„Egész nemzetek csodálnák ezt a nagy embert, ha több kellem volna benne, ha a dagályos és kusza stílus nem fosztaná meg darabjait a természetességtől, és nem homályosítaná el szépségüket a túlzásba vitt művészettel. Mivel a saját ujjai után ítél, a darabjait szerfölött nehéz játszani; mert megköveteli, hogy az énekesek és a hangszeresek a torkukkal és a hangszerükkel képesek legyenek ugyanarra, amit ő a klavíron eljátszik. Ez azonban lehetetlen. Minden manírt, minden apró díszítést, mindent, amit játékmodoron értünk, külön hangjegyekkel fejez ki, és ez nemcsak megfosztja a darabjait a harmónia szépségétől, de a dallamot is kivehetetlenné teszi az elejétől a végéig.” 1737-ben így méltatták és korholták egyszersmind Johann Sebastian Bachot a Der critische Musicus hasábjain, komoly sajtópolémiát kavarva ezzel a sokakat meghökkentő véleménnyel. Ma már persze rég megkérdőjelezhetetlennek tekinthetjük a nemzetek csodálatát, amit jól igazol az elkövetkező napokban az éppenséggel a magyar nemzetre köszöntő valóságos Bach-dömping.
A sort a Concerto Budapest két bérleti koncertje indítja majd Bach két billentyűs versenyművével, valamint A fúga művészete contrapunctus-sorozatának utolsó darabjával, melyet élete végén az olasz Luciano Berio fogalmazott át 23 tagú zenekarra (Zeneakadémia, szeptember 28. és 29., fél nyolc). A koncert karmestere Keller András, szólistája Ránki Dezső lesz, az este második felét pedig Bartók Béla Concertója fogja kitölteni. Vasárnap azután a Liszt Ferenc Kamarazenekar programját is két Bach-versenymű nyitja majd, ám itt hegedűversenyek várnak ránk, Baráti Kristóf szólójával – és vezényletével (Zeneakadémia, szeptember 30., fél nyolc). A koncerten utóbb aztán Schubertnek és Mendelssohnnak is jut majd szerep, olyannyira, hogy a zárószám egyenesen az életigenlésre sarkalló A-dúr „Olasz” szimfónia lesz. Jövő szerdán végül Bach vokális szerzeményei közül is szól majd hozzánk négy csodálatos egyházi kantáta: Vashegyi György két együttesének estjén, a magunkfajta agnosztikusok számára is lenyűgöző élményt ígérve (Zeneakadémia, október 3., fél nyolc).
A Müpában mindeközben véget ér és aztán rögvest el is kezdődik egy fesztivál. Az Európai hidak egyik legrangosabb és legizgalmasabb programja gyanánt kedd este Szergej Krilov és a Litván Kamarazenekar vonul majd ki a pódiumra, hogy Bartók és Leonard Bernstein művei előtt két kortárs balti mester, a lett Pēteris Vasks és a litván Arvydas Malcys egy-egy kompozícióját is megszólaltassa (Nemzeti Hangversenyterem, október 2., fél nyolc). Baltikumi együttes és Pēteris Vasks-szerzemény azután a soron következő fesztivál, vagyis a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitókoncertjére is jut majd, hiszen az őszi programsorozatot idén a Sinfonietta Rīga föllépése indítja: újabb, nálunk alig ismert mai balti mesterek, így Elis Vesik, Andris Dzenītis és Erkki-Sven Tüür muzsikáját népszerűsítve (Nemzeti Hangversenyterem, október 5., fél nyolc).
S zárja az e heti ajánlót francia zeneművek és egy angolos vezetéknevű, ám francia dirigens említése! A Nemzeti Filharmonikusok ugyanis újfent Bertrand de Billy keze alatt játszik majd, Fauré és Ravel művei mellett Dutilleux Csellóversenyét is elénk kínálva, méghozzá nem kisebb művész, mint Várdai István szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, október 4., fél nyolc).
