Lemez

Hazavitte, megsütötte

Anna Calvi: Hunter

  • - minek -
  • 2018. október 27.

Zene

A visszatekintéshez megvan már a kellő távlat, így nyugodtan leírhatjuk: Anna Calvi személyében egy erős, szuverén, minden tekintetben saját hanggal bíró előadó jelent meg, teljes alkotói fegyverzetben még az évtized elején.

A technikás és kreatív gitárjáték mellé operai tónusokban tobzódó énekhang társult, továbbá jól érzékelhető dalszerzői tehetség és kiváló előadói adottságok, amelyek nemcsak a stúdióban, de a színpadon is érvényesültek – elég megkérdezni azokat, akik jelen lehettek valamelyik (akár budapesti) élő fellépésén. A gyors egymásutánban megjelent két korai nagylemeze (Anna Calvi, 2011;  One Breath, 2013) után a harmadikra öt évet kellett várni, a hosszú vajúdás arra utal, hogy sok tekintetben megváltozott Calvi alkotói attitűdje. Ez leginkább a számok szövegében, a merész szerepjátékokban érhető tetten, a kulcs az erősebb személyesség, intimitás, a szexualitás sokkal nyíltabb megjelenítése és a gendertémákra való intenzív reflexió. Már a nyitószám (As a Man) is a nemi szerepekkel való játékra épül, mindez jellegzetes gitárpengetéssel kísérve, a nyolcvanas évek post new wave, power gitárpopját megidézve. A kulcsdalt, a Don’t Beat the Girl out of My Boyt hallva sokan emlegetik a feltűnő Bowie-allúziót, és itt tényleg egy kicsit visszarepülünk a kora hetvenes évekbe. Még Calvi elnyújtott rikoltása is szinte Mick Ronson gitárjátékát imitálja az Aladdin Sane albumról, és ő sem fukarkodik a virtuóz futamokkal. Ha már gitárjátékról szólunk, az Indies or Paradise-ban úgy „tekeri meg” hangszerét, olyan torzított hangokkal operál, amelyek korábban talán kevéssé voltak jellemzőek rá, de most kifejezetten jólesően vesszük ezt a nem is oly finom stiláris eltolódást. A Swimming Pool látszólag a régi Calvit hozza vissza: a folkos tónusban pengetett és énekelt felütéstől hirtelen jutunk el a dúsan hangszerelt zenedrámai fináléig. De ez is csak átkötés, az Alphával rögvest visszatalál a nyersen érzéki tónushoz és a széttorzított-absztrakt gitárszólókhoz. A Chain direkt rockos groove-ja és a búgó és minden korábbinál direktebb popdíva-vokál szinte lerántja az alkotót a színpadról közénk, a nyers valóságba. A Wish new wave diszkója hirtelen lendül át afféle idillbe, majd vissza döngölős punk-funkba, azt mutatva, hogy Anna Calvi meg is tud táncoltatni, ha akar. A Hunter tíz, rendre máshogy remek dala úgy mutat frissen szerzett önismeretből fakadó erőt, hogy a „régi” Calvi szenzibilitása és drámai gesztusai is tetten érhetők. Megtartja régi rajongóit, de képes meglepni és új irányokba is nyitni.

Domino, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.