Lemez

Paul Weller: True Meanings

Zene

A Modfather eddigi karrierjében, főleg ha a Style Council-korszakot leszámítjuk, hiánycikk a gyenge lemez, de még a közepes is. Most van egy kis megtorpanás, bár a diszkográfia 13. szólóalbuma is figyelemre méltó alkotás, csak meglehetősen elüt az eddigi munkáktól. Paul Wellertől az évtizedek során megszokhattuk a lendületes, rockos hangvételt – ehhez képest a True Meanings egy kváziakusztikus album, belassult dalokkal, melyekből sok esetben teljesen hiányoznak a dobok. Az idén 60 éves művész még önmagához képest is hamar, szűk másfél éves kihagyás után rukkolt elő új LP-vel, melynek nem is a fentebb sorolt tulajdonságai, hanem a hossza jelenti a fő problémát. 55 perc ebből a hangulatból túl sok, és nem ártott volna, ha Weller pár nem túl érdekes darabot kiszór az album második felé­ről. A nyitó The Soul Searcherben kapunk egy Hammond-szólót meg egy kis wurlitzert, a What Would He Say? valószínűleg a kilenc éve elhunyt édesapának íródott, a Noel Gallaghert és indiai hangszereket is felvonultató Books beszól az aktuálpolitikának, és érdekes módon több dalban is felbukkan a múltba tekintés. Ez már azért is különös, mert Weller kifejezetten utálja a nosztalgiát, és a koncertjein is csak elvétve játszik dalokat a régi Jam-érából. Persze aztán a Movin On című dalban azért kihangsúlyozza magánéleti békéjét: „Szeretet vesz körbe, másra nincs is szükségem.” A Bowie című dalt Weller nem Bowie nevű gyerekének írta, hanem annak, akiről elnevezte, legalábbis a „halandó voltál, akárcsak én” sor mindenképp ezt sugallja. Még egy dalt fontos kiemelni, ez pedig a többi számhoz képest kifejezetten monumentális White Horses, ebben ismét szerepel Noel, és itt állítólag „űr-Hammondot” szólaltat meg. Megfelelően zárja le ezt a kellemes, de korántsem hibátlan lemezt, amivel kapcsolatban a Modfather azt nyilatkozta, hogy legközelebb remélhetőleg valami teljesen mással rukkol elő. Mi is bízunk ebben.

Parlophone / Warner

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.