Zene

A tegnap, 71 éves korában elhunyt Lou Reed lemezei között legalább annyi félreértés akad (sajnos, köztük van utolsó albuma, a Metallicával közösen készült Lulu is), ahány közepes, jó és egészen kiváló darab. Reedre emlékezve azt az ötöt gyűjtöttük össze, ami szerintünk több mint kiváló: egyenesen korszakos.

71 éves korában elhunyt Lou Reed, a rockzene történetének egyik legfeketébb és legújítóbb hőse. Szavaiért megküzdöttünk anno a Szigeten: ezzel a cikkünkkel emlékezünk rá.

"Hogyha választanom kéne a ma már kiváltságos művész, író, festő, muzsikus között, akikre mintegy reáhárul a mi korunk képviseletének gondja, s akik közül valakit, egyet, meg kéne menteni a végromlásból, vagy mint egy úszó palackot, átlendíteni a világokon, egy percig sem haboznék, mert Stravinskyt választanám, akinek lángja, ragyogása nemhogy csökkenőben volna, hanem mind újabb s nem is sejtett erőket vet felszínre.

Miután George Evelyn 2008-ban megírta a hatodik Nightmares-lemezt, a Thought So...-t, és rémesen megbukott vele minden releváns szakmai felületen, távozását a zenei közéletből úgy lehetett megélni, mint amikor kihajít az ember egy öreg bútort.

"Librettója a színjáték legfinomabb, legkörmönfontabb mesterfogásaiban jártas rendezőt követel, partitúrája zseniális muzsikust, aki fölényes virtuóza és egyúttal mély poétája is a dirigálás művészetének. Énekszólamai az operaénekestől a muzikális és vokális kultúra tökéletes csiszoltságát és páratlan gazdagságát kívánják. [...] Csak a legalaposabb, pallérozott zenei összjáték kultúrája boldogulhat a Falstaff-muzsika kamaraszerűen leszűrt, kikristályosult, kicsipkézett duettjeivel, tercettjeivel, együtteseivel..."

Mindig rendkívüli öröm olyan rockzenekart látni, amelyben a tagok nem tetovált, szőrös bunkók, hanem épp ellenkezőleg, frissen mosott és bizonyára valami méregdrága kondicionálóval ápolt hajat és csinos egyenruhát viselnek, és a legvadabb Motörhead-riffek előadása közben is elbűvölően mosolyognak.

Két évvel ezelőtt az akkor még csak a művésznevén ismert Abel Tesfaye egész hihető választ adott arra a bizonyára sokak tudatát égető kérdésre, hogy vajon milyen zenét játszana Michael Jackson, ha 1958 helyett három évtizeddel később jön a világra, és már a tinédzseréveiben átesik egy masszív crackfüggőségen.

Október 20-án, a Gödör Klubban Őz Zsoltra emlékeztek.

"Amikor felvázolta Falstaffot, gondolt Ön az én éveim rettentő számára? Jól tudom, azzal fog riposztozni, hogy jól eltúlozza majd az egészségi állapotomat: jó, kitűnő, robusztus... És még ha így van is: mindennek ellenére abban egyetérthet velem, hogy nagy vakmerőséggel vádolhatnának,

Kihívásokkal tűzdelt, zenészpróbáló pillanat, amikor a zsáner túllép a műfajalapítón, s ami egykor még innovatív húzásnak tűnt, lassan közhellyé érik.

Sascha Ring (alias Apparat), továbbá a Modeselektor duó (Gernot Bronsert, Sebastian Szary) közös, berlini projektje, a Moderat időszakos produkció, négy év után összerakott második albumuk pedig arról tanúskodik, hogy ezúttal is sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a popérzékenység és a nagyjából friss elektronikus tánczenei trendek között.

Jóval azelőtt, hogy a Tudorok dinasztiája szexi tévésorozat témája lett, s persze mielőtt még VIII. Henrik magánélete Korda Sándort az angolnál is angolabb gentlemannek bizonyította, a nehéz életű brit királynék és királynők korszaka sokáig a bel canto operák kedves tárgyául szolgált.

Ha egy világhírű lemezkiadó jelenteti meg a lemezünket, az joggal ad okot az örömre. Az pedig külön öröm, hogy Boros Zsófia, Bécsben élő magyar gitárművész itthon is bemutatja a lemez anyagát. Október 18-án a Budapest Music Centerben, az ECM Fesztiválon.