Lemez

Nightmares On Wax: Feelin Good

  • Velkei Zoltán
  • 2013. október 26.

Zene

Miután George Evelyn 2008-ban megírta a hatodik Nightmares-lemezt, a Thought So...-t, és rémesen megbukott vele minden releváns szakmai felületen, távozását a zenei közéletből úgy lehetett megélni, mint amikor kihajít az ember egy öreg bútort.

Igazából azóta sem hiányzott ő senkinek, hiszen downtempót már tényleg csak nagyon kevesen hallgatnak - a többiek a dubstepből szerteágazó modern urbánus elektronika felfedezésével inkább már a gyorsulásra lassulnak. Úgyhogy amikor idén tavasszal teljesen váratlanul bejelentette a Warp kiadó, hogy több mint öt év elteltével új NOW jön, leginkább azt kérdezte egymástól minden régi vonalas fej, hogy "téged érdekel ez még?".

S alighanem tényleg ez az egyetlen fontos kérdés, ami a Feelin Gooddal kapcsolatban felmerülhet. Mert változni szinte semmi nem változott: Evelyn úgy rakta össze a zenéket rengeteg hangminta ügyes egymásra rendezgetésével, ahogy azt egy 20+ éve zenei pályán lévő producertől el lehet várni, és harmóniában meg összhatásban bőven jobb is lett az anyag az előző gyűjteményénél, de a korszellemet sehol nem érezni rajta. Ez az album készülhetett volna 2007-ben, 2002-ben, de akár még 1995-ben is, ami persze egyfelől jó, mert vannak rajta időtlenül megszólaló, klasszikus számok (és annak például kifejezetten lehet örülni, hogy nem egy helyen a lemez eléri a lassúbb house-ok tempóját), ugyanakkor ötévnyi kihagyás után visszatérésként ez igen sovány. Persze nehéz lett volna mást várni a szerzőtől: 1995 óta csak napsütéses downtempót ír - ehhez ért, és most legalább a jobbik formáját hozza.

Warp/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.