Lemez

Nightmares On Wax: Feelin Good

  • Velkei Zoltán
  • 2013. október 26.

Zene

Miután George Evelyn 2008-ban megírta a hatodik Nightmares-lemezt, a Thought So...-t, és rémesen megbukott vele minden releváns szakmai felületen, távozását a zenei közéletből úgy lehetett megélni, mint amikor kihajít az ember egy öreg bútort.

Igazából azóta sem hiányzott ő senkinek, hiszen downtempót már tényleg csak nagyon kevesen hallgatnak - a többiek a dubstepből szerteágazó modern urbánus elektronika felfedezésével inkább már a gyorsulásra lassulnak. Úgyhogy amikor idén tavasszal teljesen váratlanul bejelentette a Warp kiadó, hogy több mint öt év elteltével új NOW jön, leginkább azt kérdezte egymástól minden régi vonalas fej, hogy "téged érdekel ez még?".

S alighanem tényleg ez az egyetlen fontos kérdés, ami a Feelin Gooddal kapcsolatban felmerülhet. Mert változni szinte semmi nem változott: Evelyn úgy rakta össze a zenéket rengeteg hangminta ügyes egymásra rendezgetésével, ahogy azt egy 20+ éve zenei pályán lévő producertől el lehet várni, és harmóniában meg összhatásban bőven jobb is lett az anyag az előző gyűjteményénél, de a korszellemet sehol nem érezni rajta. Ez az album készülhetett volna 2007-ben, 2002-ben, de akár még 1995-ben is, ami persze egyfelől jó, mert vannak rajta időtlenül megszólaló, klasszikus számok (és annak például kifejezetten lehet örülni, hogy nem egy helyen a lemez eléri a lassúbb house-ok tempóját), ugyanakkor ötévnyi kihagyás után visszatérésként ez igen sovány. Persze nehéz lett volna mást várni a szerzőtől: 1995 óta csak napsütéses downtempót ír - ehhez ért, és most legalább a jobbik formáját hozza.

Warp/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.