Lemez

Nightmares On Wax: Feelin Good

  • Velkei Zoltán
  • 2013. október 26.

Zene

Miután George Evelyn 2008-ban megírta a hatodik Nightmares-lemezt, a Thought So...-t, és rémesen megbukott vele minden releváns szakmai felületen, távozását a zenei közéletből úgy lehetett megélni, mint amikor kihajít az ember egy öreg bútort.

Igazából azóta sem hiányzott ő senkinek, hiszen downtempót már tényleg csak nagyon kevesen hallgatnak - a többiek a dubstepből szerteágazó modern urbánus elektronika felfedezésével inkább már a gyorsulásra lassulnak. Úgyhogy amikor idén tavasszal teljesen váratlanul bejelentette a Warp kiadó, hogy több mint öt év elteltével új NOW jön, leginkább azt kérdezte egymástól minden régi vonalas fej, hogy "téged érdekel ez még?".

S alighanem tényleg ez az egyetlen fontos kérdés, ami a Feelin Gooddal kapcsolatban felmerülhet. Mert változni szinte semmi nem változott: Evelyn úgy rakta össze a zenéket rengeteg hangminta ügyes egymásra rendezgetésével, ahogy azt egy 20+ éve zenei pályán lévő producertől el lehet várni, és harmóniában meg összhatásban bőven jobb is lett az anyag az előző gyűjteményénél, de a korszellemet sehol nem érezni rajta. Ez az album készülhetett volna 2007-ben, 2002-ben, de akár még 1995-ben is, ami persze egyfelől jó, mert vannak rajta időtlenül megszólaló, klasszikus számok (és annak például kifejezetten lehet örülni, hogy nem egy helyen a lemez eléri a lassúbb house-ok tempóját), ugyanakkor ötévnyi kihagyás után visszatérésként ez igen sovány. Persze nehéz lett volna mást várni a szerzőtől: 1995 óta csak napsütéses downtempót ír - ehhez ért, és most legalább a jobbik formáját hozza.

Warp/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.