Jelentős munkát végeznek, mégis önkéntes alapon, kevés pénzből működnek a tanodák

Belpol

Fontos szerepet töltenek be a hazai közoktatásban a tanodák a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában, azonban jellemzően szűkös keretek között működnek. Az Európai Unió támogatja az intézményeket, ugyanakkor irreálisan nagy adminisztrációs terheket rak a szervezetekre. 

„Azt mondta nekem egy tanodába járó fiú testvére, hogy »a Dávid csak itt ilyen okos, az iskolában semmit nem tud megtanulni!« Megkérdeztem tőle: ez kinek a hibája? A Dávid hibája? Végiggondolta. Rájött, hogy a testvére sehol nem hülye, csak az iskolában rosszul kérdeznek tőle!” – mondja Szili-Darók Ildikó, a VIII. kerületi Városi Tanoda szakmai vezetője, volt kerületi alpolgármester, jelenleg is MSZP-s önkormányzati képviselő.  

Több száz tanoda működik szerte az országban, melyek azt a célt szolgálják, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat segítsék felzárkóztatni az oktatásban, de emellett a munkatársak foglalkoznak a gyerekek személyes problémáival is, játékra is lehetőséget biztosítanak, illetve sokan az iskola után az intézményekben jutnak ételhez. 

Idén több tanodát is megnéztünk, jártunk például a Hajdú-Bihar megyei Toldon, a miskolci Perecesen, valamint a Szolnok közeli Tiszabőn is. Jellemzően mindenhol ugyanazt tapasztaltuk, vagyis hogy a gyerekek szívesen járnak az intézményekbe, ugyanis az iskolával ellentétben itt megkapják azt a személyes figyelmet, amit sok esetben otthon nem.

Mint Szili-Darók mondja, náluk lehet tőlük kérdezni, türelmesen végighallgatják a gyerekeket, bármi problémájuk van, amiről szeretnének beszélni, azt megoszthatják, akár privátban is. Kisebb csoportokban dolgoznak, ezért igyekeznek úgy beosztani a humán erőforrást, hogy legyenek segítő beszélgetések is, ha arra van szükség. Sok kerületi nehéz sorsú, köztük roma gyerek családi problémájára derül ilyenkor fény, és a fiatalok hamar rájönnek, hogy hasonló gondokkal küzdenek, ezért könnyen barátságok szövődnek köztük.

Töménytelen adminisztráció

Józsefvárosban több tanoda is működik, de ezek összkapacitása sem elegendő arra, hogy minden hátrányos helyzetű gyerek számára segítséget nyújtsanak. A Városi Tanoda története során többször is részesült uniós támogatásban, az előző Széchenyi Terv keretében közel 30 millió forintnyi támogatást kapott, ami Szili-Darók Ildikó szerint arra volt elég, hogy nagyon szűkösen működjenek, tudták fedezni néhány tanár költségét, az eszközöket, a helyiség fenntartását, egy tábort, valamint negyedévente egy külsős programot. De emellett is pályázniuk kellett, illetve támaszkodtak az adományokra, terméktámogatásokra. És mint mondja, a munkatársak a piaci ár harmadáért dolgoztak. 

Ugyanakkor a szakmai vezető szerint az uniós projektekkel járó töméntelen adminisztráció jelentősen megnehezítette a működést, el is vitte a fókuszt a gyerekekről.

„A tábor alatt, ha akartam venni harminc gombóc vanília fagylaltot, vagy lángost, akkor össze kellett ültetni az elnökséget, jegyzőkönyvet kellett vezetni, be kellett kérnem három árajánlatot, igazolni kellett, hogy ezek megérkeztek”

– meséli Szili-Darók Ildikó. 

A szakmai vezető szerint az uniós elvárások nem igazodnak a gyakorlathoz, se idő, se energia nincs rá, és a dokumentumokat a valóságban meg sem nézik. Erre a feladatra külön fel kellene venni egy embert, aki a gyerekektől elzárva „gyártja” a papírt. És a feladat sokakat demotivál, Szili-Darók szerint munkaerőtől estek el, egyrészt az alacsony bérek miatt, másfelől a jelentkezők sem vállalták az adminisztrációval járó terheket. Illetve ez nem egy olyan munkakör, ahol lehet lébecolni, a fiatalokra ugyanis figyelni kell, a foglalkozások előtt fel kell készülni. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a tábor ideje alatt csak akkor volt lehetőség az adminisztratív munkára, amikor a huszon-harminc gyereket már lefektették aludni. Mint mondja, a leterheltség magában hordozza a hibalehetőséget is, ezt pedig nem nézik jó szemmel a felügyelő szervek, komoly büntetés járhat értük. 

Kisebbségeket egymáshoz

A Városi Tanoda munkatársai kettőkor kezdenek, ilyenkor még nincsenek gyerekek, hiszen iskolában vannak, de négy óráig ők is befutnak. Amíg nem érkeznek meg, ki lehet pakolni az ételeket, a kézműves- és komplex foglalkozások eszközeit, a szülőkkel is lehet találkozni.

A gyerekek egy része napköziből jön, ahol elvileg leckét is írnak, de a gyakorlatban valójában ezt a tanodában teszik meg, ahol kapnak hozzá segítséget. Szili-Darók Ildikó szerint akkor jó egy tanoda, ha nem csak iskolai korrepetálással, leckeírással foglalkoznak, hanem komplex oktatás zajlik: tehát például megvizsgálják, a földrajz hogyan kapcsolódik a történelemhez, milyen hatással van az irodalomra, „megértik, hogy ez egy világ, ahol összefüggések vannak”. Mint meséli, nemrégiben ezzel a szemlélettel az ősrobbanással foglalkoztak. 

Józsefvárosban sok roma gyerek tanul, akiknek meg kell küzdenie a családi terhek mellett az általános kirekesztéssel is. Szili-Darók hangsúlyozza, kiemelten fontos szerepe van a táboroztatásnak abban, hogy az ő életüket előremozdítsák. Részt vettek olyan, más szervezetek közreműködésével létrejövő rendezvényen, ahol több kisebbség (román, ukrán, ruszin stb.) fiataljai is eljöttek. Ugyanis szerinte, ha integrálni akarjuk őket a társadalomhoz, először egymással szemben kell ezt megtenni, mert ugyanazokkal a problémákkal, az elszigeteltséggel, identitáskereséssel küzdenek. Ezekben a táborokban sok barátság szövődött szerinte, mint mondja, fantasztikus élmény volt a számára. 

Saját zsebből

A tanodának jelenleg huszonöt szerződéses diákja és stabilan két munkatársa van, Szili-Darók Ildikó mellett egy férfi tanít matematikát és fizikát. A szakmai vezető szociális munkás hallgató lánya, valamint egy korábbi tanodás Hatvanból is besegít, a szervezet tíz fős holdudvarán túl, ahonnan önkéntesek időnként be tudnak ugrani dolgozni, de fizetést jelenleg senki nem kap. Egy önkormányzati helyiséget bérelnek egy színtársulattal közösen, Szili-Darók elmondása szerint saját zsebből száll be a bérleti díjba. Működésüket még megsegíti, hogy az Élelmiszerbanktól rendszeresen kapnak ételadományokat. 

Szili-Darókék jelenleg nem részesülnek állami és uniós támogatásokban sem, az önkormányzat civil pályázatán nyertek háromszázezer forintot nemrégiben, ami értelemszerűen a működésük töredékét fedezi. Mint ismert, a szakmai vezető korábban alpolgármester volt és baráti kapcsolatot ápolt Pikó András polgármesterrel, ám a tavalyi önkormányzati választáson az MSZP színeiben ráindult a városvezetőre. Ennek a tanodára is hatása van, ugyanis ha van is kapcsolat a felek között, a viszony hűvös: a Helyi Esélyegyenlőségi Programban sem vesznek részt. Pedig a kerületi vezetés érdeke is, hogy minél színvonalasabb oktatás folyjon a kerületben. 

Önkormányzat: A Városi Tanoda nincs kizárva a programokból

„A Józsefvárosi Önkormányzat alapvetően kétféle módon támogatja a kerületben működő civil szervezeteket. Az egyik a kedvezményes helyiségbérlet, aminek a keretében a Városi Tanoda is bérli ezt a helyiséget. Piaci alapon a jelenlegi kedvezményes díj négyszeresét kellene fizetniük, ez a bérleti szerződés időtartama alatt (5 év) összesen 18.9 millió forint + áfa kedvezmény, azaz támogatás. Az önkormányzat ezen a módon évek óta támogatja a szervezetet. A másik az ún. civil pályázat, amelyen a Józsefvárosi Szabadidős Egyesület (amely a Városi Tanodát működteti) a legutóbbi pályázati körön 300.000 forint támogatásban részesül. Ezeken a mindenki számára nyilvánosan elérhető formákon túl csak nagyon ritka és különleges esetekben nyújt az önkormányzat támogatást.

A Józsefvárosi Önkormányzatnak van saját fenntartású tanodája: a Zsendülő Tanoda, ahol ellenőrzött szakmai módszerekkel, szakemberekkel, programmal. Az Önkormányzat elsődleges feladata és célja ennek a saját tanodának a fenntartása és támogatása" – írta megkeresésünkre az önkormányzat.

Kíváncsiak voltunk rá, hogy tapasztaltak-e visszásságokat a Városi Tanoda számára nyújtott kohéziós források felhasználása során, ám válaszuk szerint sem hatáskörük, sem lehetőségük nincs más szervektől kapott támogatást vizsgálniuk. „Az önkormányzati támogatások feltétele, hogy a támogatott szervezetnek ne legyen köztartozása” – tették hozzá.    

Tájékoztatásuk szerint  Józsefvárosi Esélyegyenlőségi Programnak és a Helyi Esélyegyenlőségi Programnak az elkészítése során nyilvános társadalmi egyeztetést tartottak, amelyen az Józsefvárosi Szabadidős Egyesület is részt vett. „A program megvalósítása az önkormányzat feladata, melynek során együttműködik számos szervezettel. Semmilyen egyesület nincs kizárva a Helyi Esélyegyenlőségi Programból” – fogalmaznak.

Az önkormányzatnak nem tiszte megítélni, hogy milyen szakmai munkát végeznek a Városi Tanodában. „Az Önkormányzat a civil pályázatok bírálatára független szakembereket kér fel, akik a pályázatban megfogalmazott programot értékelik, nem általában a szervezet működését”. 

(Borítóképünk forrása: a Városi Tanoda Facebook-oldala)

Szerkesztette: Fazekas Zsuzsanna 

 
Az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.