mi a kotta?

Repül a nehéz kő

  • mi a kotta
  • 2013. október 26.

Zene

"Hogyha választanom kéne a ma már kiváltságos művész, író, festő, muzsikus között, akikre mintegy reáhárul a mi korunk képviseletének gondja, s akik közül valakit, egyet, meg kéne menteni a végromlásból, vagy mint egy úszó palackot, átlendíteni a világokon, egy percig sem haboznék, mert Stravinskyt választanám, akinek lángja, ragyogása nemhogy csökkenőben volna, hanem mind újabb s nem is sejtett erőket vet felszínre.

A Tűzmadár: mily találó szimbóluma, micsoda profetikus neve Stravinsky első bemutatkozásának! Ez a balett, 1910-ben, a párizsi Operában, a hangoknak s színeknek ez a tündéri káprázata, egy kissé veszedelmes képet adott róla, mivel csupa tetszetős és hatásos elemből épült. Választékos finomsága, gazdag hangzatossága, amellett témaválasztása: a mesés Kelet felidézése - megannyi könnyű csábulat volt a hallgatók számára, s ez a furcsa félreértés, a legelső siker mélyén, nem is maradt következmény nélkül. Mindegy: milyen fagyos mélyből, mily páratlan magányból tört fel ez a szép madár!"

1926-ban, a Nyugat lapjain jelent meg e felütéssel egy formás kis Stravinsky-portré, amelynek szerzője a francia-magyar kultúrkapcsolatok egy mára nagyjából elfeledett, ám hasznos alakja, Francois Gachot volt. Jean Cocteau egykori titkára a húszas évek közepétől majd' negyedszázadot töltött Pesten: a kortárs francia képzőművészetről tanított nálunk, fordított Krúdyt, és öregkorában, már a hetvenes években írt egy regényt, Budapesti szerelmesek címmel. Nevének felemlegetésére, mégoly áttételesen, most a Concerto Budapest bérletindító pénteki hangversenye kínál lehetőséget, hisz a koncert felét A tűzmadár eredeti, 1910-es verziója fogja kitenni (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 27., fél nyolc). A koncert másik, egészen pontosan az első felét pedig a Keller Andrásékhoz visszatérő sztárhegedűs, Vadim Repin uralja, aki Prokofjev után most Brahms Hegedűversenyét húzza majd nekünk.

Ezen a hétvégén új szériát kezd a Fesztiválzenekar is a Haydn-Mozart Plusz sorozatban: Párizstól Londonig. Mármint hogy Mozart Párizsi szimfóniájától Haydn Londoni szimfóniájáig, mert az első programot az előbbitől az utóbbiig vezeti és vezényli majd Takács-Nagy Gábor (Olasz Intézet, szeptember 27. és 28., háromnegyed nyolc). Csütörtökön azután egy másféle pluszos Haydn-koncert csábít: a legelső Haydn-szimfóniával és a nagyszerű Sinfonia concertantéval, egy fiatal formációval, az ifjú karmester, Dubóczky Gergely által megalapított Budapest Sound Collective szimfonikus zenekarral és remek szólistákkal, mint amilyen Baráti Kristóf (MOM Kulturális Központ, október 3., fél nyolc). Az elkövetkező napokra jut még egy zenei világnap október elsején, egy nyolcvan éve született lengyel zeneszerzőket, Pendereckit és a néhai Góreckit felmagasztaló Nemzeti Énekkar-koncert (BMC, október 1., fél nyolc), s még egy sereg más esemény. Melyek közül már csupán Vashegyi György Händel-produkcióját (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 29., fél nyolc) jut helyünk röviden földicsérni. Az Acis és Galatea igazi remekmű, s különösen közel áll az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus alapítójához, mitológiai főszereplőinek szerelmét (Poussin képén mutatjuk) pedig egy féltékeny küklopsz, az utóbb Odüsszeusznak is sok bosszúságot okozó Polüphémosz lehetetleníti el, egy sziklával agyonütve a tejfehér Galatea kedvesét, akiből holtában bővizű folyó válik.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.