A Tűzmadár: mily találó szimbóluma, micsoda profetikus neve Stravinsky első bemutatkozásának! Ez a balett, 1910-ben, a párizsi Operában, a hangoknak s színeknek ez a tündéri káprázata, egy kissé veszedelmes képet adott róla, mivel csupa tetszetős és hatásos elemből épült. Választékos finomsága, gazdag hangzatossága, amellett témaválasztása: a mesés Kelet felidézése - megannyi könnyű csábulat volt a hallgatók számára, s ez a furcsa félreértés, a legelső siker mélyén, nem is maradt következmény nélkül. Mindegy: milyen fagyos mélyből, mily páratlan magányból tört fel ez a szép madár!"
1926-ban, a Nyugat lapjain jelent meg e felütéssel egy formás kis Stravinsky-portré, amelynek szerzője a francia-magyar kultúrkapcsolatok egy mára nagyjából elfeledett, ám hasznos alakja, Francois Gachot volt. Jean Cocteau egykori titkára a húszas évek közepétől majd' negyedszázadot töltött Pesten: a kortárs francia képzőművészetről tanított nálunk, fordított Krúdyt, és öregkorában, már a hetvenes években írt egy regényt, Budapesti szerelmesek címmel. Nevének felemlegetésére, mégoly áttételesen, most a Concerto Budapest bérletindító pénteki hangversenye kínál lehetőséget, hisz a koncert felét A tűzmadár eredeti, 1910-es verziója fogja kitenni (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 27., fél nyolc). A koncert másik, egészen pontosan az első felét pedig a Keller Andrásékhoz visszatérő sztárhegedűs, Vadim Repin uralja, aki Prokofjev után most Brahms Hegedűversenyét húzza majd nekünk.
Ezen a hétvégén új szériát kezd a Fesztiválzenekar is a Haydn-Mozart Plusz sorozatban: Párizstól Londonig. Mármint hogy Mozart Párizsi szimfóniájától Haydn Londoni szimfóniájáig, mert az első programot az előbbitől az utóbbiig vezeti és vezényli majd Takács-Nagy Gábor (Olasz Intézet, szeptember 27. és 28., háromnegyed nyolc). Csütörtökön azután egy másféle pluszos Haydn-koncert csábít: a legelső Haydn-szimfóniával és a nagyszerű Sinfonia concertantéval, egy fiatal formációval, az ifjú karmester, Dubóczky Gergely által megalapított Budapest Sound Collective szimfonikus zenekarral és remek szólistákkal, mint amilyen Baráti Kristóf (MOM Kulturális Központ, október 3., fél nyolc). Az elkövetkező napokra jut még egy zenei világnap október elsején, egy nyolcvan éve született lengyel zeneszerzőket, Pendereckit és a néhai Góreckit felmagasztaló Nemzeti Énekkar-koncert (BMC, október 1., fél nyolc), s még egy sereg más esemény. Melyek közül már csupán Vashegyi György Händel-produkcióját (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 29., fél nyolc) jut helyünk röviden földicsérni. Az Acis és Galatea igazi remekmű, s különösen közel áll az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus alapítójához, mitológiai főszereplőinek szerelmét (Poussin képén mutatjuk) pedig egy féltékeny küklopsz, az utóbb Odüsszeusznak is sok bosszúságot okozó Polüphémosz lehetetleníti el, egy sziklával agyonütve a tejfehér Galatea kedvesét, akiből holtában bővizű folyó válik.
