Három mixtape-en szétszórt, különös dalaiban Tesfaye magányos, hideg, fényhiányos szerzeményeket burkolt be érzéki, jackós falzettel, az előadásmód mártírpózait és a vallomások gátlástalanságát pedig kimagasló dallamokkal és eredeti hangképekkel sikerült inkább többé, mint kevésbé ellensúlyoznia.
A Kiss Landen, amelyet Weeknd az első igazi nagylemezének tart, nem sok minden változott, legföljebb a zene szövete lett egységesebb és némiképp múltízűbb, hiszen az alapok olyanok, mintha egy John Carpenter-díszdoboz hangsávjait zsákmányolta volna ki hozzájuk a mester. A hangulatos horror/sci-fi zenéket a változatosság parancsára süketen, de azért elég izgalmasan újraíró popszámokban Tesfaye a mérsékelten lelkesítő tematikát ("a pénz és a hírnév nem boldogít, csak a szerelem - a nők azonban igen csalfák") ismét ügyesen képes figyelemre méltóvá formálni a hol lenyűgöző, hol arcpirító leplezetlenséggel, de a sötétkék szövetből kidomborodó slágert, vagy legalább egy igazán halálos refrént ezúttal nem sikerült összehoznia. Emiatt a Kiss Land az első körben akár kudarcnak is tűnhet, pedig ha ráfordítjuk az időt, rengeteg finom részletre bukkanhatunk e színeiben ismerős, formáiban eredeti mélyvilágot járva.
Universal, 2013
alá
