Napszemüveget fel! – Boros Zsófia gitárművész

  • - kg -
  • 2013. október 17.

Zene

Ha egy világhírű lemezkiadó jelenteti meg a lemezünket, az joggal ad okot az örömre. Az pedig külön öröm, hogy Boros Zsófia, Bécsben élő magyar gitárművész itthon is bemutatja a lemez anyagát. Október 18-án a Budapest Music Centerben, az ECM Fesztiválon.

magyarnarancs.hu: En otra parte címmel nemrégiben jelent meg lemezed a világ legnagyobb presztízsű kortárs zenei kiadójánál, az ECM-nél. Hozzájuk bekerülni olyan, mint mondjuk a Carnegie Hallban fellépni?

Boros Zsófia: Valóban. Akkora volt és akkora még most is az örömöm, hogy mosolyráncok keletkeztek az arcomon.

false

magyarnarancs.hu: Hogyan kerültél az ECM-hez?

BZS: Az álmokat követtem. Amióta az eszemet tudom, mindig az ECM kiadásai okozták számomra lemezek terén a legszebb és legkülönlegesebb zenei élményeket. Az az álom, vagy titkos kívánság, hogy egyszer én is ennek a zenei világnak a részese lehessek, régóta forrt bennem, de nem fogalmazódott meg, mígnem a szemem elé került Horatius gondolata, miszerint: „Az ideális nap nem létezik. Az ideális nap ma van, ha azzá tesszük.” Ez felbátorított, és írtam egy levelet egy műsorajánlattal, a borítékba tettem az előző szólólemezemet is, és elküldtem nekik. Egy hétre rá csörgött a telefon. Manfred Eicher, a kiadó vezetője volt a túloldalon. Ez két éve történt.

magyarnarancs.hu: Mennyiben más az ECM berkeiben lemezt készíteni, mint máshol?

BZS: Az ECM, illetve Manfred Eicher első számú prioritása a zene. Ez már önmagában nagy különlegesség ebben az elüzletiesedett világban. Luganóban történt a felvétel, és nagyon nagy élmény volt. Arra is figyeltek, hogy milyen fénybeállítás legyen a teremben, ahol játszom, hisz a hangulatot pont ezek a részletek adják meg. A zene és a hangulat megörökítése fontosabb, mint a „steril tökéletesség”. A lemezem nagy része vágatlan, így a darabok egységükben mutatkozhatnak meg.

magyarnarancs.hu: Az, hogy bekerültél, a lemezmegjelenés mellett jelent más kapcsolatot is a kiadóval?

BZS: Az ECM több mint egy kiadó. Münchenben a Haus der Kunstban például a nagy ECM-kiállítás keretében Manfred Eicher hangsúlyt fektetett rá, hogy megismerkedjünk a többi ECM-zenésszel, illetve más művészekkel, például fotósokkal. Azóta is figyelemmel kísérjük egymás munkáját, ami értékes és különleges eszmecseréket tesz lehetővé. Az ECM azóta már több koncertet is szervezett számomra.

magyarnarancs.hu: Leo Brouwer zenéje alkotja az En otra parte című lemez gerincét. Mikor ismerted meg a zenéjét, és milyen kapcsolat fűz hozzá?

BZS: A zenéjét már, mondhatni, kezdő gitárosként megismertem. Zeneiskolai anyagnak számítanak az etűdjei. De Egy novemberi nap című darabját talán tizenöt éves koromban hallottam először. A mű nem volt kiadva, így aztán egy felvétel után játszottam. Mivel nem voltak szabályok, amelyekhez tartanom kellett volna magam, szabadon játszogattam, formálgattam, alakítottam. Ez volt az a pillanat, illetve tapasztalat, ami rádöbbentett, hogy én egy amolyan rendezői szerepet szeretnék felvenni. A zeneszerző az író, a hangok a szereplők, én meg egy improvizáló rendező. Amint befejeztem a tanulmányaimat, igyekeztem ezt az irányt követni.

magyarnarancs.hu: Az argentin tangó világa sem áll távol tőled. A zene mellett a táncban is otthon vagy? Netán jártál Buenos Aires-beli klubokban is?

BZS: A tangó nagyon magával ragadó „világ”. A melankólia, a szenvedély, a szentimentalitás. Sajnos még nem volt szerencsém a bölcsőjében, Buenos Airesben járni, de lelki szemeim előtt már többször beutaztam.

magyarnarancs.hu: Pop- és rockkategóriában kik voltak hatással rád?

BZS: Hűha. Ez nagyon rég volt, és talán igaz se volt. A vad tinikorszakomat – Nirvana, Guns 'n Roses stb. – most inkább nem ecsetelném. De a Beatles mindig a kedvenceim közé tartozott.

magyarnarancs.hu: Bécsben élsz. Miért?

BZS: A zeneakadémiára ott jártam, mert annak idején nem volt koncertszak gitáron Budapesten. Ott ismerkedtem meg a férjemmel is, aki szintén zenész. Tehát a szerelem.

magyarnarancs.hu: A pénteki koncerten mit játszol?

BZS: Fogok játszani darabokat a mostani és az azt megelőző lemezemről, és két kiadatlan francia művet is. De többet nem szeretnék elárulni, talán csak annyit: napszemüveget fel, délre utazunk!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.