Keresd a hőst! - Steven Zaillian: A király összes embere (dvd)

  • - kg -
  • 2007. április 26.

Zene

Remek egy sztori Huey Longé, csoda, hogy csak kétszer filmesítették meg mindeddig. A Dél demagógja és még kismillió becsületsértő névvel illetett, népjóléti intézkedéseiről és diktátori hajlamairól egyaránt híres louisianai politikus üstökösszerű felemelkedéséről, hivatalban töltött éveiről és golyó általi haláláról először (1949-ben) Robert Rossen készített filmet, a kor divatja szerint baljós hangulatú erkölcsdrámát.

Remek egy sztori Huey Longé, csoda, hogy csak kétszer filmesítették meg mindeddig. A Dél demagógja és még kismillió becsületsértő névvel illetett, népjóléti intézkedéseiről és diktátori hajlamairól egyaránt híres louisianai politikus üstökösszerű felemelkedéséről, hivatalban töltött éveiről és golyó általi haláláról először (1949-ben) Robert Rossen készített filmet, a kor divatja szerint baljós hangulatú erkölcsdrámát. A későbbiekben kommunistagyanús elemként feketelistára tett rendező Robert Penn Warren Pulitzer-díjas regényéből dolgozott: Warren, aki a helyi egyetemen tanított, miközben Long - először kormányzói, majd szenátori minőségében - újjáépítette, s mindeközben zsebre vágta Louisianát, Willie Stark alakjában teremtette újjá az 1935-ben megmerényelt politikust. Dramaturgiai oldalmotorként az író összekapcsolta a politikus Starkot az újságíró Jack Burdennel; a régi arisztokráciából származó fiatalember hű fegyverhordozója és passzív megfigyelője a nép nyelvét perfektül beszélő Főnöknek: együtt, ha nem is egyforma mértékben romlik el bennük az emberanyag, s hasonló, ha nem is egyforma mértékben vonzzák és taszítják egymást. Amit látunk, láttuk már ezerszer, ha máshol nem, a saját emelvényeinken, mégsem tagadhatjuk, hogy hatnak a filmek; Rossen fekete-fehér mozija éppúgy, mint Steven Zaillian színes és friss remake-je. Rossen befeketedéstörténete a szikárabb, gyorsabb és lényegretörőbb, Zailliané ehhez képest egy polírozott opera, keresztapai ambíciókkal, és nem kevés, saját magával szemben érzett meghatódottsággal. Mindkét film nagyon is a maga korának terméke, az elvárt normák szerinti darab, előbbi a szürkületi noir-iskoláé, utóbbi a csillogó presztízsfilmeké. Az elvártnál egy cseppet cinikusabb hangütés ott, lelkiismeretes leckefelmondás itt - úgy is mondhatnánk, korrekt mestermunkák. Egyikük sem kimondottan jó film: sok bennük a moralizáló narrátori hang, a szóban összefoglalt jellemrajz, és még csak nem is túl hiteles az utazóügynökből népszónokká vedlés folyamata. Rossen filmjében Broderick Crawford egy fokkal talán kevesebbet ripacskodik, mint Sean Penn Zailliannál. Penn-nek jobban áll a kisemberség, a fejfájós másnaposság, mint a népszónoki show-műsor. Ha Long éppúgy dobálta is a végtagjait és éppolyan ördögien is vigyorgott, mint Penn, akkor is hamis, bár meg kell hagyni, szórakoztató a színész produkciója. Nem jó filmek, mégis, mind a harmincas években játszódó '49-es verzióban, mind az ötvenes évekbe helyezett 2006-osban megvan az a tökösség, ami ritka eset Hollywoodban. Már csak megszokásból is keresnénk a hőst, de sehol sem találjuk. Itt mindenki az erkölcsi nulladik kilométerkő felé teper, ki-ki a maga tempójában. Nagyítóval sem találunk senkit, aki felvehetné a lovagi páncélt, mindenkit megvesznek, egy kórházzal, egy állással, egy kitöltött csekkel. Sem a régi, sem az új arisztokrácia nem különbözik egymástól, legfeljebb a régebben meggazdagodottak egy kicsit rezignáltabbak, és magukból kiindulva pontosan tudják, amit az egyikük ki is mond Rossen filmjében: az állam tele van Abe Lincolnokkal, és mindből kilóg az árcédula.

Fórum Home Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.