Zene

Az ünnepinek is tekinthetõ 60. évadát taposó Szabadkai Népszínház Magyar Társulata három elõadást hozott nemrégiben Budapestre, a Thália Színházba, mely igen dicséretes erõfeszítéssel hömpölygeti a határon túli magyar színházak vendégjáték-sorozatát.

A büféslány, az éjjeliõr és az autótolvaj románcában Torino elsõ számú nevezetessége, a nemzeti mozimúzeumként üzemelõ Mole Antonelliana is fõszerepet kapott. A tavalyi Berlinalén két különdíjjal jutalmazott Éjfél után rendezõjével beszélgettünk.

Mielõtt elhinnénk, hogy már mindent tudunk a fegyverkezõ amerikaiakról, az egész Távol-Kelettel lepaktáló texasi elitrõl vagy a kalóriaburgerrel gyilkoló tengerentúli gyorsétteremrõl, s már a Nyócker címû film trágárságai sem mondanak újat, álljunk meg egy jóízû öklendezés erejéig: a South Park alkotói nem éppen emberszeretetükrõl vagy szépirodalmi értékterjesztõ nézeteikrõl híresek...

Mitõl kult a "kult" (-regény; -film; -úrház)? Naná, semmitõl: vevõbolondító elõtag, címke, semmi egyéb ma már. Kult, ha úgy ölnek, hogy közben Madonna slágereirõl cserélnek épületes eszmét, kult, ha Holden Caulfieldet bagzatjuk a Sötét zsaruk cigin és kávén élõ, meggyõzõen emberi lényecskéivel.

Úgy gondolom, hogy a buda-pesti kortárszenei fesztiválok mezõnyében a Making New Waves szervezõinek nincs konkurenciája. Ez nem afféle homályos ízlésítélet, ez tény, ugyanis fõvárosunk kortárszenei fesztiváljai egész egyszerûen nem fesztiválszerûek, és addig nem is lesznek azok, ameddig igyekezetük - ilyen vagy olyan okok és szorító kényszerek hatására - pusztán egy koncertsorozat összeállítására korlátozódik.

Állítólag Stravinsky mondta, hogy Vivaldi egész életében egyetlen hegedûversenyt írt; igaz, azt az egyet közel négyszázszor. Ennio Morricone egész életében egyetlen filmzenét ír. A probléma ott kezdõdik, hogy akárcsak rõt szakállú kollégája, õ is több százszor adta már el ugyanazt az ötletet. Most éppen a Sorstalansághoz.

Nálunk a népzenében nem eresztett gyökeret - legfeljebb a szalonzenében virágzott - Friedrich Buschmann 1822-ben bejegyzett találmánya, az akkordeon. Így - nem is igazán pontosan - tangóharmonika néven került a köztudatba, s az sem derülhetett ki, hogy az elmúlt évtizedek népzenei mozgalmai micsoda revivalt kerítettek neki.

Hátrahagyván az év dermedt elsõ hónapjait, a lemezpiac is élénkülni látszik: az amerikai indie-rock élmezõnyébõl mindjárt három zenekar is új anyaggal jelentkezett a napokban.

koncert Bocelli Andrea Bocelli a környezetemben lévõ embereket rendszerint egymással acsarkodó két táborra osztja: egy részük isteníti, másik részük nem szenvedheti. Bevallom, mint Angi Vera a botlását, hogy én szerettem, ám mostantól a javulás útjára térek.

1998 márciusában Parti Nagy Lajos hatnapos életútinterjút készített a vajdasági Palicson élõ Tolnai Ottóval. A beszélgetés elhangzott a Magyar Rádióban, majd jóval késõbb, 2003 folyamán az elsõ három nap anyagát közölte a Jelenkor folyóirat.

Most már három, centire azonos méretû, ingyenes mûsorajánló újságból választhatunk kulturális programokat magunknak. Hogy konkurensek esetében a méretazonosság vagy az eltérõ formák a hasznosabbak - nehezen eldönthetõ. A Pesti Est volt az elsõ, amely a díjmentes reklámkiadványok sikere nyomán "kapcsolt" (1993), hirdetési bevételekbõl fedezte a költségeit, és háttérbe szorította az évtizedek óta árusított Pesti Mûsort.

Nem lesz nagy, látványos és átfogó József Attila-kiállítás az emlékévben, pedig tobzódni lehetne a tartalmakban. A századfordulós proletár-Budapest. Diákélet a húszas évek Magyarországán. Pszichoanalízis, baloldali munkáskultúra, bármi és minden együtt. Dokumentumhegyek, enteriõrök, szellemes rekonstrukciók, élettõl duzzadó korabeliség, tomboló interaktivitás, mindez nem lesz. Talán jobb is, mert még az volna a címe: "Költõnk és Kora"? És átitatná az álpolitikai méricskélés szánalmas huzavonázása? Marad hát, ami volt: az aprócska emlékhely a szülõházban.

Nem biztos, hogy az ember valami butikban keresi, majd választja ki a sorsát; nem valószínû, hogy a Párkák csinoska boltilányok lennének, s tanácsokkal szolgálnának.

Well, well, úgy rémlik, ebben az utcában is jártunk már. Aggodalomra persze semmi ok, ennyi Edward-korabeli felöltõ és elegánsan lóbált sétapálca - csakis a szívünknek oly kedves századfordulós Londonban rakhatott ki H. G. Wells idõgépe