Lemez: Tájkép harmonika után (Motion Trio: Pictures from the street)

Zene

Nálunk a népzenében nem eresztett gyökeret - legfeljebb a szalonzenében virágzott - Friedrich Buschmann 1822-ben bejegyzett találmánya, az akkordeon. Így - nem is igazán pontosan - tangóharmonika néven került a köztudatba, s az sem derülhetett ki, hogy az elmúlt évtizedek népzenei mozgalmai micsoda revivalt kerítettek neki.

Hogy kiváló harmonikások bukkantak fel, az semmi, a történet akkor kezdett izgalmassá válni, amikor azok még kiválóbb harmonikaegyütteseket kezdtek alkotni. A "programadót" a szlovéniai származású, de már Amerikában született Guy Klucevsek hozta össze 1996-ban, benne a finn Maria Kalaniemivel, a szlovén Bratko Bibiccsel, az osztrák Otto Lechnerrel és a svéd Lars Hollmerrel. Három nap próba után európai turnéra indultak, s abból egy lemez is kikerekedett (Accordion Tribe), aztán Klucevsek Alan Bern, Amy Denio és Pauline Oliveros társaságában elõállt egy amerikai mutánssal is, mely '98-ban Four Accordions of Apocalypse címmel készített lemezt, tavalyelõtt pedig újra az eredeti felállásban mûködtek, lásd a Sea of Reeds címû albumot. Mindezt annak bizonyságaként, hogy ezzel a hangszerrel olyan dolgokat is lehet mûvelni, amikrõl álmodni sem mertünk azelõtt. Mariának például az volt kislánykorában a fixa ideája, hogy Jimi Hendrix-szólókat játsszon rajta; Klucevsek meg idõnként lenyomott egy egész szimfonikus zenekart; de ezt talán hagyjuk, hiszen most egy lengyel társaságról kell beszélnünk.

A Motion Triót 1996-ban alakította meg Janusz Wojtarowicz (1971) Krakkóban, két zeneakadémista társával, Marcin Galazynnal (1975) és Pawel Baranekkel (1978). Már vagy húsz éve harmonikáztak mindhárman, bizonyára tudták, mit lehet abból a célkitûzésbõl kihozni, hogy úgy szólaljanak meg együtt, ahogy a harmonikabizniszben elõttük még soha senki sehol. Nem kellett sokáig várniuk. 2000-ben már õk kapták a nagydíjat a Penderecki kamarazenei verseny trió kategóriájában, az elsõ lemezük (Pictures) pedig "az év legjobb lemeze" versenyen kaszált. 2001-ben újabb lemezt készítettek (Play-Station), 2002-ben még újabbat Live in Vienna címmel, merthogy idõközben már egyre többet hívogatták õket innen-onnan Európából. De bárhol is jártak, el nem mulasztották, hogy kihúzzanak utcamuzsikálni is, mert mégiscsak az az igazi mérce, ott azonnal kiderül, ha blöfföl az ember. Odahaza, Krakkóban is megvan a jól bevált helyük, a Florianska út és a piactér sarkán. (Mindazonáltal virtualice, vagyis a honlapjukon - www.motiantrio.com - is felkereshetõk, ahol az is kiderül, hogy milyen érzés, amikor a harmonika tokja mellett lecövekel két pár kopasz bakancs, és hogy mennyivel szörnyebb annál, amikor egy kisgyerek áll le és hülye kérdéseket tesz fel.)

H

Nagyjából így jutottunk el 2004 végéhez, amikor a berlini Asphalt Tangónál a Motion Trio elsõ nemzetközi terjesztésû albuma is kijött. (Ami nem azt jelenti, hogy ezzel különösebben gatyáztak volna, éppen úgy vették fel, mintha kiugrottak volna a sarokra: egyetlen nap alatt. Meg amúgy is: elektronikus machinák, effektezés, kütyüzés vagy szemplerezés nélkül.)

S amit hallunk rajta? Az igen! Lengyel barátaink mindenféle görcsös igyekezet nélkül játsszák, ami kedvükre való, márpedig széles kedvük vagyon: a súlyosabb rockos alhangoktól a törékeny mediterrán dallamokig, a gyöngédségtõl a drámai tangós pillanatokig minden belefér. Amibõl akár egy kis felületesség, szétesés is adódhatna, de ezúttal semmi vész: nemcsak hogy szépen, könnyedén megférnek a különféle színek, így együtt egy ki-rívóan eredeti és lebilincselõ táj-képet alkotnak. Mert az semmi, ahogy megtanultak harmonikázni: Janusz Wojtarowicz (s két kollégája) szerzõként is színjeles.

Krakkóban - ott, a zeneakadémia táján, ahol a világzene a kortárs zenébe torkoll - csodák szoktak történni mostanában (lásd még: The Cracow Klezmer Band, Kroke), de ez tényleg mindennek a teteje! Nagyon úgy fest, körül kéne nézni ott a piacon. Lenne kedves szólni, ha valaki tud egy fuvart?

Marton László Távolodó

Asphalt Tango, 2004

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.