Mitõl kult a "kult" (-regény; -film; -úrház)? Naná, semmitõl: vevõbolondító elõtag, címke, semmi egyéb ma már. Kult, ha úgy ölnek, hogy közben Madonna slágereirõl cserélnek épületes eszmét, kult, ha Holden Caulfieldet bagzatjuk a Sötét zsaruk cigin és kávén élõ, meggyõzõen emberi lényecskéivel. Adott esetben az utóbbiról van szó, így voltaképpen szerencsések vagyunk, végtére is Tarantino úgyszólván kizárólag kreténeket szabadított a vászonra. Ja, kult bizonyára az is, ha lassítva játsszuk le otthon a Trainspottingot, vagy a fene tudja. Lowenstein mindenesetre megpróbálta, és szo-szo. Úgy hírlik, keresett kliprendezõ õkelme, nos, másodlagos frissességû (2001-es) darabjában nyilván megpróbált maga ellen menni. Vagy a klipistákról kialalkult sztereotípiák ellen, hogy azok a lendület, a sûrû vagdosás emberei: benyomta magának lassítva az említett (ugyancsak de kult-) mûvet. Hát ugye nem minden alap nélkül, hisz az ilyen-olyan benyomások van, mikor lassítják az embert, meg röhögnie is kell tõlük, helyenként nincs ezzel hiba, megy, de nem kell beleszakadni. Az viszont szerintem nem kult, ha valaki megveszekedetten romantikus voltát igyekszik mocskos beszéddel leplezni, az olyan pubertás inkább.
Lowenstein pedig ezt csinálja, káromkodik, mint a záporesõ és elalél hõseitõl, pláne hõsnõitõl, de leginkább önmagától, hogy õ mennyire odavan ezekért az élhetetlen lurkókért, még a végén a megváltást is rájuk bízza, és egy decensebb honoráriumot is kioszt a rászorulóknak.
A film alapjául szolgáló regényrõl tudjuk úgy, hogy kult (persze, hogy a forgalmazó szíves közlése), de a film ambícióiból is kitaláltuk volna; az opus magnum még nem jelent meg nyelvünkön, a mozi (2001-es) szép lassan beelõzött, most már kétségtelenül könnyebb lesz kivárni, ami még hátravan (a megjelenésig).
Az van különben, hogy fiatalok lakosgatnak itt-ott Ausztráliában, míg fõbérlõik el nem unják a lakbérhiányt. A háziúri szokások eme nemtelen egysíkúsága lenne a mozi motorja, új lakás, új fíling, újabb és újabb lakótársak meg a régiek: tíz deka szépséges leszbia, kis homok, kis fû, mindenki olyan helyes, hogy meg kell zabálni. Ám a végtelenségig mégse mehet minden így, aki végig szív, elevez a boldogság vagy a következõ film felé, aki végig szúr, az megboldogul, nem hiszik: egy falafellel a keziben. A magam részérõl mindig is gyanítottam, hogy kirántott csicseri borsó törmelékkel táplálkozni nagyon veszélyes üzem (és nagyon kult is, persze).
- ts -
Forgalmazza a Paradigma Film
