Film: Költözõ madarak (Richard Lowenstein: Egy hulla, egy falafel és a többiek)

  • - ts -
  • 2005. március 3.

Zene

Mitõl kult a "kult" (-regény; -film; -úrház)? Naná, semmitõl: vevõbolondító elõtag, címke, semmi egyéb ma már. Kult, ha úgy ölnek, hogy közben Madonna slágereirõl cserélnek épületes eszmét, kult, ha Holden Caulfieldet bagzatjuk a Sötét zsaruk cigin és kávén élõ, meggyõzõen emberi lényecskéivel.

Mitõl kult a "kult" (-regény; -film; -úrház)? Naná, semmitõl: vevõbolondító elõtag, címke, semmi egyéb ma már. Kult, ha úgy ölnek, hogy közben Madonna slágereirõl cserélnek épületes eszmét, kult, ha Holden Caulfieldet bagzatjuk a Sötét zsaruk cigin és kávén élõ, meggyõzõen emberi lényecskéivel. Adott esetben az utóbbiról van szó, így voltaképpen szerencsések vagyunk, végtére is Tarantino úgyszólván kizárólag kreténeket szabadított a vászonra. Ja, kult bizonyára az is, ha lassítva játsszuk le otthon a Trainspottingot, vagy a fene tudja. Lowenstein mindenesetre megpróbálta, és szo-szo. Úgy hírlik, keresett kliprendezõ õkelme, nos, másodlagos frissességû (2001-es) darabjában nyilván megpróbált maga ellen menni. Vagy a klipistákról kialalkult sztereotípiák ellen, hogy azok a lendület, a sûrû vagdosás emberei: benyomta magának lassítva az említett (ugyancsak de kult-) mûvet. Hát ugye nem minden alap nélkül, hisz az ilyen-olyan benyomások van, mikor lassítják az embert, meg röhögnie is kell tõlük, helyenként nincs ezzel hiba, megy, de nem kell beleszakadni. Az viszont szerintem nem kult, ha valaki megveszekedetten romantikus voltát igyekszik mocskos beszéddel leplezni, az olyan pubertás inkább.

Lowenstein pedig ezt csinálja, káromkodik, mint a záporesõ és elalél hõseitõl, pláne hõsnõitõl, de leginkább önmagától, hogy õ mennyire odavan ezekért az élhetetlen lurkókért, még a végén a megváltást is rájuk bízza, és egy decensebb honoráriumot is kioszt a rászorulóknak.

A film alapjául szolgáló regényrõl tudjuk úgy, hogy kult (persze, hogy a forgalmazó szíves közlése), de a film ambícióiból is kitaláltuk volna; az opus magnum még nem jelent meg nyelvünkön, a mozi (2001-es) szép lassan beelõzött, most már kétségtelenül könnyebb lesz kivárni, ami még hátravan (a megjelenésig).

Az van különben, hogy fiatalok lakosgatnak itt-ott Ausztráliában, míg fõbérlõik el nem unják a lakbérhiányt. A háziúri szokások eme nemtelen egysíkúsága lenne a mozi motorja, új lakás, új fíling, újabb és újabb lakótársak meg a régiek: tíz deka szépséges leszbia, kis homok, kis fû, mindenki olyan helyes, hogy meg kell zabálni. Ám a végtelenségig mégse mehet minden így, aki végig szív, elevez a boldogság vagy a következõ film felé, aki végig szúr, az megboldogul, nem hiszik: egy falafellel a keziben. A magam részérõl mindig is gyanítottam, hogy kirántott csicseri borsó törmelékkel táplálkozni nagyon veszélyes üzem (és nagyon kult is, persze).

- ts -

Forgalmazza a Paradigma Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.