- tégé -
Papp László Aréna, február 26.
JJ
web
ittveddmeg.hu A hazai e-kereskedelem nyögvenyelõs indulása és az elmúlt évekig túlnyomórészt könyv- és pizzarendelésben megnyilvánuló tevékenykedése immáron a múlté. Ennek egyik bizonyítéka ez a portál.
A nem elsõsorban a látványra, hanem a tartalomra épített hon-lapot gyorsan átlátható logikára építették: a folyamatosan bõvülõ termékskála ismertetésére és az internetes vásárlás egyszerû, gyors lebonyolítására. A szórakoztatóelektronikai berendezések kínálata jelen pillanatban közelít a nyolc-ezres határhoz, az autóhifitõl és házimozi- rendszertõl a digitális fényképezõn és mûholdvevõ rendszereken át a sík- és plazmaképernyõs tévéig már-már kétségbeejtõen széles választékból lehet kategória vagy típus szerint szemezgetni. A spektrum már a legnagyobb mûszaki áruházak (Saturn, Media Markt, Electro World stb.) kínálatával is vetekszik, így nem csoda, hogy a látogatói számláló nemrég az egymilliós határon is átfordult. A kitüntetett figyelem a bõséges kínálat mellett a klasszikus boltok polcain láthatónál (sokszor lényegesen) alacsonyabb árnak és az egyes termékekhez mellékelt, a mûszaki osztályok eladóitól hallhatónál alaposabb ismereteknek szól.
Ambícióban nincs hiány, a honlap üzemeltetõi célként "az ország legnagyobbja" cím megszerzését jelölték meg. Ennek érdekében azonban minden bizonnyal a portállal is van még elég tennivaló: a folyamatos tartalomnövelés mellett elõbb-utóbb a dizájnhoz is hozzá kell nyúlni - ezt egyébként a minap önkritikusan meg is írták a hírrovatban.
Mindenekelõtt azonban elsõként javasolnánk, hogy a nyitóoldalon lévõ bokszban a forgalmazott márkák gyártóinak felsorolását a mennyiségirõl ábécérendûvé változtassák. Így elkerülhetõ lenne, hogy az értékesítésre kínált egyetlen ACER gyártotta "kütyüért" 148 apró betûs sort kelljen végigböngészni.
SzeM
JJJJ
film
A belsõ tenger Miután élete java részét nyaktól lefelé bénán, gyakorlatilag magatehetetlenül töltötte, Ramón Sampedro a halálhoz való jogáért küzd. Önkezével nem vethet véget az életének, a külsõ segítség azonban a törvény szerint bûnnek minõsül. Bár igaz történetrõl szól a fáma, a vásznon megjelenõ valóság mindenekelõtt a rendezõ, Alejandro Amenábar ízlését tükrözi, melyrõl eddig olyan filmek, mint a Nyisd ki a szemed! és a Más-világ ismeretében nem volt okunk rosszat mondani. Persze minden bizonyítványt meg lehet magyarázni, ha tehát úgy okoskodunk, hogy a több mint 30 éven át ágyhoz kötve élõ-vegetáló Ramón szenvedését eleve lehetetlen bemutatni (és vajon kell-e egyáltalán?), akkor miért ne csináljunk nyugodt szívvel operettet, tisztító hatású, könnyed katarzisokkal, szerelmes aktivistákkal és sírva biciklizõ munkásasszonnyal? Nagyon úgy fest, hogy ha csak milliméterekkel is, de már megint sikerült átlépni a jó ízlés küszöbét, bár nem vitás, utunk jó szándékkal és emberséggel volt kikövezve. A kérdés, hogy az olcsó hatáskeltésen kívül mit tartogatott, ha tartogatott valamit egyáltalán Ramón Sampedro élettörténete egy játék-filmes számára - megválaszolatlan marad. Egyvalami mindenesetre biztos: A belsõ tenger középpontjában egy kimagasló képességû színész hibátlan mutatványa áll. Semmi kétség, Javier Bardem a Mikulást is hitelesen tudná alakítani. Ramónja bravúros magánszám, amiért jogos minden könny és elismerés. A mû pokla az alkalomhoz illõ manírokból, megfelelõ világítástechnikai megoldásokból és gondos koreográfiából áll össze: szemrevaló, komfortos pokol, szó se róla, akár még hálásak is lehetünk, hogy az igazi ezúttal nem jön szembe a sötétben.
- köves -
A Budapest Film bemutatója
JJJ
lemez
Három Haydn-szimfónia Sir Simon Rattle januárban ünnepelte 50. születésnapját, és elájulunk, mit ért el eddig. Egy kis jelentéktelen zenekarból (Birminghami Szimfonikusok) Európa egyik legjobbját kovácsolta, lord lett, és két éve a Berlini Filharmonikusok vezetõ dirigense. (Ha minden igaz, velük ad koncertet május 1-jén Budapesten). Rattle az all round karmesterek közé számít, mindent tud, a "majdnem" régi zene (Haydn) világában éppoly otthonos, mint a kortársak mûvészetében. Ráadásul elbûvölõ tévészemélyiség.
1994-ben készült és most újra kiadott lemezén historikus hangszereken játszatja zenekarát. A birminghamiek fantasztikus teljesítménye elsõsorban talán koncentráltságukból ered, ritkán hallani zenekartól ilyen mélységû kottaolvasást, ilyen odaadó szeretetet. A legato itt valóban ívelt, a piano halk, és ha táncolni kell, a menüett kirobbanóan szól. A No. 22-es szimfóniában a mackósan lépegetõ basszus fölött kibontakozó kürt-angolkürt párbeszédnél képzelni sem lehet szebbet; egyszerre játékos és melankolikus. Rattle lélegzetelállító, hangokból szõtt csendet teremt (5:37), mielõtt a vonósok átvennék a fõtémát. A második tétel erõtõl duzzadó kontraszt ehhez. Kiemelkedõ pillanat a 102-es számú szimfónia lassú bevezetõje, a fenyegetõ ütsdobpergés, a vibrato nélküli vonóskar töprengése, melyre örömteli válasz az alaphangnemben berobbanó életigenlés, aztán a menüett tétel tenyeres-talpas humora - érthetõ, hogy ebben az idõben (1794) miért tartották Haydnt a világ legnagyobb zeneszerzõjének. És hogy miért Rattle korunk talán legnagyobb dirigense.
- csont -
EMI Classics/Great Artists of the Century, 2005
JJJJJ
színház
Gergye Krisztián: Kínos Esett a hó, semmi késztetés nem volt, alvás se sok, hogy színházba menjek. Pont mint egy másnap, amikor a fekete bõrt le nem vetettem télen, se nyáron, mert gondoltam, az majd megvéd a várostól, ahova félelmemben összeköltöztem. Aztán jött a hír, hogy letelt az évad, a jávai kígyóembernek álcázott budapesti színházszatír nemiségrõl és hatalomról elmélkedõ, pazar kûrruhákkal, rákendroll véglényikonokkal és emblematikus korszaknótákkal illusztrált kiáltványdarabja kifut az idõbõl. Az idén talán utoljára láthatom négy fal közt egy mûocelotba öltöztetett divatbemutató stilizált kifutóján együtt torozni az agresszív transzvesztitát, a rózsaszín ruhás nõt disznózsírból, a kétnemû szexmasinák gúlagyakorlatait, a nõnek álcázott hedonista hermafroditák vérszomjas balettkarát, a lúzer szépségkirálynõt és a skorpiópáncélba bújtatott, tétován lógó péniszû, szomorú Csipkerózsikát.
Kellemetlen volt, ahogy számítottam rá, kõkemény, õszinte metálzöld, már húztam is magamra a bõrt, hogy szinkópásan visszagömbölyödjek régi, sokoldalúnak vélt álmomba, ahol volt egy nõ meg egy pasi, mik azok ma, meg az öreg pederaszta, aki csak vért akart, hiába gyûrte, legyõzte az éj a nappalt, az ágy a világ börtöne lett megint, a város angyala pedig a saját könnyei tengerén szörfözött. Aztán mikor vége lett, azt gondoltam, hogy ez nem színház, hanem egy bál önmagunk romjai felett, és már nincs is ilyen ösztönváros a világon, mûszõrme melltartó, esõkabát, lila haj a világ legrosszabb kódfejtõivel, de az nem baj, mert én ezt a hátborzongató tökéletlenséget annyira szeretem, hogy az már kifogástalan, és ez kínos nekem.
- sisso -
Mu Színház, 2005. február 25.
JJJJJ
koncert
Kelemen Barnabás, Perényi Miklós és Ránki Dezsõ Schubert-koncertjén sokan sejtették (köztük pl. Kocsis Zoltán), hogy akár végigállni is megéri egy ilyen ün-nepet. Elõször a legkevésbé súlyos A-dúr hegedû-zongora szonátát hallhattuk. Kelemen Barnabás szólisztikus hangon hegedült, hol merészen belemenõsen, hol játékosan könnyeden, Ránki Dezsõnek inkább a kíséret jutott. Kétség sem fér az ifjú hegedûmûvész zsenijéhez, technikai merészsége bámulatos - mégis jobban esett volna, ha a csak zongorás záróakkordja után kezdett volna örülni a sikernek.
Az Arpeggione-szonátában egész másfajta muzsikálást hallhattunk: Perényi számára csak a zene létezik. Mosolyogtató volt önkéntelen gesztusa, ahogy az elszakadt szálat lerágta a vonójáról az elsõ tétel után. Tartózkodó visszafogottsággal csellózott, ha azt mondom, eleinte talán túl szublimáltan, és hogy hallottam már átéltebb elõadást vele ugyanebbõl a mûbõl, talán "szõrszálrágásnak" tûnhet, mint mikor valaki az alföldrõl méregeti a hegycsúcsokat. Az egyik csúcs volt, ahogy a második tétel beletorkollott a harmadikba. A nagyszerû Ránki Dezsõ egyenrangú partnere volt Perényinek - ami persze a darabból is következik.
Ha a két elsõ mû a tézis és az antitézis, a harmadik, az Esz-dúr trió a szintézis. Az elsõ tétel a hegedûé, a második a csellóé, a harmadik a zongoráé - és a negyedik az egész mûnek, sõt az egész estének a szintézise: igazi trió. Elejétõl végig hibátlan, nagy elõadást hallhattunk. Csodálatos, ahogy a két vonós együtt rezdült, ahogy a zongora hol bebújt mögéjük, hol elõbukkant. Kelemen Barnabás a kevésbé szólisztikus pontokon olykor sietett, de sokkal fontosabb, hogy merte vállalni egyéniségét. Külön kiemelném pizzicatóit. Perényi éneklõ szólója nélkülözött minden érzelgõsséget, a schuberti boldogtalan boldogság épp ebben az egyszerûségben rejlik. A darab (és az est) "hõse" azonban érzésem szerint Ránki volt, különösen a harmadik tételben, mely súlyos könnyedségével talán a koncert legszebben sikerült pillanatait hozta.
Mesterházi Gábor
Zeneakadémia, 2005. február 21.
JJJJJ
web
WWW.MEDVEOTTHON.HU 1998-ban nálunk nyílt meg Közép-Európa egyetlen, öt és fél hektáron elterülõ medvemenhelye. A veresegyházi otthonban 35 (egész évben, éjjel-nappal látogatható) barnamedve él. Napos idõben akár egy mesebeli kisvonattal is ingyenesen nézhetjük meg õket.
Kutya- és macskakultuszban tobzódó kis hazánkban végre egy emberszabású honlap. Hisz a medve a legkomolyabb ember. Még hogy a majmok volnának emberszabásúak! Megszemlélve a képeket, láthatjuk: ez rágalom, de legalábbis félreértés. A legkisebbek is tudják: a medve jó, a medve mindig ismerõs: a medve velünk van. Lába lelóg a polcról, tányérfeje, gombszeme kikandikál a takaró alól. Bár a mázsás, veresegyházi mackók egy XXL-es takaró alatt sem igen férnének el.
Éttermeket ajánlanak figyelmünkbe: hogy ha jóllaktunk, dobhassunk egy (százalék) adómorzsát az éhes medvéknek is. Hiszen ezen a stílszerûen barna honlapon minden értük van: nekik üzenhetünk, adakozhatunk, róluk rendelhetünk hírlevelet, tölthetünk le, illetve fel színesebbnél színesebb képeket. Sztárok is nyilatkoznak itt, végre jobbik, medveoldalukat elõvéve. (Vajon Tandori Dezsõ mit mondana?) Mindent a málnafalókról! Hírek, tények, hiedelmek: csupa-csupa mackóság. Továbbá egy elsõ osztályú fotó a Tódor fedõnevû medve úrról, amint vackából félig kibújva lecsap egy vekkert. A site egyik legszebb lehetõsége a macirajzolás, amit még a botkezûek is lazán elsajátíthatnak. (Milyen könnyû is szaporítani a szépet!) Semmi etnikai villongás: kamcsatkaiak és erdélyiek (ny)elvi problémák nélkül, együtt brummognak itt. Téli álomra a politikusokkal, elõ a medvékkel! 'ket nézve föl-fölhorgad bennem valami finnugor; õsök dörömbölnek - szívtájékon. Nincs okom rá, hogy ne higgyem: a medve az égbõl érkezett.
A menhelyen két tó található; a dolgozók szerint azonban hõseink a halakat nem tudják kifogni. Hát, nem is tudom: azért ehhez a barnáknak is lenne pár szava!
Több csupornyi szép - mégsem leszünk ragacsosak tõle.
Pollágh Péter
JJJJJ
film
Penge: Szentháromság Fokhagyma, szenteltvíz, feszület meg a karó. Valahogy így szólt a vámpírölõ képlet, míg azt a múlt század végi filmkészítõk korhûbbre nem formálták. Az újítás a tradíciókkal szembeni attítûdváltozás, mely szerint a vérszopólét alaptételei mind hamisak: a számkivetett státus a múlté, a modern vámpírok csapatban szíva hajtanak a világuralomra és kutatják a többórás délelõtti strandolás titkát. Itt jön a képbe Penge gyerek. A színes bõrû képregénysztár hibridként elég nagy hátránnyal indult, mégis elküzdötte magát a harmadik felvonásig. Hihetetlen népszerûségének oka talán beceneve, a Fénybenjáró. Na lám, akad még degradálnivaló az elavult mítoszon. Nagy a baj, felébred a tisztavérû fõzsivány, és lazán korzózik valamelyik metropolis délutáni csúcsforgalmában. Penge egyedül nem bírja a stresszt, felkarolja hát a nagy dumás kokszgyerek és az éppen futó szép szemû idomlány. A nézeteltérések ellenére a cserkészcsapat együtt vág neki a Drakula/Drake elleni végsõ összecsapásnak...
Az egyre rosszabb folytatások Ördögûzõ-csapdájába esett forgatókönyvíró sajnos maga rendezte a harmadik részt. A nyögvenyelõs poénok - Wesley Snipes szûkszavúbb a Terminátornál - és high-tech mütyürök egész arzenálját megmozgató produkció elõdei kétségbe vonható színvonalát sem képes hozni. A vagdalkozós gyerekfilmmé süllyedt hitehagyott vámpírkodás még CGI-segítséggel is kevés: színészi talentum nélkül önálló filmrõl szó sincs, csupán félresikerült záródarabról. Mr. Snipes köszöni, nem kér belõle többet. Mi sem.
Balázs Áron
Az InterCom bemutatója
J
