Mielõtt elhinnénk, hogy már mindent tudunk a fegyverkezõ amerikaiakról, az egész Távol-Kelettel lepaktáló texasi elitrõl vagy a kalóriaburgerrel gyilkoló tengerentúli gyorsétteremrõl, s már a Nyócker címû film trágárságai sem mondanak újat, álljunk meg egy jóízû öklendezés erejéig: a South Park alkotói nem éppen emberszeretetükrõl vagy szépirodalmi értékterjesztõ nézeteikrõl híresek...
Célkeresztjükben ezúttal nem Kanada és a megrontott ifjúság, hanem az egész szerencsétlen világ áll, összes gonosztevõjével (értsd: terroristájával) egyetemben. Nem valószínû, hogy az aprólékos munkával -napokon át - építgetett világörökség-makettek arányait ne szándékosan túlozták volna el az alkotók. A Diadalívre aknavetõzött Eiffel-toronyra is van magyarázat. Hazaszeretõ amcsik volnánk, bunkók és tudatlanok, szeretjük Sam bácsit, meg is védjük bármi áron - gondolják a bábfigurák, sorra romba döntve bolygónk ezeréves kultúráinak remekmûveit.
A szellemirtók és sötét zsaruk korának vége, most az Amerika kommandó hárítja a veszélyt: bársonyos hangú musicalénekes hazafit beépít, csecsen gazembereket irt a közös világbéke érdekében. Párizs és Egyiptom rommá lõve, célpont kiiktatva, a járulékos veszteség persze szomorú, de a cél szentesíti az eszközt. Ám az amerikai is csak ember, kommandós is tévedhet, hisz a TömPuszFegy.-elosztó Kim Dzsong II ezalatt Észak-Koreában nyugodtan spanol a jenki F.A.SZ.-okkal (Filmszínészek Amerikai Szövetsége); két magányária között nem is jelent neki problémát Hans Blix célzott likvidálása sem, ami mellesleg nem tûnik fel senkinek. Miért is tûnne?!
Apokalipszisközelbe sodródik hát a világ. Ide Superman is kevés lenne, s a bajt csak tetézi Alec Baldwin és Tim Robbins. A buta hírességcsorda megérett a baráti tûz golyózáporára - vélik a rendezõk; Sarandonék és világrendõr honfitársaik gyorsan szitává is lövik egymást: a marionettfricska nem kímél senkit és semmit, a "nemzet élõ lelkiismerete" (Moore) öngyilkos hazafiként robbantja magát cafatokra (mintha a bábszatíra ötletgazdája szerepelt volna a Kóla, puska, sült krumpliban), különösebb szívfájdalom nélkül.
A kezdeti lendület néha hányásba ragad, majd cenzúrázatlan báb-pornóba vadul (a tengerentúlon megvágatták a túl hardore-nak bélyegzett jelenetet), de szerencsére az önkritikus hangvétel az utolsó leheletéig kitart. Alkotói maradnak tisztelettel politikailag teljesen inkorrektek - a siker garantált.
Balázs Áron
Forgalmazza a UIP-Duna Film
