Színház: Emberhalál, macskahalál (A szabadkai színház vendégjátéka)

  • Csáki Judit
  • 2005. március 3.

Zene

Az ünnepinek is tekinthetõ 60. évadát taposó Szabadkai Népszínház Magyar Társulata három elõadást hozott nemrégiben Budapestre, a Thália Színházba, mely igen dicséretes erõfeszítéssel hömpölygeti a határon túli magyar színházak vendégjáték-sorozatát.

Két "sötét" darabot láttam: egy jót meg egy kiválót. David Harrower Kés a tyúkban címû drámáját erõsen õrzi a honi színházi emlékezet a Gothár Péter rendezte rend-kívüli elõadásban; Spiró Csirkefejét pedig - egyebek mellett, nyilván - Zsámbéki Gábor rendezésében, a Katona immár legendává lett produkciójában. Ilyenkor van, hogy az ember "mozizik": pereg a fejében a régi elõadás is. Ez nem hátrány és nem elõny: adottság. És hát ott a rengeteg "újszülött" - õk nem is moziznak.

Hanem nézik a Harrower-darab díszletét; a színpadra ültetett közönség által körülvett intim játékteret, melynek intimitását a nyers és nyers színû anyagok még fokozzák is. Csikós William lakrészét egy libikóka választja el a molnár lisztesfehér világától. Olyan a tér, akár egy óralap, a libikóka a mutató rajta - még értelme is lenne. A plafon szintjén kapcsolódik a két "félteke": csigákon átbújtatott erõs kötelek teszik lehetõvé, hogy a Nõ és a molnár akkor is egymással "beszéljen", ha külön vannak. A kötelek zsákokat emelnek, a zsákok atmoszférát teremtenek, a jelmezek hozzásimulnak a díszlethez - szóval megteremtõdik egy világ, mely a minden tekintetben önmagára ébredõ nõ nagy ívû útját veszi körül.

A díszletet a rendezõ, Fekete Péter tervezte (a jelmezeket Izrael Edit, akinek szemére lehet azért hányni a Nõ utolsó kosztümjét, a szinte rikító bársonytÉ). Az elõadás jó ritmusban pereg, szellemileg-érzelmileg különösebb megrázkódtatás nélkül. Vicei Natália az asszony szerepében bizonyos értelemben sokat, más szempontból keveset alakít: az események konkrét sorozata alaposan kidolgozott, a szimbolikus vetület, azaz a mélyebb jelentés jóval kevésbé. Ez persze a rendezõn is múlt, aki tán azt hitte: a fej fölött kígyózó kötelek és csigák, az olykori misztikus sötétség majd megoldják ezt a problémát. Hát nem oldják meg. A molnárt játszó Katkó Ferenc és a földmûves szerepében Csernik Árpád is a történet primer szintjén mozog energikusan. Igaz, így eléggé fölöslegessé válik a toll mint az írás és egyben a kultúra, valamint a világ tágasságának jelképe, és végképp érthetetlenné a fényes bársonyruha. Megöltek egy csökött, zsarnok férjet. Más nemigen történt.

A Csirkefejben - mindenki tudja nyilván - egy macskát ölnek meg, még az elõadás megkezdése elõtt. A végén pedig egy öregasszonyt. A kettõ között feszül ki a dráma, mely úgy áll az idõben, mint a klasszikusok: egyre gazdagabb, fényesebb. A figurák - miközben õrzik korba ágyazottságukat - archetípusokhoz közelítenek.

Kovács Yvett díszletét - amely nem sok, mégis tágas - jórészt a színpadon helyezték el, velünk, a közönséggel együtt; a bérház udvarára benyíló túlméretezett kaput pedig a nézõtér széksorai fölé. Telihay Péter koncepciójától nyilván nem idegenül a tervezõ játszik a dimenziókkal: az udvaron álló poroló és garázs kicsinyített, utóbbiban játék autó áll. Nem sikerült megfejtenem, miért.

A szereplõk "lakásai" valójában a közönség sorai közé ékelõdnek: ha nem játszanak, köztünk ülnek. Csak a Vénasszony vonul a színpad hátuljába, és háttal ülve vár a jeleneteire. Telihay alighanem szerette volna elmozdítani a darabot a konkrét történet síkjától, és - Spiró szándékaival amúgy összehangzón - a klasszikus szerkezetet hangsúlyozni benne. Az egyes alakítá-sokban azonban a színészek mégiscsak a konkrét kontextusban találnak fogódzókat, ahhoz igazodnak; dialógusról dialógusra, megszólalásról megszólalásra lépnek elõre, ezért aztán képtelenek elemelni saját figurájukat - és a dráma egészét - a történettõl. Voltaképpen hasonló történik, mint a Harrower-darabbal; azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itt jóval nagyobb a veszteség.

Karna Margit játssza a Vénasszonyt; a remek színésznõ - akit jól ismer és kedvel a honi közönség - apró darabokból, gesztusokból rakja össze az alakot, "lentrõl" építkezik, nem a figura belsõ monumentalitásából, ami ilyenformán létre sem jön. A macskasiratás, a panaszáradatok, a különféle világjobbító ötletek - köztük az események szempontjából tragikusnak bizonyuló is - egy magányos öregasszony szeszélyes, néhol hisztérikus kitörései csupán. Ráadásul az alakításban a megjátszás is nagy hangsúlyt kap: alig hihetõ, hogy ötletei egymásutánját mind komolyan gondolja. A Srác - Pálfi Ervin alakítása a legjobb ezen az estén - igazán nem ölésre termett, mégis õ gyilkolja meg a végén; de hogy ez a hirtelen felindulás õsbûnné növekedjék, ahhoz a Vénasszony formátumára is szükség lenne.

A többi szereplõ egy-egy különálló jelenés. A Tanár és a Nõ szerepében Péter Ferenc és G. Erdélyi Hermina a magány devianciaképzõ erejét felmutatja ugyan, de az elõadás nem kezd velük semmit. Az Apát Kovács Frigyes játssza - az õ nyerseségében jól látszanak az összetevõk: a szeretethiány, a kisemmizettség, a megalázottság, ezért ebben az elõadásban az apa-fiú jelenet a legszebb. A két rendõr elmegy a hálásabbnak vélt útra, a karikatúra felé. Páralakjaik - a két bakfis - igen haloványak.

A dráma gazdagságával és õserejével gazdagodtunk ezen a második estén.

Csáki Judit

Thália Színház, 2005. február 8-9.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.