Zene

Lehet, hogy máskor is a népre kellene bízni a dolgot, mert úgy tűnik, nincs minden veszve, és a kvízjátékban szerzett nyomógombos rutint a nézők egész jól alkalmazzák a kortárs képzőművészetre. Igaz, a két kurátor, Petrányi Zsolt és Spengler Katalin nem vállalta teljesen a népítélet kockázatát, és döntő módon beleszólt a válogatásba, így sosem tudjuk meg, hogy nekik vagy a magyar MTV közönségének köszönhetjük-e ezt a számos ponton nagyon érdekes kiállítást. Kürti Emese

Emlékszünk a gyerekkori tapasztalatra: bámulunk ki a robogó vonat ablakán, és úgy érezzük, mintha körbe mennénk. A töltés mellett a póznák, a bokrok, az őrházak csak suhannak hátrafelé, távolabb viszont a domboldal, valami épület, a facsoport meg majdhogynem egy helyben áll. Ezt nevezi Schivelbusch panorámaszerű észlelésnek, amely a látnivalóknak a sebességből következő gyors váltakozásából és megsokszorozódásából adódik. Ellenpéldának egy Goethe-idézetet hoz: utazás kocsin, részletező szemlélődés. - kovácsy -

E rovat múlt heti ajánlója jószerével számunkra is megmagyarázhatatlan módon több olvasó érdeklődését is felkeltette. Egyikük pusztán többet szeretne megtudni a Bach család - Határ Győző fordulatával élve - érdemén felül kutyába vett tagjáról, míg mások inkább arra kíváncsiak, hogy a legutóbb emlegetett P. D. Q. Bach személyes leleményünk szülötte-e.

2077-ben vagyunk, nálunk talán már elkészült az M6-os autópálya, metrókra nem fogadnánk - míg Los Angelesben már tizenöt szinten száguldanak a japán autók, s repülő robotok őrzik a biztonságot. Csak megint baj van az androidokkal. Persze Japán az imposztor: az ENSZ rosszallása ellenére sem hagyták abba a robotfejlesztéseket ott, ahol a nemzetközi egyezmények és Asimov regényei szerint abba kéne.

Julianus barátról, Kőrösi Csoma Sándorról vagy Teleki Sámuelről a legtöbb ivarérett magyar állampolgár nagy valószínűséggel hallott már valamit harangozni, de Hell Miksa, Jakabos Ödön vagy Kompolthy Jób nevére nyilván sokan vonnák meg a vállukat. Kubassek János szép kiállítású, gazdag képanyagú könyve róluk, az elmúlt századok magyar utazóiról és felfedezőiről szól: az olvasmányos, közérthető szövegek legfeljebb tízoldalas élet- és korrajzokban ismertetik kalandvágyó eleink munkásságát.

címmel mutatta be a The Tiger Lillies zenekar sokkoperáját Ascher Tamás rendezésében, Parti Nagy Lajos átiratában az Örkény Színház társulata: zenés és sötét pszichopedagógiai komédia, ami, hogy konzekvens legyek, rém szórakoztató. Dr.

Minden nyelvnek megvannak a maga rákfenéi: ilyen például a nyelvtan, azzal a sok megjegyezhetetlen marhasággal, amikben még logika sincs, és egyébként is, hol egyeztethető össze egy szabad ország liberális eszményeivel édes anyanyelvünk ily' kegyetlen keretek közé szorítása? Magyarországon a sajátos nyelvfelszabadító mozgalomnak elsősorban a vesszők, másodsorban az egybe-, avagy különírás szabályai esnek áldozatul: nem hivatalos és sajnos egyre több hivatalos csatornán támadnak a legkülönbözőbb helyekről vesszők, máshol meg bekezdések múlnak ki nélkülük (lassan kevesebb benne a rendszer, mint a magyar népesség tatárjárás kori elrendeződésében), és egymás sarkára hágnak a "meg ettemek" és a "mostmárok". De nem kell szégyenkeznünk, pontosabban nem egyedül kell: angolszász területeken, úgy tűnik, az idézőjel a grammatika egyik legproblematikusabb pontja. Ám az angol ajkú nép találékony: ha már adott egy ilyen mókás kis vesszőcskékből álló izé, marhaság lenne talonban hagyni, valamire csak használni kell.

Újdelhiben sok a riksás, de épül a metró, lehet, hogy nemsokára betevő nélkül marad a sok szorgos személyszállító. Mondanivalóját tekintve ennél igazabb állításra nem telik ehelyütt, hacsak az nem számít ide, hogy Indiában bizony sok a kisember, ám kevés az igazán jószívű kisember (tényleg: a szegénység önmagában még nem érdem), a gazdagok pedig még ennél is ramatyabbul állnak szívjóságból.

Régi meggyőződésem, hogy Velencéről lehetetlen úgy megszólalni, hogy elkerüljük a közhelyeket, a dilettantizmust, a túlcsorduló érzelgősséget, a giccset, illetve a tautológiát. E város ugyanis egyfelől túltelíti esztétikai befogadóképességünket, másfelől viszont a kreativitás, az emberi találékonyság, végső soron pedig a gondolkodás emlékműve, sőt maga az ábrázolt-felépített gondolat.

Amikor Zöldné Bulla Emma Török utcai Pincecsárdája - ahol a végén már három generáció dolgozott: Emi néni, a fia és az unokája - jó pár évtized után tavaly lehúzta a rolót, sokak számára bizonyossá vált, hogy Buda elesett. "Na de ott van még a Csendes!" - mondogattuk.

lemez - PATRICIA PETIBON: AMOUREUSES Nyakunkon a Haydn-év. Ennek is köszönhető, hogy a legkiválóbb szoprán dívák egyike, Patricia Petibon első Deutsche Grammophon-lemezére (vezényel: Daniel Harding) Joseph Haydn áriáiból is felvett néhányat.

Egy kicsivel megint beljebb vagyunk... 2007. szeptember 6-án, amikor a végre CD-n is megjelenő Dreams kapcsán Szabó Gáborról írtunk, szóba került egy tévéfelvétel, amin Szabó magyar muzsikusok társaságában szerepelt 1974-ben. Hogy miért kellett harmincöt évig várni a megjelenésére, az egy másik, ennél keserűbb cikk tárgya lehetne, de most ugrunk, hiszen ha szolid példányszámban is, most végre, ahogy tetszik, bakeliten és CD-n is kijött. Marton László Távolodó

Alighanem kevés albumot vártak oly remegő izgalommal, mint az Animal Collective nyolcadik stúdiólemezét - s az is ritka, hogy a várakozások ily mértékben teljesüljenek, mint éppen most.

Tegyük virtuális pengetőnket a léggitárunkra: melyikünk nem próbálta valaha tükör előtt vagy a kanapén ugrálva utánozni a cilinderes gitárhéroszt, azt képzelve, hogy egy aréna színpadán futkározik százhúszezer néző előtt? Ki nem próbálta kitartani a Don't Cry végén a hosszan elnyújtott záróhangot? És főként: ki nem fújta fejből Slash énektémával is felérő szólóit a házibulikon? Hó Márton