rajzfilm - VEXILLE

  • - kábé -
  • 2009. január 22.

Zene

2077-ben vagyunk, nálunk talán már elkészült az M6-os autópálya, metrókra nem fogadnánk - míg Los Angelesben már tizenöt szinten száguldanak a japán autók, s repülő robotok őrzik a biztonságot. Csak megint baj van az androidokkal. Persze Japán az imposztor: az ENSZ rosszallása ellenére sem hagyták abba a robotfejlesztéseket ott, ahol a nemzetközi egyezmények és Asimov regényei szerint abba kéne.
2077-ben vagyunk, nálunk talán már elkészült az M6-os autópálya, metrókra nem fogadnánk - míg Los Angelesben már tizenöt szinten száguldanak a japán autók, s repülõ robotok õrzik a biztonságot. Csak megint baj van az androidokkal.

Persze Japán az imposztor: az ENSZ rosszallása ellenére sem hagyták abba a robotfejlesztéseket ott, ahol a nemzetközi egyezmények és Asimov regényei szerint abba kéne. Fizikailag és virtuálisan is láthatatlanná váltak a világ többi része számára. Szerencse az amcsik megneszelik, hogy gáz van, tíz év után elõször sikerül bejutniuk Japánba, és spéci jeladójukból három percig britpopot sugároznak, így a csillagos-sávos mûholdak át tudják fésülni a szigetet.

Ha volna mit: Tokió nyomornegyedét kivéve ugyanis kipusztult már minden, akik maradtak, azokba a japán kormány vírust fecskendezett, amitõl a hús és a belsõ szervek biofémmé változnak, és az így létrejött androidok szolgalelkûen gépészkednek a világuralmi célok érdekében. De jön Vexille, az érzõ szívû amcsi katonalány, s megtudja az egyik dettó érzõ szívû androidtól, hogy "amíg átadjuk a reményt, addig senki nem veheti el tõlünk emberségünket". Reméljük, hogy nem lesz második rész.

Remélhettük volna azt is, hogy 2077-ben már nem ugyanazok lesznek az akciófilmes sablonok, amik a XX. század végén. De elnézve e 3D-animációt, ahol minden arcizom úgy rándul, mint az anatómiaórán, rájövünk, a Vexille nem is anime, hanem hentai (az anime és a manga pornóverziója). Csak épp nem a latexruhás nõk, hanem a CGI-animátorok önkielégítését élvezhetjük majd' két óráig, Paul Oakenfold zenéjére.

Forgalmazza a Budapest Film

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.