lemez

Taylor McFerrin: Early Riser

  • - minek -
  • 2014. szeptember 28.

Zene

A McFerrin név alighanem ismerős lehet minden zenebolond számára: való igaz, Taylor az improvizációkban erős vokális dzsesszfenomén Bobby fia (és most mindkettejük érdekében felejtsük el a Don’t Worry Be Happyt!). Taylor azonban saját jogán is módfelett tehetséges, sokoldalú muzsikus és zeneszerző, aki Flying Lotus Brainfeeder nevű kiadójánál bontogathatja szárnyait.

Mondjuk Taylor vagy a világ legalaposabb, vagy a leglustább producere-lemezkészítője, mert úgy négy évig kotlott az Early Riser anyagán: ezt megelő­zően az utolsó rendes EP-je még 2006-ban jelen meg.

Nem állíthatjuk, hogy ne érte volna meg a vajúdás: a maga töménységében is érzékien lüktető, mégis légiesen szép zenei anyagot sikerült letennie az asztalra. Hiába sorolnánk, miként hatott rá a hatvanas, hetvenes évek soul, funk, no meg free és fúziós dzsesszzenéje, a klasszikus hiphop és az újabb keletű elektronikus zenei stílusok: a kész zenei tésztába alaposan belesült mind. McFerrin jr. akkor is erős, amikor ravaszul építkező, trükkösen csavarodó instrumentális számot prezentál (Stepps), de kiváló érzékkel adagolja a vendégvokalistákat: a The Antidote (Nai Palm hangján), a Decisions (melyben Emily King énekel), pláne a lassú ho­use-os, kicsit björkös Place In My ­Heart (RYAT-tel) a lemez csúcspontjai. Persze, ő maga sem rest megragadni a mikrofont, és nem maradhat el a kedves papa rövid vendégszereplése sem. A záró PLS DNT LSTN improvizatív tekerése sem feledtetheti el, hogy egy alapvetően lassú sodrású, meditatív albumot hallgatunk, mely tényleg ideális kísérőzene nehezen kezdődő napokhoz.

Brainfeeder/Neon Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

Sózva, szárítva

Magyarország három éve átadott legnagyobb öntözőrendszerét a Maros táplálja, amely idén május–júniusban a parajdi bánya felől érkező sós vizével, júliusban a szárazság és az apadás miatt kilátszó zátonyaival került a hírekbe.