Taylor McFerrin: Early Riser

A McFerrin név alighanem ismerős lehet minden zenebolond számára: való igaz, Taylor az improvizációkban erős vokális dzsesszfenomén Bobby fia (és most mindkettejük érdekében felejtsük el a Don’t Worry Be Happyt!). Taylor azonban saját jogán is módfelett tehetséges, sokoldalú muzsikus és zeneszerző, aki Flying Lotus Brainfeeder nevű kiadójánál bontogathatja szárnyait.

Mondjuk Taylor vagy a világ legalaposabb, vagy a leglustább producere-lemezkészítője, mert úgy négy évig kotlott az Early Riser anyagán: ezt megelő­zően az utolsó rendes EP-je még 2006-ban jelen meg.

Nem állíthatjuk, hogy ne érte volna meg a vajúdás: a maga töménységében is érzékien lüktető, mégis légiesen szép zenei anyagot sikerült letennie az asztalra. Hiába sorolnánk, miként hatott rá a hatvanas, hetvenes évek soul, funk, no meg free és fúziós dzsesszzenéje, a klasszikus hiphop és az újabb keletű elektronikus zenei stílusok: a kész zenei tésztába alaposan belesült mind. McFerrin jr. akkor is erős, amikor ravaszul építkező, trükkösen csavarodó instrumentális számot prezentál (Stepps), de kiváló érzékkel adagolja a vendégvokalistákat: a The Antidote (Nai Palm hangján), a Decisions (melyben Emily King énekel), pláne a lassú ho­use-os, kicsit björkös Place In My ­Heart (RYAT-tel) a lemez csúcspontjai. Persze, ő maga sem rest megragadni a mikrofont, és nem maradhat el a kedves papa rövid vendégszereplése sem. A záró PLS DNT LSTN improvizatív tekerése sem feledtetheti el, hogy egy alapvetően lassú sodrású, meditatív albumot hallgatunk, mely tényleg ideális kísérőzene nehezen kezdődő napokhoz.

Brainfeeder/Neon Music, 2014