lemez

Taylor McFerrin: Early Riser

  • - minek -
  • 2014. szeptember 28.

Zene

A McFerrin név alighanem ismerős lehet minden zenebolond számára: való igaz, Taylor az improvizációkban erős vokális dzsesszfenomén Bobby fia (és most mindkettejük érdekében felejtsük el a Don’t Worry Be Happyt!). Taylor azonban saját jogán is módfelett tehetséges, sokoldalú muzsikus és zeneszerző, aki Flying Lotus Brainfeeder nevű kiadójánál bontogathatja szárnyait.

Mondjuk Taylor vagy a világ legalaposabb, vagy a leglustább producere-lemezkészítője, mert úgy négy évig kotlott az Early Riser anyagán: ezt megelő­zően az utolsó rendes EP-je még 2006-ban jelen meg.

Nem állíthatjuk, hogy ne érte volna meg a vajúdás: a maga töménységében is érzékien lüktető, mégis légiesen szép zenei anyagot sikerült letennie az asztalra. Hiába sorolnánk, miként hatott rá a hatvanas, hetvenes évek soul, funk, no meg free és fúziós dzsesszzenéje, a klasszikus hiphop és az újabb keletű elektronikus zenei stílusok: a kész zenei tésztába alaposan belesült mind. McFerrin jr. akkor is erős, amikor ravaszul építkező, trükkösen csavarodó instrumentális számot prezentál (Stepps), de kiváló érzékkel adagolja a vendégvokalistákat: a The Antidote (Nai Palm hangján), a Decisions (melyben Emily King énekel), pláne a lassú ho­use-os, kicsit björkös Place In My ­Heart (RYAT-tel) a lemez csúcspontjai. Persze, ő maga sem rest megragadni a mikrofont, és nem maradhat el a kedves papa rövid vendégszereplése sem. A záró PLS DNT LSTN improvizatív tekerése sem feledtetheti el, hogy egy alapvetően lassú sodrású, meditatív albumot hallgatunk, mely tényleg ideális kísérőzene nehezen kezdődő napokhoz.

Brainfeeder/Neon Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.