Snoblesse
Pengeélen táncolunk – Nagy Gergely zenész
Egerben a Lassan a Testtel Fesztiválon zenél a makrohang.
(2014-08-28)
Egerben a Lassan a Testtel Fesztiválon zenél a makrohang.
Szeptember 6-án a Budapest Parkban koncerteznek.
A Gettó-melódiákat a Spinoza Zsidó Fesztiválon mutatják be.
A Szombathelyi Egyházmegye 2,2 milliárd forintból épít új iskolát magának. Ami van, az nem megfelelő, mert nincs tornaterem, és egyébként is régi, továbbá szükség van két óvodai csoportszobára is. Az egyházmegye egyetlen pályázóként indult, és nyert százszázalékos uniós és állami támogatást.
Oh, ez egyhetes történet már, kit érdekel, túl vagyunk rajta, nem haltunk bele. Különben is, valami kiskereszt, a legkisebb, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, polgári tagozat, nemcsak augusztus huszadikán, de minden állami és nemzeti ünnepen húszasával-harmincasával hajigálják a csókosok után, tán még apanázs sem jár vele.
Hétfőn tartotta meg Orbán Viktor a külföldre akkreditált magyar nagyköveteknek a szokásos éves miniszterelnöki eligazítást. Orbán a hagymázasra sikeredett tusnádfürdői fölszólamlásához képest – amelyben ideológiai tanácsadója, Tellér Gyula zavaros tantételeit adta elő a liberális demokrácia meghaladásáról – kifejezetten összeszedett beszéddel rukkolt elő.
Ha a jogalkotó megbélyegzi, kipécézi a különféle okokból gyermek nélkül maradtakat, és nyugdíjukat jelentősen csökkenti, elvonja vagy későbbre tolja, úgy ezt az amúgy is sérülékeny réteget a legnyersebb biopolitikai erőszaknak teszi ki.
Az élet álom (Pedro Calderón de la Barca) álmaim is cenzúrázom (K. Dezső)
Kérem az olvasót, tegye le az újságot, ragadjon színes ceruzát, A4-es papírt, és rajzoljon. Ha ember lenne a magyar állam, hogy nézne ki?
Az elmúlt hónapok fejlesztéspolitikai forró témáiról kérdeztük a Miniszterelnökség helyettes államtitkárát. Csepreghy Nándor szerint a „norvég ügy” kirobbanását kétéves meddő vita előzte meg, az pedig csak hangzatos szalagcím, hogy Lázár János lehúzta a fővárosi közlekedési beruházásokat az uniós projektek listájáról.
A közel-keleti vallásháborúban nem folytonosak a harcok, de a dzsihádisták újra meg újra kegyetlen gyilkosságokkal hívják fel a figyelmet jelenlétükre. A kurdok számára viszont felcsillant a remény, hogy végre önálló államuk lehet.
Nagy pillanat volt az egyetemes líra történetében, amikor Boldizsár Péter internetes pályaművében Sylvester Rambo Stallone jelentős beleérzéssel, Gáti Oszkár hangján elszavalt egy Nagy László-verset, és mindannyiunk örömére A feláldozhatók-sorozat legfrissebb része sem szűkölködik a poétikus részletekben. Ilyen az a ma már visszatérőnek mondható motívum, amikor Sly – a művész, a férfi, az ember – a pilótafülkében ül Jason Statham mellett, és az adomázás közben heroikus erőfeszítéssel megkísérli az arcizmait szabad szemmel is követhető mozgásokra bírni.
Anton Corbijn annyira jó fotós és kliprendező, hogy eddig szinte fel sem tűnt, mennyire nem tud játékfilmet rendezni. Viszont szépen és művészien helyezi el színészeit a tájban. Mivel a játékfilmesek közül is csak kevesen tudnak játékfilmet rendezni, Corbijn aprócska történetvezetési hiányosságai alig tűntek fel eddigi filmjei (az Ian Curtisnek emléket állító Control és a George Clooney arcélének emléket állító Az amerikai) során, mostantól meg azért nem fognak, mert Corbijn kész filmessé képezte ki magát.
Amikor a II. világháború utolsó szakaszában a szövetségesek Párizs felé közelítettek, a megszállt város német parancsnoka, bizonyos Dietrich von Choltitz tábornok kezében volt másfél millió ember és a kulturális világörökség egy tekintélyes részének sorsa.
Most készül diplomafilmje, a Zsibvásár, egy kosztümös krimi a lesújtó hazai szellemi közállapotokról. A jelen költőjét, a jövő filmrendezőjét tanulmányairól, apjáról kérdeztük.
Új filmje, Az utolsó éjszaka Párizsban annak a diplomáciai harcnak a sűrítménye, melynek hála a nácik mégsem rombolták porig Párizst. Az Amerikában vakációzó rendezővel francia és német antiszemitizmusról, Günter Grass Izraelt bíráló verseiről és egy zsidó cowboyról is beszélgettünk.
Eva Green melle immár külön alműfajt képez a filmtörténetben; ha csak a nyári felhozatalt nézzük, már akkor is tetemes mennyiségű filmre (300: A birodalom hajnala, Sin City 2) tudunk igazolásképpen rámutatni – és még csak augusztust írunk.
A Leselkedőkben másképp főszereplő a tér, mint azt Boross Martin – egyébként sokszínű és változatos – rendezéseiben megszoktuk. Mert Boross színházi másként gondolkodó: munkáiban gyakoriak a valóságos terek, és a helyszín a megszokottnál jóval nagyobb szerepet kap.
A Fesztiválzenekar előadását rendezi Brecht iskolaoperájából, ami remek alkalom volt arra, hogy beszélgessünk iskoláról és operáról, giccsről és újításról, politikáról és fiatalságról.
A könnyűzene internetes korszaka hajnalán még mindenki arra számított, hogy az új platform a legnagyobb hatással az underground színterekre lesz, mert összeköti az egymástól távoli, de hasonló érdeklődésű köröket.
A McFerrin név alighanem ismerős lehet minden zenebolond számára: való igaz, Taylor az improvizációkban erős vokális dzsesszfenomén Bobby fia (és most mindkettejük érdekében felejtsük el a Don’t Worry Be Happyt!). Taylor azonban saját jogán is módfelett tehetséges, sokoldalú muzsikus és zeneszerző, aki Flying Lotus Brainfeeder nevű kiadójánál bontogathatja szárnyait.
Abbey Road, Let It Be, Dark Side Of The Moon. A tizenévesen az Abbey Road Stúdióba, majd házon belül a Beatles lemezfelvételeihez kerülő Alan Parsons nevét elsősorban a Pink Floyd-klasszikuson és a kései Beatles-albumokon végzett (segéd)hangmérnöki munkájáért őrzi a rockemlékezet. Pedig Eric Woolfsonnal közös formációja, az Alan Parsons Project dús, innovatív hangszerelésének köszönhetően sokáig hivatkozási alap volt zenészkörökben. A nyolcvanas években több slágert is jegyző zenésszel az APP életművének újrakiadása kapcsán beszélgettünk.
Rossini Otello című operájának pechje, hogy hetven évvel később Verdi remeke egy évszázadra árnyékba borította. A maga idejében – a két slágeropera, A sevillai borbély és a Hamupipőke között – nagy sikere volt, nem méltatlanul.
Attól lehetett tartani, hogy a Roma Sátorral összevont néhai Világzenei Nagyszínpad, vagyis mai nevén – tán a lapunkbéli rovat előtti főhajtásként – a Világfalu Színpad együttesen sem darabszámra, sem változatosságban nem hozza majd azt a színvonalat, amelyet annak idején külön-külön, a maguk módján mutattak legjobb pillanataikban. De már a külsőségek is a fanyalgás ellen hatottak: először is a színpad előtti dühöngőt kétméteres padlólapokkal fedték le a kis sárcsináló műanyag ötszögek helyett. Másodszor pedig kifejezetten jól nézett ki a sátor nyitott oldalának játékos-íveléses vonalaival.
„Táncolni is láttam egyszer: egy augusztusi éjszakán, 1924-ben a salzburgi dómtéren rögtönzött, csodálatosan délceg verbunkost járt – mintha a Háry János egyik jelenetét rögtönözte volna. A tánchoz én dúdoltam hozzá a kísérőzenét, Boka híres Száz ember verbunkosát.” Szabolcsi Bence emlékezett vissza ezekkel a szavakkal az oly szigorú emlékű Kodály Zoltán hajdani utcai táncára, s ezen a hiteles beszámolón majdnem annyira meglepődhetünk, mintha arról olvasnánk, hogy Kodály a Broadwayn táncolt és énekelt.
Az atlantai társaság eddig az a zenekar volt, amely az első két, túlzás nélkül zseniálisnak mondható lemezén (Remission, Leviathan) olyan egyedi és magával ragadó formába öntötte a zajos-kaotikus nagy elődök – például a Melvins és a Neurosis –, valamint a Thin Lizzyhez hasonló, klasszikus hard rock zenekarok munkásságát, hogy azonnal megszerettette magát minden új hangra vágyó zenerajongóval.
Réges-régen, a békebeli jó világban, úgy mesélik, maga volt a vérforraló erotika, ha egy női váll vagy boka közszemlére tétetett. Azóta persze jócskán megemelkedett a villantási ingerküszöb, így annál meglepőbbnek tűnhet, hogy a Tv2 rendszerint nem másra alapozza reggeli műsorának publicitását, mint – a dekoltázsra.
A kiállítás címében megjelenő idézet Kassák Lajostól származik – ezen belül a Tisztaság könyvében (1926) megjelentetett számozott versek közül a 41.-ből. De ugyanekkor jelentek meg a Nyugatban az Egy ember élete első kötetének fejezetei is.
A ház eladó, számos munkatárs távozott, néhány külső kiállításon kívül nem sok minden történik. Átalakulás előtt a Kogart – mondják, bár úgy tűnik, a megszűnés felé tart.
Az 1971 óta Düsseldorfban élő szobrászművész neve itthon talán kevésbé cseng ismerősen, pedig Joseph Beuys igen nagyra tartotta, s az egyik legrangosabb, bár nem műkereskedelmi „kommerszben” utazó német galéria, az Erhard Klein képviseli műveit. Leghíresebb munkáját 1987-ben a Frankfurt am Main-i Dresdner Bank páncéltermében készítette el – 248 darab, egyenként tizenkét és fél kilós aranyrúdból.
Mintha meglenne az elképzelt olvasó: a tipikusnak vélt bölcsészlány, akinek a könyvhalmok cipelése közben már Kafka és a macskák említésétől megremeg a térde; akinek férfiideál a tépelődő bölcsészfiú; aki elégedetten sóhajt kultikus irodalomelméletek idézgetésekor; aki azért vad tinédzser korában belebotlott egy-két Dan Brown-regénybe, de igazán röstellne A szürke ötven árnyalatával mutatkozni.
A nemzetközi sajtó által felfedezett, legfeljebb a távoli jövőben fenyegető aszteroida esete rávilágít, milyen eltérően értelmezzük az efféle kozmikus karambolok kockázatait.
A Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete a Semmelweis Egyetem legfiatalabb intézete, 2012-ben alakult. Ide kerülnek azok a betegek, akik sokszor évekig járnak orvostól orvosig anélkül, hogy megtalálnák a betegségüket. Az intézet vezetőjét kérdeztük.
A Monarchia vereségek sorozatát szenvedte a száz éve kezdődő világháború első hónapjaiban: hadicéljai közül semmi sem teljesült, serege nemcsak az oroszok, de a szerbek ellen is kudarcot vallott. Mindez előrevetíthette: a háborút nemhogy megnyerni, befejezni sem lesz könnyű.
A Móricz Zsigmond körtéri Gomba újjászületett, delikát pavilon bújt elő az építési kordon mögül. A hosszas vajúdásnak a Nagy Tavaszi Átadási Láz vetett véget, a Várkert Bazár kulisszáival ellentétben azonban ez teljes egészében, magas minőségben elkészült, és immár befejezett épületként áll a forgalmas tér közepén – teljesen üresen.
Racionális ellenérvek egész sorát toljuk félre egy merész gesztussal, amikor leszögezzük: alapvetően nem baj az, ha minőségi stadionok készülnek egy országban, ahol eddig hiányoztak. A kivételes 2014-es esztendő többarénányi látnivalót kínál, és már nem csak a sportrajongóknak.
Idén nyáron már szinte minden piacon kaphatók voltak a különböző színekben pompázó, különleges külsejű és nagyszerű ízű paradicsomfélék. A sárga, hosszúkás, kis lila és fekete koktél, piros-zöld cirmos, aztán tűzpiros ökörszív vagy a nagy kerek narancssárga, ami enyhén mandarinos-citrusos ízjegyeket hordoz, és olyan gyümölcsös, hogy az ember önkéntelenül sárgabarackra vagy datolyaszilvára asszociál.
Néhány hete elszállították a 2003-as üzemzavarban megsérült fűtőelemeket Paksról. De addig mit csináltak velük? És az mennyibe került? Tanult-e Paks a történtekből? Milyen engedélyeket kell beszereznünk, ha atomvonatot akarunk indítani külföldre? Majdnem mindenre válaszolunk.