Tévésorozat - Önkényes véradás - Borgiák

  • Molnár Zsófi
  • 2011. június 23.

Zene

Emlékeznek Piero della Francesca portréjára Federico da Montefeltro hercegről, az Urbinói Hercegség megalapítójáról? (Vagy a felesége, Battista Sforza portréjára, lévén szó diptichonról?) Nem kell rögtön az Uffiziig szaladni, hogy felidézzék, hiszen a festő talán leghíresebb képéről van szó, sőt, a quattrocento legismertebb portréjáról. A herceg rendkívül jellegzetes orra miatt különben sem lehet összetéveszteni semminő egyéb portréval: horgas orrú pasas, vörös ruházatban, profilból. Nos, még el sem kezdődik a hacacáré,

Emlékeznek Piero della Francesca portréjára Federico da Montefeltro hercegről, az Urbinói Hercegség megalapítójáról? (Vagy a felesége, Battista Sforza portréjára, lévén szó diptichonról?) Nem kell rögtön az Uffiziig szaladni, hogy felidézzék, hiszen a festő talán leghíresebb képéről van szó, sőt, a quattrocento legismertebb portréjáról. A herceg rendkívül jellegzetes orra miatt különben sem lehet összetéveszteni semminő egyéb portréval: horgas orrú pasas, vörös ruházatban, profilból. Nos, még el sem kezdődik a hacacáré, még fel sem száll a fehér füst, de még a fekete sem, amikor Colm Feore, az amerikai mozik és sorozatok méltán keresett karakterszínésze, jelen esetben Giuliano della Rovere bíboros, a későbbi II. Gyula pápa megformálója beáll e nevezetes kép kései modelljének. Hipp-hopp, máris meg van mondva, hogy minő formai megoldásokra számíthatunk a továbbiakban (a sorozat tízrészes, az első két epizód gyakorlatilag egybefüggő). Adekvát, akár szimpatikusnak is mondható egy reneszánsz dráma ilyetén igényű képernyőre vitele, anno II. Gyula pápa is nagy barátja volt kora művészetének, gyakorlatilag ő tette Rómát a reneszánsz fővárosává; Bramante, Michelangelo és Raffaello úgyszólván bejáratosak voltak hozzá.

Ám amikor - a zömmel Magyarországon felvett - történetünk elkezdődik, még szó sincs róla, hogy Della Rovere valaha is pápa lesz, jó, ha megússza élve Rodrigo Borgia, vagyis VI. Sándor finoman szólva is ebül szerzett uralkodását, menekülnie kell, bérgyilkosok szegődnek a nyomába, s futtában azon töri a fejét, hogy a francia seregeket hogyan szabadítsa rá Rómára. Jelen interpretáció dicséretes rugalmassággal kezeli ugyan a történelmi tényeket, ám odáig azért nem ragadtatja magát, hogy csak azért tegyen el láb alól perdöntő szereplőket, mert éppenséggel van egy elég jó bérgyilkosfigurája. Ilyenformán a legcsekélyebb ismereteink is sokat levesznek a mű izgalmi értékéből, hisz azt speciel vágjuk, hogy akit leböknek a fürdőben, abból később aligha lesz pápa.

De nemcsak ettől válik tét nélkülivé Rodrigo, Cesare, Lucrezia és a többiek tusakodása, hanem attól is, hogy nevezettek menthetetlenül magukra maradnak nyavalyáikkal, egyszerűen cserbenhagyja őket a forgatókönyv, paradox módon éppen avval, hogy folyton ott liheg a nyakukban a kamera. Hiába ugyanis a sok szép reneszánsz festmény, ha a háttér mindegyikről lemarad. Sándor is barátja volt a piktoroknak, ő Pinturicchiót preferálta, három epizód, illetve szeretője, Giulia Farnese ugyancsak közismert képe erejéig. Úgy értem a háttér elhagyását, hogy magával a történelmi közeggel marad adós a sorozat. Kivágott papírfigurák esnek egymásnak, s hullatják vérüket, s hasonló nőalakok fedik fel sűrűn pihegő papírkeblüket. Még ezzel sem önmagában lenne baj, hisz például a "történelmi sorozat" mint szakág talán legsikerültebb darabja, a Róma sem fukarkodott a vérrel és a női meztelenkedéssel, kivált a második évadában, de az avatatlan szemlélő előtt is tök világos volt, hogy Antonius, Brutus és a többi jómadár ügyködése milyen hatással van tágabb környezetükre; éppenséggel ez tette igazi drámává történetük prezentációját. Nos, ennek a lehetősége sem merül fel a Borgiák képein, minek következtében a sorozatot csupán az különbözteti meg a gyártó korábbi történelmi nekirugaszkodásától, a Tudoroktól, hogy a római reneszánsz ruhadivat némileg más, mint a nagyjából ugyanakkor hordott londoni.

Lehet, hogy épp e háttér és következmények nélküliség nehezíti meg a színészek dolgát is, mindenesetre a Borgiák a mai - alapvetően amerikai - sorozatmezőny egy másik fontos, ha nem a legfontosabb pályáján sem tud versenyre kelni a konkurenciával, és ez a legmeglepőbb ebben az egész históriában. Nincsenek igazán izgalmas alakok, jól megrajzolt figurák benne. Úgy tűnik, a szerzők beérték szereplőik rossz hírével - az meg, ugye, van nekik, Rodrigo egy vérnősző barom volt, Cesare közönséges gyilkos, Lucrezia pedig a kis méregkeverő. Megírt szerepek és az igazi dráma hiánya mellett választásbeli problémák is adódtak ezúttal, hisz' legyen bár Jeremy Irons mégoly szép ember, pompás fényvisszaverő felület, viszonylag szűkös színészi eszköztára (nézni szokott) nem vértezi fel alapvetően megíratlan figurák eljátszásához (ismerünk számos olyan színészt, aki képes ilyesmire). A többieknek meg mintha egyenesen azt mondták volna, ami majdhogynem történt is, hogy gyertek, mert újraálmodunk - valósághűen - néhány reneszánsz festményt, és modellt kell állni hozzá. A dörzsölt veterán Feorét leszámítva a többiek akkor kerülnek bajba először, amikor meg kell mozdulni vagy szólalni.

Mondjuk a sorozat fő éceszgébereként tündöklő nagy tapasztalatú maestro, Neil Jordan mozimunkásságától sem estek éppen messze a papírfigurák, gondoljunk csak három talán legismertebb filmjére, legnagyobb - és tagadhatatlanul megérdemelt - sikerére, a Mona Lisára (napjainkban játszódó történet), a Síró játékra vagy akár Michael Collinsra, melyeket ugyancsak egy személyben írt és rendezett. Ezekben az emblematikus figurákra, a prostira, a transzneműre vagy a forradalmárra pont tipikus formájukban van szükség Jordan közölnivalójának előadásához. S amennyire a vásznon való eligazodáshoz kellett, annyira azért még egyénire is rajzolta őket, noha a homlokukra volt írva megjelenésük miértje. Ugyanakkor a történelmi barom, a kosztümös gyilkos és a szende méregkeverő még csak nem is típus, nem is mindenkire passzoló jelmez, csak egy vég vászon - s Jordan most nem tett egy öltést sem, hogy színészeire szabja.

Összegezvén, a Borgiák egy látványos, gyilokkal és orgyilokkal, magát merésznek mutató, valójában szemérmetes szexualitással bőven nyakon öntött hosszú elbeszélés, melynek ideig-óráig kitart ugyan a látványvilága, de az egész feltartóztathatatlanul tart az unalomba. S ha máshonnan nem, hát a Wikipédiáról azt is jó előre tudhatjuk, mi lesz a vége.

A Showtime sorozata június 28-án indul, Magyarországon az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.