Lemez

The Somersault Boy: Come On Feel The Misery

  • Mihályi Dávid
  • 2017. augusztus 20.

Zene

Sallai László (ének, gitár) nevével többször lehetett találkozni az utóbbi hónapokban. Másik két együttesének, a Felső Tízezernek és a Szabó Benedek és a Galaxisoknak nemrégiben jelentek meg lemezei, most viszont itt van Horváth Zoltánnal (basszusgitár) és Mika Sundholmmal (dobok) közös projektjének, a The Somersault Boynak is az új, amúgy második albuma. A lemez kiválóan indul a Come On Feel The Misery címadó számmal, s összefoglalja mindazt, amit a félórás anyagtól várhatunk: fülbemászó dallamokat és nagyszerű refréneket. Mivel Sallai a Felső Tízezerrel már bizonyította, hogy remek slágerszerző, a lemez legnagyobb meglepetése Mika Sundholm dalszerzői bemutatkozása: az Every Night az ötvenes-hatvanas évek legjobb szerelmes balladáinak modern változata, ha a The Penguins az Earth Angelt vagy ha a The Beach Boys a Surfer Girlt napjainkban venné fel, olyan végeredményt hallanánk, mint a dobos dala. A Nobody Cares About My Band (Anymore) című dal gitártémája viszont már a Beatlesre emlékeztet, és még ez is csak a jéghegy csúcsa! A tizenkét dal hallgatása közben szinte mindig előjön valami régi zenei emlék, mintha ez az egész egy régi válogatáslemez volna… Hogy ez mégsem akkora baj, az leginkább annak köszönhető, hogy a The Somersault Boy mindezt olyan természetességgel és őszintén vezeti elő, hogy egyáltalán nem várunk tőlük zenei újításokat. Úgy tűnik, a zenekar célja a Come On Feel The Miseryvel az lehetett, hogy bárhol és bármikor klubbá varázsolják a környezetüket. És ez maradéktalanul sikerült.

Normafa Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.