Lemez

The Somersault Boy: Come On Feel The Misery

  • Mihályi Dávid
  • 2017. augusztus 20.

Zene

Sallai László (ének, gitár) nevével többször lehetett találkozni az utóbbi hónapokban. Másik két együttesének, a Felső Tízezernek és a Szabó Benedek és a Galaxisoknak nemrégiben jelentek meg lemezei, most viszont itt van Horváth Zoltánnal (basszusgitár) és Mika Sundholmmal (dobok) közös projektjének, a The Somersault Boynak is az új, amúgy második albuma. A lemez kiválóan indul a Come On Feel The Misery címadó számmal, s összefoglalja mindazt, amit a félórás anyagtól várhatunk: fülbemászó dallamokat és nagyszerű refréneket. Mivel Sallai a Felső Tízezerrel már bizonyította, hogy remek slágerszerző, a lemez legnagyobb meglepetése Mika Sundholm dalszerzői bemutatkozása: az Every Night az ötvenes-hatvanas évek legjobb szerelmes balladáinak modern változata, ha a The Penguins az Earth Angelt vagy ha a The Beach Boys a Surfer Girlt napjainkban venné fel, olyan végeredményt hallanánk, mint a dobos dala. A Nobody Cares About My Band (Anymore) című dal gitártémája viszont már a Beatlesre emlékeztet, és még ez is csak a jéghegy csúcsa! A tizenkét dal hallgatása közben szinte mindig előjön valami régi zenei emlék, mintha ez az egész egy régi válogatáslemez volna… Hogy ez mégsem akkora baj, az leginkább annak köszönhető, hogy a The Somersault Boy mindezt olyan természetességgel és őszintén vezeti elő, hogy egyáltalán nem várunk tőlük zenei újításokat. Úgy tűnik, a zenekar célja a Come On Feel The Miseryvel az lehetett, hogy bárhol és bármikor klubbá varázsolják a környezetüket. És ez maradéktalanul sikerült.

Normafa Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."