Lemez

Thurston Moore: Screen Time

  • - legát -
  • 2021. február 17.

Zene

Talán nem túlzás Moore tavalyi albumát 2020 legjobb szellemidézésének nevezni, eddigi szólólemezei közül ugyanis a By the Fire az, amelyik leginkább emlékeztet a Sonic Youth-ra, pontosabban arra, hogy milyen lenne az együttes, ha nem szűnik meg 2011-ben.

Ehhez mérten különösen nagy meglepetés, hogy pár hónappal a By the Fire után Moore újabb lemezzel állt elő, bár arra nem vennénk mérget, hogy rég eltervezett lépés lett volna ez a részéről. A Screen Time megjelenése inkább valamiféle karantén ihlette megnyilvánulás, ami „normális” körülmények között nem tartozna a nyilvánosságra. Mentségére szolgál, hogy mégsem hirtelen felindulásból vagy unalmában jött elő a lemezzel, amihez fontos adalék a megjelenés február 5-ére igazított dátuma. A Bandcamp stream­ing szolgáltató ugyanis e napon „Bandcamp pénteket” tartott, ami azt jelenti, hogy aznapi bevételük javát – amit jócskán megdobhat egy debütáló album – a rászoruló zenészek megsegítésére fordítják. Még nem tudjuk, hogy pontosan mennyi pénzzel járult hozzá e bevételhez a Screen Time, az viszont biztos, hogy Thurston Moore-t ettől kezdve az ambient műfaj elkötelezettjének is lehet mondani. A kilenc minimalista instrumentális kompozíciót (The Station, The Neighbor, The View, The Home, The Upstairs stb. címekkel) a bezártság ihlette, de amit hallunk, abban nem sok dráma van, inkább az efféle szorongások feloldásának szándéka Brian Eno modorában, meditációra csábítva, ha úgy tetszik, „belső utazással”.

Daydream Library Series, 2021

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.