mi a kotta?

Eljövendő korok

  • mi a kotta
  • 2021. február 17.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/07. hétre

„A legkevésbé sem politikai darab lesz – hanem valójában családi festmény egy fejedelmi házban” – 1784 nyarán ilyen taktikus elővigyázatossággal jellemezte legújabb, még nagyban formálódó drámáját Friedrich Schiller a mannheimi udvari színház intendánsának, Von Dalberg báró úrnak írva. A készülő Don Carlos persze már kezdettől fogva nagyon is politikai darab volt és az is maradt mindmáig, elvégre mi más lehetne az a színmű, amelyben egy koronás kényúr arcába kiáltják e követelést: „Adja meg nekünk / A gondolat szabadságát”. Mi több, a politikum megmaradt még Verdi művében, a Don Carlos operaváltozatában is, amelynek online bemutatójára most szombaton az Opera készül (február 20., nyolc óra). Ahogy azt az előadás német rendezője, Frank Hilbrich írja a produkció elé szánt szövegében: Verdin kívül „nincs még egy zeneszerző, aki számára az egyéni szabadság ilyen fontos lett volna. Operájával félelmetes képet fest az emberi civilizációról”. A Don Carlos karmestere Kocsár Balázs, címszereplője a jó nevű uruguayi tenor, Gaston Rivero, Fülöp királya Bretz Gábor, a magát eljövendő korok polgárának valló Posa márkija pedig Szegedi Csaba lesz.

Ezen a szombat estén persze könnyen csábítóbbnak bizonyulhat a Zeneakadémia programja, pláne abban a korántsem kizárható esetben, ha díjmentes közvetítésre áhítanánk. Onnan ugyanis Kokas Katalinék kompániája, a FAB Ensemble negyedik koncertje ígérkezik, méghozzá A költő szerelme című Schumann-dalciklussal indítva a műsort: a figyelmünkre igencsak érdemes fiatal bariton, Erdős Attila és a zongorista Balog József előadásában (február 20., fél nyolc). Ezt a koncertet azután Mendelssohn Esz-dúr vonósoktettje fogja zárni, s éppígy e jól nevelt zsenitől veszi majd utolsó számát az elkövetkező napok másik nyilvánvaló favoritkoncertje: Baráti Kristóf és Várjon Dénes közös fellépése a Concerto Budapest kíséretével a Müpában (február 23., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.