A karácsony sem nélkülözhet némi szomorúságot, csöppnyi melankóliát – e tárgykörben mindenkinek csak ajánlani tudjuk Tracey Thorn szabálytalan ünnepi lemezét. Az Everything But The Girl vokalistájaként (s nem mellesleg a Massive Attack-féle Protection vendégelőadójaként) elhíresült énekesnő kissé borongós, egyben megkapóan lágy orgánuma és kivételes ízlése a garancia arra, hogy ezúttal ne a téli ünnep közhelyes arcát lássuk. A lemez visszafogottra polírozott hangzását egyszerre köszönhetjük a producer-varázsló Ewan Pearsonnak és a nyolc dalban is közreműködő férjnek, alkotótársnak és kiadófőnöknek, Ben Wattnak. Figyelemre méltó a dalválasztás is. Csak két saját szerzemény szerepel (az albumnyitó Joy nem csupán perfekt hangütés, hanem szomorúan szép helyzetkép is arról, hogy mit jelent felnőttként ünnepelni), a többi pedig a maga nemében mind klasszikus, de ne számítsunk sztenderd és kissé el is koptatott karácsonyi dallamokra - az egyetlen Merry Little Christmas kivételével.
Jellemző, hogy Stephin Merritt és Ron Sexsmith kissé búskomor melódiáival melegít a lemez - de a White Stripes-féle In The Cold, Cold Nighttal indul be igazán, amely új dimenzióban reprodukálja az eredeti dal nyers lüktetését. Thorn a címadó számmal alighanem újabb örökzöldet avat, de az igazi csúcspont a Green Gartside-dal közös duett. Bár Thorn a Scritti Politti-főnök egyik szerzeményét is feldolgozza a lemezen, vele inkább a Low Taking Down The Tree-jét adja elő: két markáns és mégis finom tónus, izgalmasan lüktető, elektropopos kísérettel.
Strange Feeling/Neon Music, 2012
