Lemez

Nem tragédia

New Order: Lost Sirens

Zene

A 2005-ös Waiting For The Sirens' Call a New Order történetének valószínűleg leggyengébb lemeze, éppen ezért keveseket dobott fel a hír, miszerint a zenekar az akkor lemaradt dalokat jelenteti meg új albumként. Pozitívuma persze azért ennek is van, hiszen így legalább még egyszer, utoljára hallani lehet NO-számokban Peter Hook jellegzetes játékát (mint ismert, a New Orderben a basszusgitár tekinthető a szólóhangszernek), ugyanis a kibírhatatlanságáról híres, gyári melós kinézetű zenész már nem tagja az együttesnek. És amíg Bernard Sumner frontember Stephen Morris dobossal, Phil Cunningham gitáros-billentyűssel, valamint a visszatérő Gillian Gilberttel és egy új basszistával elkészít egy új albumot, addig a Lost Sirensszel kell beérnünk. A kérdés most persze az, hogy jó lehet-e egy olyan lemez, aminek a dalai nem fértek fel a New Order leggyengébb albumára (ráadásul az egyik egy remix). Hát persze hogy nem - de szerencsére tragédia sem lett a dologból.


Érdekes módon több rockosabb hangvételű szám is szerepel itt, ami azért meglepő, mert a Waiting... a 2001-es, valamivel gitárosabb Get Ready után megint az elektronikusabb irányvonalat képviselte. Ilyen például a nyitó I'll Stay With You és a Hellbent, akárcsak a középtempós Californian Grass, ami a Lost Sirens talán legjobb dala. De ha mégsem az, akkor meg az elektronikus alapú, jó kis gitártémával feldobott Shake It Up hozza leginkább vissza a zenekar klasszikus korszakát. Az elektronikai megoldások amúgy nem túl invenciózusak, és az embernek néha olyan érzése van, hogy bizonyos témákat akár a Pet Shop Boys is játszhatna. Ez a párhuzam persze nem is annyira erőltetett, főleg, ha belegondolunk, hogy az Electronic nevű projektben annak idején Neil Tennant együttműködött Sumnerrel. Visszatérve a lemezre: a maradék pár dal kellemesen hömpölyög át a fülünkön, különösebb nyom nélkül - legfeljebb annyit érdemes még megemlíteni, hogy a szövegek szokás szerint jó gyengék, a rímpárok pedig, mint korábban oly sokszor, kínosan erőltetettek. Ha létezik "a legjobb zenekar a legbénább szövegekkel" titulus, akkor az egész biztosan a New Orderé.

Warner, 2013



Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.