Lemez

Nem tragédia

New Order: Lost Sirens

Zene

A 2005-ös Waiting For The Sirens' Call a New Order történetének valószínűleg leggyengébb lemeze, éppen ezért keveseket dobott fel a hír, miszerint a zenekar az akkor lemaradt dalokat jelenteti meg új albumként. Pozitívuma persze azért ennek is van, hiszen így legalább még egyszer, utoljára hallani lehet NO-számokban Peter Hook jellegzetes játékát (mint ismert, a New Orderben a basszusgitár tekinthető a szólóhangszernek), ugyanis a kibírhatatlanságáról híres, gyári melós kinézetű zenész már nem tagja az együttesnek. És amíg Bernard Sumner frontember Stephen Morris dobossal, Phil Cunningham gitáros-billentyűssel, valamint a visszatérő Gillian Gilberttel és egy új basszistával elkészít egy új albumot, addig a Lost Sirensszel kell beérnünk. A kérdés most persze az, hogy jó lehet-e egy olyan lemez, aminek a dalai nem fértek fel a New Order leggyengébb albumára (ráadásul az egyik egy remix). Hát persze hogy nem - de szerencsére tragédia sem lett a dologból.


Érdekes módon több rockosabb hangvételű szám is szerepel itt, ami azért meglepő, mert a Waiting... a 2001-es, valamivel gitárosabb Get Ready után megint az elektronikusabb irányvonalat képviselte. Ilyen például a nyitó I'll Stay With You és a Hellbent, akárcsak a középtempós Californian Grass, ami a Lost Sirens talán legjobb dala. De ha mégsem az, akkor meg az elektronikus alapú, jó kis gitártémával feldobott Shake It Up hozza leginkább vissza a zenekar klasszikus korszakát. Az elektronikai megoldások amúgy nem túl invenciózusak, és az embernek néha olyan érzése van, hogy bizonyos témákat akár a Pet Shop Boys is játszhatna. Ez a párhuzam persze nem is annyira erőltetett, főleg, ha belegondolunk, hogy az Electronic nevű projektben annak idején Neil Tennant együttműködött Sumnerrel. Visszatérve a lemezre: a maradék pár dal kellemesen hömpölyög át a fülünkön, különösebb nyom nélkül - legfeljebb annyit érdemes még megemlíteni, hogy a szövegek szokás szerint jó gyengék, a rímpárok pedig, mint korábban oly sokszor, kínosan erőltetettek. Ha létezik "a legjobb zenekar a legbénább szövegekkel" titulus, akkor az egész biztosan a New Orderé.

Warner, 2013



Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.