Lemez

Nem tragédia

New Order: Lost Sirens

Zene

A 2005-ös Waiting For The Sirens' Call a New Order történetének valószínűleg leggyengébb lemeze, éppen ezért keveseket dobott fel a hír, miszerint a zenekar az akkor lemaradt dalokat jelenteti meg új albumként. Pozitívuma persze azért ennek is van, hiszen így legalább még egyszer, utoljára hallani lehet NO-számokban Peter Hook jellegzetes játékát (mint ismert, a New Orderben a basszusgitár tekinthető a szólóhangszernek), ugyanis a kibírhatatlanságáról híres, gyári melós kinézetű zenész már nem tagja az együttesnek. És amíg Bernard Sumner frontember Stephen Morris dobossal, Phil Cunningham gitáros-billentyűssel, valamint a visszatérő Gillian Gilberttel és egy új basszistával elkészít egy új albumot, addig a Lost Sirensszel kell beérnünk. A kérdés most persze az, hogy jó lehet-e egy olyan lemez, aminek a dalai nem fértek fel a New Order leggyengébb albumára (ráadásul az egyik egy remix). Hát persze hogy nem - de szerencsére tragédia sem lett a dologból.


Érdekes módon több rockosabb hangvételű szám is szerepel itt, ami azért meglepő, mert a Waiting... a 2001-es, valamivel gitárosabb Get Ready után megint az elektronikusabb irányvonalat képviselte. Ilyen például a nyitó I'll Stay With You és a Hellbent, akárcsak a középtempós Californian Grass, ami a Lost Sirens talán legjobb dala. De ha mégsem az, akkor meg az elektronikus alapú, jó kis gitártémával feldobott Shake It Up hozza leginkább vissza a zenekar klasszikus korszakát. Az elektronikai megoldások amúgy nem túl invenciózusak, és az embernek néha olyan érzése van, hogy bizonyos témákat akár a Pet Shop Boys is játszhatna. Ez a párhuzam persze nem is annyira erőltetett, főleg, ha belegondolunk, hogy az Electronic nevű projektben annak idején Neil Tennant együttműködött Sumnerrel. Visszatérve a lemezre: a maradék pár dal kellemesen hömpölyög át a fülünkön, különösebb nyom nélkül - legfeljebb annyit érdemes még megemlíteni, hogy a szövegek szokás szerint jó gyengék, a rímpárok pedig, mint korábban oly sokszor, kínosan erőltetettek. Ha létezik "a legjobb zenekar a legbénább szövegekkel" titulus, akkor az egész biztosan a New Orderé.

Warner, 2013



Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.