Lemez

Nem tragédia

New Order: Lost Sirens

Zene

A 2005-ös Waiting For The Sirens' Call a New Order történetének valószínűleg leggyengébb lemeze, éppen ezért keveseket dobott fel a hír, miszerint a zenekar az akkor lemaradt dalokat jelenteti meg új albumként. Pozitívuma persze azért ennek is van, hiszen így legalább még egyszer, utoljára hallani lehet NO-számokban Peter Hook jellegzetes játékát (mint ismert, a New Orderben a basszusgitár tekinthető a szólóhangszernek), ugyanis a kibírhatatlanságáról híres, gyári melós kinézetű zenész már nem tagja az együttesnek. És amíg Bernard Sumner frontember Stephen Morris dobossal, Phil Cunningham gitáros-billentyűssel, valamint a visszatérő Gillian Gilberttel és egy új basszistával elkészít egy új albumot, addig a Lost Sirensszel kell beérnünk. A kérdés most persze az, hogy jó lehet-e egy olyan lemez, aminek a dalai nem fértek fel a New Order leggyengébb albumára (ráadásul az egyik egy remix). Hát persze hogy nem - de szerencsére tragédia sem lett a dologból.


Érdekes módon több rockosabb hangvételű szám is szerepel itt, ami azért meglepő, mert a Waiting... a 2001-es, valamivel gitárosabb Get Ready után megint az elektronikusabb irányvonalat képviselte. Ilyen például a nyitó I'll Stay With You és a Hellbent, akárcsak a középtempós Californian Grass, ami a Lost Sirens talán legjobb dala. De ha mégsem az, akkor meg az elektronikus alapú, jó kis gitártémával feldobott Shake It Up hozza leginkább vissza a zenekar klasszikus korszakát. Az elektronikai megoldások amúgy nem túl invenciózusak, és az embernek néha olyan érzése van, hogy bizonyos témákat akár a Pet Shop Boys is játszhatna. Ez a párhuzam persze nem is annyira erőltetett, főleg, ha belegondolunk, hogy az Electronic nevű projektben annak idején Neil Tennant együttműködött Sumnerrel. Visszatérve a lemezre: a maradék pár dal kellemesen hömpölyög át a fülünkön, különösebb nyom nélkül - legfeljebb annyit érdemes még megemlíteni, hogy a szövegek szokás szerint jó gyengék, a rímpárok pedig, mint korábban oly sokszor, kínosan erőltetettek. Ha létezik "a legjobb zenekar a legbénább szövegekkel" titulus, akkor az egész biztosan a New Orderé.

Warner, 2013



Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.