Vad, női - Szájról szájra - Herczku Ágnes, Palya Bea, Szalóki Ági (koncert)

  • V. Á.
  • 2006. június 15.

Zene

A három folkkirálynő egyenként is igen népszerű, nem csoda, hogy a koncertterem csordultig telik ezen a bemutatón. A közösen, félévi munkával alkotott előadás azt ígéri, hogy valami igen különleges dolog készülődik az immár építészeti Oscar-díjas MűPában.

A három folkkirálynő egyenként is igen népszerű, nem csoda, hogy a koncertterem csordultig telik ezen a bemutatón. A közösen, félévi munkával alkotott előadás azt ígéri, hogy valami igen különleges dolog készülődik az immár építészeti Oscar-díjas MűPában.

És valóban furcsán kezdődik az este, egy életképpel, melyből kiderül, hogy a népzenei dívák élete, akár a popsztároké, hektikus. Egy keserédes szappanopera sztárjai is megirigyelhetnék, ahogyan előadják a kerettörténetet. Herczku lakásán van megbeszélve a találkozójuk, középen egy nagy kanapé, mögötte függönyök, előtte pedig gyertyák, hangszerek, mikrofonok és mobiltelefonok láthatók a színpadon. A távolból Palya Beát halljuk, mindjárt érkezik, jelzi telefonon, míg Szalóki Ági valami munkarandevút egyeztet. Ráér, mondja előbb, de szerencsére figyelmeztetik a barátnői, hogy mégsem, aztán a leendő előadás kerül szóba, s végül befut - a vendégként csatlakozó - Bognár Szilvia is a zenészekkel.

Kigyúlnak a fények, és kezdődhet a vad női éneklés. Többnyire magyar, cigány és bolgár dalok hangzanak el gyors egymásutánban, külön-külön, kettesben, hármasban és négyesben is; olyan dolgok, hogy a közönség elsírja magát, és amikor hirtelen csend lesz, akkor mint valami bombázás után, még a dobhártyák összeomlása is hallható. A három nő, aki tulajdonképpen négy, látványosan élvezi a közös hangoskodást és a zenészekkel való együttműködést. Egyikőjük sem énekli túl a másikat, s így olykor egyetlen tisztán rezgő, óriás visításban manifesztálódik a koncepció, de az egyéni jellegzetességek is jól elkülöníthetők. Herczku Ágnesre hárul az irányítás, középmodern frizurája és öltözete is a "fegyelmezett" szerepet rója rá. Palya Bea haj, ruha és hangáradás dolgában is a megszokott vadóc szabad szellemet hozza, Szalóki Ági pedig a "beshodromos" lendületével és játékos kedvével tesz az előadáshoz felejthetetlen momentumokat.

Juhász Gábor gitárjának és Dés András ütőhangszereinek köszönhetően a dalok át-átúsznak a dzsessz vizeire, de szerencsénkre nem fulladnak bele. Mester László brácsája, Kovács Zoltán nagybőgője és Nikola Parov kimondhatatlan nevű nyckelharpája is jelentős részt vállal abból, hogy az esténk elemelkedjék a kevésbé fekete-fehér szférák felé. De az efféle kitérők után a népdalkommandó mindig visszatér a tiszta forráshoz, mintha jönnének a vidám tenyeres-talpas tündérek, hogy a lila ködbe burkolózni vágyók fejére koppintsanak kicsit.

S bár eleve kevés olyan "emancipált" műfajt ismerek, mint amilyen a népdaléneklés, itt most hangsúlyosan "női" a tematika: a nép leányainak sorsáról szólnak a dalok: szerelemről, anyósról, férjhez menésről - hol vidáman, hol a balladák keserűségével, szívszorítóan.

Az érctorok veszélyes fegyver, és a vastaps szerint a közönség jól meg is adta magát. A nagyszabású koncert és a keretjáték véget ér, Herczku hazaküldi a lányokat, hogy végre végigfekhessen fáradtan a kanapén.

Művészetek Palotája, 2006. június 7.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.