Vad, női - Szájról szájra - Herczku Ágnes, Palya Bea, Szalóki Ági (koncert)

  • V. Á.
  • 2006. június 15.

Zene

A három folkkirálynő egyenként is igen népszerű, nem csoda, hogy a koncertterem csordultig telik ezen a bemutatón. A közösen, félévi munkával alkotott előadás azt ígéri, hogy valami igen különleges dolog készülődik az immár építészeti Oscar-díjas MűPában.

A három folkkirálynő egyenként is igen népszerű, nem csoda, hogy a koncertterem csordultig telik ezen a bemutatón. A közösen, félévi munkával alkotott előadás azt ígéri, hogy valami igen különleges dolog készülődik az immár építészeti Oscar-díjas MűPában.

És valóban furcsán kezdődik az este, egy életképpel, melyből kiderül, hogy a népzenei dívák élete, akár a popsztároké, hektikus. Egy keserédes szappanopera sztárjai is megirigyelhetnék, ahogyan előadják a kerettörténetet. Herczku lakásán van megbeszélve a találkozójuk, középen egy nagy kanapé, mögötte függönyök, előtte pedig gyertyák, hangszerek, mikrofonok és mobiltelefonok láthatók a színpadon. A távolból Palya Beát halljuk, mindjárt érkezik, jelzi telefonon, míg Szalóki Ági valami munkarandevút egyeztet. Ráér, mondja előbb, de szerencsére figyelmeztetik a barátnői, hogy mégsem, aztán a leendő előadás kerül szóba, s végül befut - a vendégként csatlakozó - Bognár Szilvia is a zenészekkel.

Kigyúlnak a fények, és kezdődhet a vad női éneklés. Többnyire magyar, cigány és bolgár dalok hangzanak el gyors egymásutánban, külön-külön, kettesben, hármasban és négyesben is; olyan dolgok, hogy a közönség elsírja magát, és amikor hirtelen csend lesz, akkor mint valami bombázás után, még a dobhártyák összeomlása is hallható. A három nő, aki tulajdonképpen négy, látványosan élvezi a közös hangoskodást és a zenészekkel való együttműködést. Egyikőjük sem énekli túl a másikat, s így olykor egyetlen tisztán rezgő, óriás visításban manifesztálódik a koncepció, de az egyéni jellegzetességek is jól elkülöníthetők. Herczku Ágnesre hárul az irányítás, középmodern frizurája és öltözete is a "fegyelmezett" szerepet rója rá. Palya Bea haj, ruha és hangáradás dolgában is a megszokott vadóc szabad szellemet hozza, Szalóki Ági pedig a "beshodromos" lendületével és játékos kedvével tesz az előadáshoz felejthetetlen momentumokat.

Juhász Gábor gitárjának és Dés András ütőhangszereinek köszönhetően a dalok át-átúsznak a dzsessz vizeire, de szerencsénkre nem fulladnak bele. Mester László brácsája, Kovács Zoltán nagybőgője és Nikola Parov kimondhatatlan nevű nyckelharpája is jelentős részt vállal abból, hogy az esténk elemelkedjék a kevésbé fekete-fehér szférák felé. De az efféle kitérők után a népdalkommandó mindig visszatér a tiszta forráshoz, mintha jönnének a vidám tenyeres-talpas tündérek, hogy a lila ködbe burkolózni vágyók fejére koppintsanak kicsit.

S bár eleve kevés olyan "emancipált" műfajt ismerek, mint amilyen a népdaléneklés, itt most hangsúlyosan "női" a tematika: a nép leányainak sorsáról szólnak a dalok: szerelemről, anyósról, férjhez menésről - hol vidáman, hol a balladák keserűségével, szívszorítóan.

Az érctorok veszélyes fegyver, és a vastaps szerint a közönség jól meg is adta magát. A nagyszabású koncert és a keretjáték véget ér, Herczku hazaküldi a lányokat, hogy végre végigfekhessen fáradtan a kanapén.

Művészetek Palotája, 2006. június 7.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.