Opera

Verdi: A két Foscari

Zene

Idős korára és megromlott egészségi állapotára tekintettel, saját kérésére, érdemei elismerése mellett – a velencei Tízek Tanácsa alighanem ilyesféle formulával helyezné nyugállományba a nyolcvanesztendős dózsét, Francesco Foscarit, ám ő inkább énekelve meghal a nyílt színen, semmint hogy hagyja magát visszavonulásra kényszeríteni. Némi bocsánatos vulgárpszichologizálás árán alighanem Verdi 1844-es operájának eme kulcsjelenetében lelhetnénk fel a magyarázatát annak, miért is kultiválják ily előszeretettel a korosodó baritonok (pár éve immár Plácido Domingót is ideértve) A két Foscarit. Például Leo Nucci, aki most a Müpa koncertszerű előadásán végső, felháborodott és sztentori erejű kitörésével szinte szétrobbantotta maga körül a frakkos pódiumeseményt, a legszemélyesebb üggyé és életvallomássá avatva ezt a szerzője szerint is túlságosan egyszínű dalművet. A 76 esztendős Nucci az eredendően ugyancsak kissé egyszínű (értsd: fakó) orgánumát feledtető hatalmas energiával, fáradhatatlanul gürizett egész pályafutása során, és az utóbbi évek során végképp kiderült róla, hogy az a fajta művész, aki az igazán fontos pillanatokban képes meghaladni a saját képességeit. Ez történt a múlt kedden is, és ehhez képest a produkció leltárszerű méltatása már legfeljebb csak másodlagos fontosságú. A müncheni rádiózenekar és kórus teljesítménye minden­esetre tartósan kellemes emlék marad, a horvát Ivan Repušić pedig jó kis operakarmesternek bizonyult, ami más esetben akár hosszabb kifejtést is megérhetne. Nucci boldogtalan családját a szoprán Guanqun Yu és a tenor Ivan Magrì alkotta, s néhány kisebb szeplővel ugyan, de mindketten tisztesen megfeleltek. A mellékszereplői sorból Sebestyén Miklós ugrott ki, körüljárható alakot teremtve az inkább csak dramaturgiai indokoltságú rezonőr-intrikus, Jacopo Loredano szólama köré.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 27.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.