Zene

A végzetes német nacionalizmus és a "harsogó idegengyűlölet" emblematikus operája, illetve Richard Wagner leginkább szerethető műve - alighanem ez a két, egymással olykor összekapcsolódó-összeérő nézet alkotja A nürnbergi mesterdalnokokról megfogalmazott vélemények két szélső pontját.

"Lohengrin - Mr. R. Wagner zenés darabot csinált belőle. Fiatal házaspár nászéjszakáján hajba kap, mert az újdonsült menyecske mindenáron tudni akarja, hogy a férje megbízható keresztény családból származik-e. Ezen megsértődve férj még a vonatot sem várja be, elcsolnakázik a legközelebbi hattyúval."

Karriert rombolni csak nemtörődöm egoizmussal érdemes, ahogy Dave Mustaine is teszi. Az ön- és répafejű antiénekes, aki süvölvénykorában még heroinfüggő Hókuszpókként köpködte a világra a paranoid thrash metalt, manapság már csak blőd, összeesküvés-mániás nyilatkozataival sokkol.

Sacha Winkler egykor a zürichi elektronikus szcénából indulva jutott el a diszkrét nemzetközi elismertségig. 2007-es, Rumpelzirkus című albumát joggal ünnepelte a kritika, elvégre a renegát minimalista rendkívül sikeresen ötvözte a click-house kattogását a dalszerű formákkal, s a vendégzenészek és énekesek karán kívül bevetette saját, jellegzetesen dünnyögő hangját is.

Kurta, de annál tartalmasabb előszavában a karmester, Fischer Iván hangsúlyozza, hogy noha Wagner szinte emberfeletti gigászként élt és alkotott, mégsem hiányzott belőle a humorérzék, a líra, egyáltalán az emberi megszólalás képessége.

Mi a kedvenc drogja? Ki a legnagyobb magyarja? Királyság legyen vagy köztársaság? Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója válaszol a magyarnarancs.hu 8 kérdésére.

Zenekara, az amerikai hard rockban megkerülhetetlen Kiss idén 40 éves, és továbbra is stadionokban lép fel. A magyar szülők fiaként Izraelben született 63 éves sztár a televíziós szakma vásárán, a MIPTV-n, Cannes-ban mesélt nekünk a nagy álmok valóra váltásáról.

Politikus, író, királynő és az utca embere válaszolt retró körkérdésünkre a Hősök terén. Beyoncé, Honfoglalás meg amit akartok.

"Szokatlan és különös témát találtam, ez lesz a legzseniálisabb művem. Olyan operát komponálok, amely egészen könnyed és népszerű, nem igényel sem hőstenort, sem súlyos drámai szopránt, így színrevitele aligha okoz majd problémát." Ezekkel a szavakkal harangozta be kiadójának Richard Wagner A nürnbergi mesterdalnokok alkotói munkálatait, s habár többségi szavazással éppenséggel aligha lehetne a megszületett végeredményt, Wagner leghosszabb operáját "könnyed"-nek nyilvánítanunk, s persze a színrevitel problémátlanságára is rácáfolhatna egynémely személyes emlékünk, azért a nagy alkotó a saját mércéi szerint helytálló módon lőtte be majdani dalműve főbb paramétereit.

Cecilia Bartoli annak ellenére az egyik legjelentékenyebb mai énekesnő, hogy többnyire csak árialemezeket ad ki. Felfedez, felfedeztet zeneszerzőket, hiszen megteheti: lemezei akkor is kelendőek, ha soha nem hallott nevekkel áll elő.

New Orleansban háromféle ember létezik: a becsületes bérgyilkos, a hónaljban izzadó korrupt zsaru és az aranyszívű-bombatestű tetoválólány. Akinek a valóságérzéke már most tiltakozna, arra a továbbiakban is nehéz percek várnak, mert a becsületes bérgyilkost úgy hívják, Jimmy Bobo, ami már önmagában egy megnyerhetetlen helyzet, de semmi ahhoz képest, hogy a rezzenéstelen arccal és hangtompítóval ölő Bobót Sylvester Stallone alakítja.

Bár én egy idő után már bizonyos fásultsággal pörgettem tovább az új Daft Punk-lemezről szóló híreket, vitathatatlan, hogy a Random Acces Memoriest felvezető nagyszabású és hosszadalmas, néhol már-már tömeghisztériába torkolló reklámkampány rendkívül hatékonynak (ugyanakkor persze rendkívül tenyérbemászónak) bizonyult.

A Crooks & Lovers - a Mount Kimbie duó első albuma 2010-ből, amely a posztdubstep mozgalom jelképe lett - nem öregszik.

Bár egy valódi remekművel azért továbbra is adós, az atlantai Deerhunter mégis megérdemelten lett az elmúlt néhány év egyik legfontosabb független gitárzenekara.