Lemez

Kalabrese: Independent Dancer

  • - minek -
  • 2013. július 13.

Zene

Sacha Winkler egykor a zürichi elektronikus szcénából indulva jutott el a diszkrét nemzetközi elismertségig. 2007-es, Rumpelzirkus című albumát joggal ünnepelte a kritika, elvégre a renegát minimalista rendkívül sikeresen ötvözte a click-house kattogását a dalszerű formákkal, s a vendégzenészek és énekesek karán kívül bevetette saját, jellegzetesen dünnyögő hangját is.

Mindezt látszólag hosszas semmittevés követte, eközben azonban mániákusan dolgozott az új nagylemezen. Winkler-Kalabrese, aki egykor saját nagyzenekarával járta a jeles zenei fesztiválokat, ezúttal sem tudta megtagadni magát: valami nagyszabásút, monumentálisat próbált létrehozni úgy, hogy ugyanakkor megőrizze az előző album határozott popszenzibilitását is.

Az új album kapcsán többen emlegetik az LCD Soundsystem hatását (pláne, hogy Kalabrese tavaly egy pultban tolta James Murphyvel), ám ez valójában nem terjed túl azokon a határokon, melyek közé a DFA-kiadós punk-funk-elektro amúgy is terelgette eme évtized elektronikus tánczenéit. Összességében az Independent Dancer némely vonatkozásban szinte zavaróan sokszínű: blues, country, dzsessz, afro, bossa stíluselemek kavarognak - többnyire house-ba ültetve, 4/4-ben pumpálva. Más olvasatban (és hangulatban) viszont inkább nyugtató hatású zeneanyag, mely csak ritkán kavarja fel a befogadó kedélyét. A sokszor maga Kalabrese által elővezetett vokálok néhol kedvesen semmilyenek, máskor idegesítőek - de az énekes vendégek produkciói is inkább megosztóak (viszont a Sihltal Schwyzertüütsch-nyelvű szövegelése határozottan szórakoztató, ahogy a "másik" Sarah Palin hangja is izgalmas). Adott esetben a kevesebb tán több lett volna (a teljes album és egyes számok tekintetében is) - de hát mit tegyünk, egyszerre ennyi szaladt ki az alkotóból. S tudjuk, a hentes is jobban viseli, ha azt hallja: ha ennyi lett, hát maradjon!

Rumpelmusig/Deep Distribution, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.