Mindezt látszólag hosszas semmittevés követte, eközben azonban mániákusan dolgozott az új nagylemezen. Winkler-Kalabrese, aki egykor saját nagyzenekarával járta a jeles zenei fesztiválokat, ezúttal sem tudta megtagadni magát: valami nagyszabásút, monumentálisat próbált létrehozni úgy, hogy ugyanakkor megőrizze az előző album határozott popszenzibilitását is.
Az új album kapcsán többen emlegetik az LCD Soundsystem hatását (pláne, hogy Kalabrese tavaly egy pultban tolta James Murphyvel), ám ez valójában nem terjed túl azokon a határokon, melyek közé a DFA-kiadós punk-funk-elektro amúgy is terelgette eme évtized elektronikus tánczenéit. Összességében az Independent Dancer némely vonatkozásban szinte zavaróan sokszínű: blues, country, dzsessz, afro, bossa stíluselemek kavarognak - többnyire house-ba ültetve, 4/4-ben pumpálva. Más olvasatban (és hangulatban) viszont inkább nyugtató hatású zeneanyag, mely csak ritkán kavarja fel a befogadó kedélyét. A sokszor maga Kalabrese által elővezetett vokálok néhol kedvesen semmilyenek, máskor idegesítőek - de az énekes vendégek produkciói is inkább megosztóak (viszont a Sihltal Schwyzertüütsch-nyelvű szövegelése határozottan szórakoztató, ahogy a "másik" Sarah Palin hangja is izgalmas). Adott esetben a kevesebb tán több lett volna (a teljes album és egyes számok tekintetében is) - de hát mit tegyünk, egyszerre ennyi szaladt ki az alkotóból. S tudjuk, a hentes is jobban viseli, ha azt hallja: ha ennyi lett, hát maradjon!
Rumpelmusig/Deep Distribution, 2013
