DVD

Fejlövés

  • Köves Bobo
  • 2013. július 6.

Zene

New Orleansban háromféle ember létezik: a becsületes bérgyilkos, a hónaljban izzadó korrupt zsaru és az aranyszívű-bombatestű tetoválólány. Akinek a valóságérzéke már most tiltakozna, arra a továbbiakban is nehéz percek várnak, mert a becsületes bérgyilkost úgy hívják, Jimmy Bobo, ami már önmagában egy megnyerhetetlen helyzet, de semmi ahhoz képest, hogy a rezzenéstelen arccal és hangtompítóval ölő Bobót Sylvester Stallone alakítja.

Mellé társul az utoljára '87-ben menő műfaj, a buddy movie szabályai szerint egy ázsiai-amerikai zsaru koreai gyökerekkel. Vegyük át, eddig mit tudtunk meg: bérgyilkos kontra nyomozó, olasz-amerikai kontra ázsiai-amerikai, old school kontra okostelefon-felhasználó - a nett ellentétpárokból egyenesen következik, hogy Stallone és fiatalabb kollégája között állandósulni fognak a kulturális különbségekből fakadó poénok, ami be is következik, ám köszönetből nincs sok az unott kekeckedésben. Azon a pályán, ahol öregedő akciósztárok birkóznak az idő múlásával, egyedül Eastwoodnak osztottak lapot, a vigaszágon pedig Stallonéra maradt, hogy tökélyre és túlzásba vigye az önparódiát (Feláldozhatók). Már csak méltányossági alapon is kijárt Slynak valami komolyabb és drámai; a Fejlövésben nincs is kikacsintás, mely így lesz csak igazán a jókedv bő forrása, s egyben az időskori testépítéstől elrettentő röpirat. Míg Stallonét legfeljebb testépítőileg érheti neheztelés, amiért rossz példát és elborzasztó testrészeket mutat, Walter Hillt, a buddy movie hajdani nagymesterét ilyen könnyen azért nem lehet felmenteni.

Forgalmazza a ProVideo

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”