Egyes részei ma is olyanok, mintha megelőznének minden aktuális történést a britek modern elektronikus tánczenéjében: látszólag barkácshangulatú, gyorsan összemaszatolt zenék, melyekben néha szédítően összetett, már-már matematikai egyenletekkel vetekedő hangminta-elrendezések és absztrakt ritmusképletek bújnak meg. A leginkább szokatlan azonban pont az volt ebben a lemezben, hogy bár semmiféle egyenes felépítést nem követett, és a korszellemnek megfelelően nagyon furcsa akart lenni, végső soron mégsem volt az - éppen ellenkezőleg. Minden kattantsága ellenére dallamai és ütemei örökre belemásztak a hallgató fülébe, ráadásul pár tételhez olyan jól eltalált videoklipek készültek, amelyekkel a duó ki tudott törni a mezőny pár tízezres nézettséget generáló, portréfotókkal vagy borítóképekkel vívott YouTube-harcából is.
Ez a háromévnyi várakozás az új lemezre rettentő sok volt: lényegében egy egész új generáció érkezett meg ezalatt a UK bass színterére, és igen kevés előadó tudott ugyan érdemben hozzátenni valamit az alapokhoz, ez csak növelte az elvárásokat a Mount Kimbie második dobásával szemben. Mindenki abban bízott, hogy ők majd megint előállnak valami korszakossal, amit évekkel később is naponta lehet hallgatni. S hogy mit kaptunk ehelyett? A Cold Spring Fault Less Youth tipikus második album, annak minden hibájával. A hangmintákban és a meleg, élénk színű textúrákban nagyon ott van a kézjegy, és a szerkezetek is hamisítatlanok (ugyanakkor helyenként még vokál is van ezúttal), mégis: nincsenek kiemelkedő számok, csak jók és töltelékek. Előbbiek közül a fénypontot a Made To Stray jelenti, mert az bizony szédületes, ahogy öt percben szögelős house-ból rave-es eufóriába, majd zárásként vokálos popba jutunk. Annál fájóbb viszont, hogy sehol máshol nem hallani ilyet, noha a Slow videojátékos szintidiszkója vagy a Break Well ütem nélküli hangkollázsai azért kétségkívül izgalmas és szép pillanatokat eredményeznek.
Mindez azonban csak ahhoz elég, hogy elmondhassuk: a Mount Kimbie nem szerepelt le. Elfogadhatóan vették az akadályt: egy korszakalkotó lemez után nagy nyomás alatt csináltak vállalható folytatást. A trendeket elnézve a Cold Spring sokkal rosszabb is lehetett volna, de csalódottságunkat a lemez jobb részei sem feledtethetik.
Warp/Neon Music, 2013
