mi a kotta?

Világ lustája

  • mi a kotta
  • 2017. március 2.

Zene

„Sohasem szerettem agyonhajszolni vagy túlerőltetni magam, és mindig kedveltem a kényelmet. Gyakran idéztem csúfolódva egyik német barátom megjegyzését: »A munka butává és közönségessé tesz, azonkívül rabolja az időt!« Sokan életművésznek neveztek, mert értettem az életet »igazán élni«. Értettem a pihenés művészetét, melyről annyi embernek fogalma sincs. […] Ha kompozícióimról beszélek, újra csak azt ismételhetem, hogy nem voltam különösen szorgalmas, de igyekeztem mélyreható és a kifejezésben pontos lenni. Mint a levélírást, amit különösen utáltam, mert nagyon nehezemre esett – én is úgy voltam vele, mint Schumann, hogy inkább zenével szerette kifejezni magát –, kompozícióimat is halogatni szerettem, annál is inkább, mert nem akartam alkotni inspiráció nélkül. Ezért akárhányszor megesett a régmúltban, hogy utolsó percben, az előadás előtti napon fejeztem be valamely, főleg kamarazeneművemet. Egyszer, mikor még fiatalember koromban Angliában előadtam első alkalommal Csellószonátámat, partnerem, szegény Lebell ugyancsak izzadt, mert egy nappal előbb adtam át neki az utolsó oldalakat, s egész éjjel gyakorolnia kellett, hogy lépést tarthasson velem. Még az is megesett, hogy egy zongoraművemet, mely nem nyert befejezést, magán az előadáson improvizáltam.” Az agg Dohnányi Ernő jellemezte ilyen őszintén amúgy valóban legendás lazaságát-lustaságát, és erről, valamint élete meg életműve más részleteiről idén még többször lesz alkalmunk majd szólni, hiszen júliusban lesz 140 esztendeje, hogy megszületett a karmesternek és zongoristának is világra szóló muzsikus. (Fotográfiánk az ifjú Dohnányi egy másik angliai turnéján készült.) A fentebb emlegetett, utolsó pillanatra elkészült B-dúr cselló-zongora szonátát most pénteken Perényi Miklós és Prunyi Ilona előadásában hallhatjuk majd azon a koncerten, melyen e két művész, valamint a fiatal hegedűs, Banda Ádám csupa-csupa Dohnányi-kamaradarabot fog eljátszani nekünk (Zeneakadémia, Solti terem, február 3., hét óra).

Ezzel a kamaraesttel párhuzamosan a MÁV Szimfonikus Zenekar a nagyteremben egynemű és slágerdarabokban gazdag Mendelssohn-programmal csábít majd, méghozzá Takács-Nagy Gábor vezényletével (Zeneakadémia, február 3., hét óra), de azért az elkövetkező napok izgalmas koncertjeire főleg a romantikán jóval innen és jócskán túl találhatunk rá. Vashegyi György és együttesei például a Haydn fivérek, Joseph és Michael utolsó miséit adják majd elő (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., fél nyolc).
A hazánkba látogató London Sinfonietta viszont a kortárs angolszász zeneszerzés hírességeinek mű­veit hozza magával, így többek közt Steve Reich, Michael Nyman és Simon Bainbridge kompozíciói is ott szerepelnek az 1968 óta az új zene népszerűsítésére fölesküdött kompánia meghirdetett programján (Zeneakadémia, február 9., fél nyolc). Az Óbudai Danubia Zenekar Bach-sorozatának esedékes koncertjén pedig Hámori Mátéék jóvoltából egymás mellé kerül két, egymástól időben oly távol eső életmű: Bach atyusé, valamint Szofia Gubajdulináé, aki a nagy pályaelőd egyik korálja felett hasznosan és gyönyörködtetően meditált (BMC, február 4., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.