Lemez

Lucie Horsch: Vivaldi

  • - csk -
  • 2017. március 2.

Zene

Sokan azt hiszik, furulyázni könnyű. Mekkorát tévednek! Talán azért vélekednek így, mert zenei tanulmányai elején a legtöbb gyerek furulyázgat egy kicsit. Vagy talán azért, mert a furulya „csak egy fadarab, rajta pár lyukkal”. De hát éppen azért olyan nehéz játszani rajta! Mert jól furulyázni nagyon nehéz, és igazán jól, virtuózan csak kevesen tudnak a világon. Közülük való egy tizenhét éves holland lány, Lucie Horsch, akinek Vivaldi-lemeze nemrég jelent meg. Versenyműveket játszik rajta – részben olyanokat, amelyeket a zeneszerző eredetileg is furulyára komponált, részben átiratokat, illetve vokális műveket is, furulyára és zenekarra alkalmazva.

A régi zene korhű előadópraxisának közönsége két nagy furulyás élményt hordoz magában. Az egyik a már elhunyt holland virtuóz, a rendkívüli érzékenységű Frans Brüggen hasonlíthatatlan játéka. A másik itáliai kortársunk, Giovanni Antonini rendkívüli szenvedélyű, tüzes zenélése. Fontos, hogy mindkettőjüket karmesterként is megismerhettük: Brüggen A 18. Század Zenekarát alapította és vezette, Antonini az Il Giardino Armonicót. Melléjük zárkózik fel most a tizenhét esztendős holland lány. Igaz, hogy „csak” hangszeres szólistaként, de ebben a minőségben teljesítménye rendkívüli. Szárnyaló, éneklő dallamjáték, sebesen száguldó skálamenetek, fürge figurációk, pattogó staccatók és vajpuha legatók – ez az ifjú hölgy mindent tud a hangszeren, amit egyáltalán tudni lehet. Mindehhez olyan muzikalitás társul, amelynek eredményeként furulyáján anyanyelvi természetességgel szólal meg Vivaldi temperamentumos zenéje. Csodás hangulatteremtő erő jellemzi, eggyé válik a darabokkal. Úgy játszik, mintha egy madár csicseregne a fán. Partnere, az Amsterdam Vivaldi Players tökéletes stílusismerettel, alkalmazkodón kísér – és az sem mellékes körülmény, hogy az együttes csak néhány tagból áll, így a karcsú rajzolatú furulyadallamok plasztikusan kiemelkednek a hangzásból.

Decca, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.