NAPOZÓ - NYÁRI PROGRAMAJÁNLÓ - Változó fesztiválok

Vissza kicsibe

Zene

Átalakulóban a fesztiválbiznisz, aminek a legnagyobb rendezvények lehetnek a kárvallottjai, miközben a családias hangulatú bulik is a megmaradásért küzdenek.

A zenei fesztiválok halálának éve volt 2024: csak az Egyesült Királyságban hatvan nagy rendezvény húzta le a rolót, de elbukott az évekig az egyik legerősebb brandnek számító párizsi Lollapalooza is. A Burning Man fesztivál évek óta először nem volt telt házas, és tavaly a Coachella is 15 százalékkal kevesebb jegyet adott el, mint 2023-ban.

Az okok sokrétűek, és messze túlmutatnak a gazdasági nehézségeken. Amikor újraindulhatott a buli a koronavírus-járvány után, a világ és Magyarország fesztiválszervezői egészen új helyzetben találták magukat: nagy fesztiválokról eltűntek a fiatalok. A fesztiválipar mintha identitásválságba került volna: a Szigeten 2001-ben még a placebós Brian Molko személyesen üzent a már akkor is homofób kijelentésekkel feltűnő Tarlós Istvánnak, míg újabban a legtöbb fellépő mintha azt sem tudná, ki Magyarország miniszterelnöke. Ezeket a bulikat az tette naggyá, hogy többnek tűntek egy szimpla mulatságnál: a jövőnek tűntek és a fiatalság hangjának. Míg itthon a 2010-es években egy követ nem lehetett úgy eldobni, hogy azzal ne valami fesztivál egyik vendégét találjuk el, mostanra bedőlt a VOLT és a Balaton Sound is. A bejáratott nevekből a Sziget maradt csak, és dübörögnek az olyan félig egyetemi mulatságok, mint az EFOTT vagy a SZIN, és csökkentett üzemmódban, de azért ott maradt Zamárdinak a főleg magyar fellépőket felvonultató Strand Fesztivál.

A nagy fesztiválok persze még rentábilisak – bár épp a Sziget szervezőcége termelt 3,7 milliárd forint veszteséget tavaly –, de ez már az a fajta komfortos bulizás, amelyet bátran be tud vállalni a nemzetközi influenszervilág is, külön divattanácsok készülnek hozzá, a nagy ruhaüzletek mindenféle fesztiváltrendekkel készülnek rá. A tavalyi Szigeten már ott volt saját ruhaboltjával Galambos Boglárka, Lagzi Lajcsi lánya, aki korábban a Váci utcában nyitott üzletet olyan termékekkel, amelyek nem lógtak volna ki a sajókeresztúri Rodostó diszkó felhozatalából sem. A nagy fesztiválok VIP-részlegében egy rakás influenszer és újgazdag szaladgál – csupa olyan ember, akik elől valaha a kultúracsinálók a fesztiválokra menekültek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.