Berlioz azt mondta, Bécs Strauss nélkül olyan, mint Ausztria a Duna nélkül. Valóban: a Strauss család – idősebb és ifjabb Johann, valamint az utóbbi testvérei, Josef és Eduard – zenéje az osztrák főváros egyik jelképe. Hasonló jelkép a több mint fél évezredes múlttal büszkélkedő Wiener Sängerknaben. Ezen a lemezen a két jelkép találkozik: a legendás bécsi fiúkórus a Strauss család zenéjét énekli. Polkák, keringők, indulók – ezúttal szöveggel és zenekari kísérettel (az énekesekhez a Salonorchester Alt Wien társul). Könnyedség, báj, kedély, humor, energia, sok szín és változatos dinamikai kidolgozás Gerald Wirth adekvát karmesteri irányításával.
Elgondolkodhatunk azon, milyen boldog korok voltak azok, amelyekben az úgynevezett „komoly” és az úgynevezett „könnyű” zene még korántsem képviselt két egymásnak ellentmondó világot. Karakterben, hangvételben sem – az alkotók felkészültsége és igényessége terén pedig nagyon is közel álltak egymáshoz! Brahms, aki maga is számos keringőt és magyar táncot komponált, egyszer egy emlékkönyvbe ifjabb Johann Strauss Kék Duna keringőjének első ütemeit kottázta le, azt firkantva mellé: „sajnos nem az én szerzeményem”.
A Wiener Sängerknaben előadásmódját jellegzetes édesség uralja. Ez a Strauss-repertoár nosztalgikus vagy melankolikus hangvételével párosulva olykor olyan érzelmi telítettség hatását kelti, amelyet nem mindenki szeret – sőt akad, aki ezt így, együtt már émelyítőnek találja. A zenei cukrászművészet e luxustermékeit azonban furcsa volna diabetikus változatban forgalmazni.
Deutsche Grammophon, 2018
