Lemez

Muse: Simulation Theory

Zene

Vannak zenekarok, melyek kis túlzással egyetlen igazán sikeres és jó albumuk farvizén tudnak sokáig elevickélni: ilyen a Muse-nak a 2006-os Black Holes & Revelations. Az azt követő lemezeik nem sikerültek valami fényesen, és legfrissebb munkájuk sem tesz sokat hozzá az életműhöz. Matt Bellamy frontember a közelmúltban felfedezte a vintage videójátékokat, és mindez abba torkollott, hogy az új album zeneileg és vizuálisan is tele van 80-as évekbeli hatásokkal. A fő koncepció nem változott sokat, hiszen az új számok többsége is a szokásos paranoiaparádéról és a hatalmasságok ellen harcoló kisemberről szól, viszont ehhez jön most egy jó adag virtuális valóság is. A Muse három legnagyobb ihletforrása (Radiohead, Queen, Ennio Morricone) most kevésbé érezhető ki a dalokból, amivel persze nincs is baj, viszont meglehetősen színtelen-szagtalan a produkció. A Pres­sure visszahozza a Supermassive Black Hole hangulatát, akárcsak a Propaganda – utóbbiban ráadásul Timbaland is közreműködik. A Break It to Me-ben Bellamy egy kicsit Tom Morello stílusában gitározik, a turnézás utáni kiégésről szóló Something Human kifejezetten visszafogott, a Get up and Fightban Tove Lo vendégeskedik, míg a Dig Down a „bohóc ül a trónon” sorról marad emlékezetes. Nehéz elképzelni, hogy ezeket a szintiközpontú dalokat öt-tíz év múlva a rajongók szívesen fogadják majd a koncerteken, és az albumra inkább a vizuális körítés miatt fogunk emlékezni. A Ready Player One-ra is hajazó, filmplakátszerű borítót a Stranger Thingsen is dolgozó Kyle Lambert jegyezte, és fontos még megemlíteni a lemezt kísérő, lenyűgözően látványos klipsorozatot – eddig 8 dalhoz készült kisfilm. Olyan klasszikusok idéződnek meg bennük, mint a Vissza a jövőbe, a Szellemirtók, a Szörnyecskék, a Mad Max, Az ifjú farkasember, Az utolsó csillagharcos és a Thriller, és igencsak sokat dobnak a középszerű dalokon.

Helium-3 / Warner, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.