World music: dacára

  • 2000. január 20.

Zene

annak, hogy december végén igyekeztem pontot tenni 1999 végére, a kezembe került azóta pár év végi kiadvány, amit nem szívesen hallgatnék el.

Ahava Raba: Kete Kuf. A hegedűs Simon Jakob Drees zenekara a valamikori Kelet-Berlinben él, és amikor hat éve debütált, azzal tűnt ki, ahogy összejött neki a jiddis tradíció és a szabad improvizatív muzsika. A Kete Kuf ihletettsége pedig annak a hat hónapnak köszönhető, amit Simon ´94-ben Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Indiában, Pakisztánban, Mongóliában, Tuvában, Kínában és Tibetben töltött; de ne kelljen mondanom, azokról a közhelyekről, melyekkel a keleti és nyugati kultúra között verendő hidat szokás burkolni, most ajánlatos elfeledkezni.

Az Ahava Raba nem adja könnyen, vele meg kell szépen birkózni, alkalmasint az idegeinkre mehet, máskor meg egészen magasra emel: ez a zene nemcsak összetéveszthetetlen, de revelatív is bír lenni. Sőt. Amikor szöveget is hallunk, az egy imaginárius nyelvé - meglehet, ennek a recenziónak is helyesebb lett volna azon íródnia. (Tzadik)

*

Mad Sheer Khan: 1001 Nights. Az algíri Mad Sheer Khant másodkézből ismerjük vagy húsz éve; párizsi és londoni tanulmányai során Nico, Nina Hagen, Michael Hutchence és Sting lemezein ő volt az etnikus szín. Mindeközben többször nekifutott "alanyi jogon" is, de maradandót, úgy tűnik, az 1001 éjszakával alkotott először.

Ezek a költemények - azt tartotta - ma éppoly érvényesek, mint a születésükkor, és elvannak a mesés Kelet nélkül is. Hét énekesnőt: indiánt és indiait, perzsát és izraelit, nyugat-afrikait, algériait és tibetit választott hát, hogy globalice visszhangozzék az a megpróbáltatás, amely nyolcszáz évvel ezelőtt életre hívta őket. És nem kell mind a hét dalért, nem kell mind a hét hangért lelkesedni, hogy kitűnjön: Mad Sheer Khan szerzeményeinek az érzékenysége felér a szövegekhez, és ebből egy igazán figyelemreméltó konceptalbum kerekedett ki, ám ami még fontosabb nekem: azt az algériai és nyugat-afrikai éjszakát nem lehet elfelejteni. (Detour/Warner)

*

Duvacki Orkestar - Mladi Braca Kadrievi. A Kadrievi fivérek zenekara kábé azt hozza, amit a szerb és macedón rezesek zöme: családi vállalkozásban menyegzői és temetkezési anyagot; bolgár, román, szerb és macedón táncok közt coceket rogyást s természetesen olyan himnikus roma dalokat, mint a Dzelem-dzelem vagy mint a Cigányok idejéből híres Velcevo oro. A repertoárral nincs is baj, tulajdonképpen a szólók és a saját dolgok szintje is imponál, mégsem fogott meg ez a lemez igazán: a felvétel vagy az előadás bátortalansága elsimította az indulatot, a nyerseséget, a szenvedélyt; Kadrieviék első CD-je így olyan lakodalomba invitál, ahol semmi elborulás, kevés a pia, egy kicsi vér sem folyik, és tánc is csak akkor, ha végképp muszáj. (Pan Records/Zenesegély)

*

Paradox Trio: Source. Ahogyan kezdtem, úgy fejezném be: messzire tekintő, zsidó ihletettségű millenniumi muzsika. A Paradox triót vezető szaxofonos-klarinétos Matt Darriau mellett egy másik Klezmatics-tag, az énekes Lorin Sklamberg is megmártózott ebben a forrásban, mely éppúgy utal az európai és közel-keleti kultúrát összekötő török birodalomra, mint azokra a klezmerekre, akik hetven-nyolcvan éve török, görög vagy szefárd melódiákat vettek fel Amerikában.

A Paradox trió előző két albuma is a Balkánban és a klezmerben utazott, egy-egy kört Bartók Mikrokozmosza körül is tett, de most keveredett ki először a New York-i gurmanok stíluscsapdáiból. A Source több mint avantgárd: ha kérhetném, hogy szultán legyek, szórakoztató udvartartásomban volna a helye. (Knitting Factory Records)

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.