World music: dacára

  • 2000. január 20.

Zene

annak, hogy december végén igyekeztem pontot tenni 1999 végére, a kezembe került azóta pár év végi kiadvány, amit nem szívesen hallgatnék el.

Ahava Raba: Kete Kuf. A hegedűs Simon Jakob Drees zenekara a valamikori Kelet-Berlinben él, és amikor hat éve debütált, azzal tűnt ki, ahogy összejött neki a jiddis tradíció és a szabad improvizatív muzsika. A Kete Kuf ihletettsége pedig annak a hat hónapnak köszönhető, amit Simon ´94-ben Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Indiában, Pakisztánban, Mongóliában, Tuvában, Kínában és Tibetben töltött; de ne kelljen mondanom, azokról a közhelyekről, melyekkel a keleti és nyugati kultúra között verendő hidat szokás burkolni, most ajánlatos elfeledkezni.

Az Ahava Raba nem adja könnyen, vele meg kell szépen birkózni, alkalmasint az idegeinkre mehet, máskor meg egészen magasra emel: ez a zene nemcsak összetéveszthetetlen, de revelatív is bír lenni. Sőt. Amikor szöveget is hallunk, az egy imaginárius nyelvé - meglehet, ennek a recenziónak is helyesebb lett volna azon íródnia. (Tzadik)

*

Mad Sheer Khan: 1001 Nights. Az algíri Mad Sheer Khant másodkézből ismerjük vagy húsz éve; párizsi és londoni tanulmányai során Nico, Nina Hagen, Michael Hutchence és Sting lemezein ő volt az etnikus szín. Mindeközben többször nekifutott "alanyi jogon" is, de maradandót, úgy tűnik, az 1001 éjszakával alkotott először.

Ezek a költemények - azt tartotta - ma éppoly érvényesek, mint a születésükkor, és elvannak a mesés Kelet nélkül is. Hét énekesnőt: indiánt és indiait, perzsát és izraelit, nyugat-afrikait, algériait és tibetit választott hát, hogy globalice visszhangozzék az a megpróbáltatás, amely nyolcszáz évvel ezelőtt életre hívta őket. És nem kell mind a hét dalért, nem kell mind a hét hangért lelkesedni, hogy kitűnjön: Mad Sheer Khan szerzeményeinek az érzékenysége felér a szövegekhez, és ebből egy igazán figyelemreméltó konceptalbum kerekedett ki, ám ami még fontosabb nekem: azt az algériai és nyugat-afrikai éjszakát nem lehet elfelejteni. (Detour/Warner)

*

Duvacki Orkestar - Mladi Braca Kadrievi. A Kadrievi fivérek zenekara kábé azt hozza, amit a szerb és macedón rezesek zöme: családi vállalkozásban menyegzői és temetkezési anyagot; bolgár, román, szerb és macedón táncok közt coceket rogyást s természetesen olyan himnikus roma dalokat, mint a Dzelem-dzelem vagy mint a Cigányok idejéből híres Velcevo oro. A repertoárral nincs is baj, tulajdonképpen a szólók és a saját dolgok szintje is imponál, mégsem fogott meg ez a lemez igazán: a felvétel vagy az előadás bátortalansága elsimította az indulatot, a nyerseséget, a szenvedélyt; Kadrieviék első CD-je így olyan lakodalomba invitál, ahol semmi elborulás, kevés a pia, egy kicsi vér sem folyik, és tánc is csak akkor, ha végképp muszáj. (Pan Records/Zenesegély)

*

Paradox Trio: Source. Ahogyan kezdtem, úgy fejezném be: messzire tekintő, zsidó ihletettségű millenniumi muzsika. A Paradox triót vezető szaxofonos-klarinétos Matt Darriau mellett egy másik Klezmatics-tag, az énekes Lorin Sklamberg is megmártózott ebben a forrásban, mely éppúgy utal az európai és közel-keleti kultúrát összekötő török birodalomra, mint azokra a klezmerekre, akik hetven-nyolcvan éve török, görög vagy szefárd melódiákat vettek fel Amerikában.

A Paradox trió előző két albuma is a Balkánban és a klezmerben utazott, egy-egy kört Bartók Mikrokozmosza körül is tett, de most keveredett ki először a New York-i gurmanok stíluscsapdáiból. A Source több mint avantgárd: ha kérhetném, hogy szultán legyek, szórakoztató udvartartásomban volna a helye. (Knitting Factory Records)

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.