Sztevanovity Zorán minap töltötte be 75. életévét, de február 18-i, telt házas Aréna-koncertjén nem ezért ünnepelték, még csak meg sem emlékeztek róla. Nyomtatott kiadásunk e heti száma terjedelmes interjút közöl a Kossuth-díjas előadóművésszel. Ebből közlünk most részletet.
MN: Az elmúlt években jó néhány hazai sztár Aréna-koncertjét támogatta a magyar állam, sokszor személyesen Balog Zoltán. Fel sem merült, hogy efféle támogatást igénybe vegyen?
SZZ: Nem. Azon az állásponton vagyok, hogy akkor szabad támogatást kérni az államtól, ha olyan kulturális eseményről van szó, ami nem tud rentábilis lenni: például egy szimfonikus zenekar fellépése vagy egy nagyszabású színházi előadás. Úgy vélem, az kérjen ilyenre plusztámogatást, akinek van is erkölcsi alapja. Nekem nincs. Nálam mindig arra ment ki a játék, hogy jöjjön annyi ember, hogy a belépők ára fedezze a koncert költségvetését. Ez ilyen egyszerű, soha eszembe nem jutna állami támogatást kérni, vagy hogy pályázzak ilyen pénzekre.
MN: Hosszú évek óta zenél együtt keresett, profi muzsikusokkal, például Sipeki Zoltán gitárossal, Lattmann Béla basszusgitárossal, Horváth Kornél ütőhangszeressel vagy Gyenge Lajos dobossal; olyanokkal, akik számtalan más projektben is részt vesznek. Hogyan tudja ilyen régóta egyben tartani a zenekart?
SZZ: Az együttműködésünket nem tudom mással magyarázni, mint hogy tiszteljük egymás tudását, és persze jól érezzük magunkat, amikor együtt vagyunk. De a szimpátia különben nem lenne elég, nyilván azért érezzük jól magunkat, mert jólesik együtt zenélni. Minden koncertet úgy állítok össze, hogy legyen abban egy olyan rész is, ahol a hangsúly a hangszeres szólókon van, ugyanis fontosnak tartom, hogy a közönség egy virtuóz zenei élményt is kapjon, és ne csak azzal menjen haza, hogy meghallgatta a dalaimat.
A teljes interjú megtalálható a Magyar Narancs legfrissebb számában.
