„Dicsőszentmártonban egy francia tábornokot fogtak el asszonyruhában a női klozetten. Rögtön felakasztották” (Szabó Dezső: Az elsodort falu)
Az évszázados hagyományokkal bíró háborús cross-dressingnek többnyire praktikus okai voltak, hisz a tettre kész, honfiú lázban égő lányok-asszonyok máskülönben aligha tudták volna kitüntetni magukat a magyar szabadságharc, az amerikai polgárháború, az első világháború és más romantikus vérfürdők különféle hadszínterein, csak férfiruhában, valódi identitásukat gondosan leplezve. A témának számos nagyszerű feldolgozása készült az isteni Szeleczky Zita Mária főhadnagyától a kilencvenes évekbeli Disney-reneszánsz csúcsművéig, a Mulanig, és akkor a műfaj meghaladhatatlan klasszikusáról, a máig tekintélyes kultusszal övezett Jeanne d’Arc-ról még nem is beszéltünk (igaz, az Orléansi Szűz soha nem titkolta, hogy nő lenne, ennyiben tehát kilóg a sorból).
Sajnálatos, hogy a másik nem ruháit előszeretettel vagy éppen alkalomszerűen viselő hős vitézekről, gáncstalan lovagokról és nemes gavallérokról már kevesebb szó esik, talán azért, mert esetükben az okok sokkal nehezebben kibogozhatók, leszámítva persze azt, amikor a célszerűség felülírja az aktuális férfidivatot és szoknyában meg főkötőben kell menekülni valami szorult, ám kalandos helyzetből. Így a téma elsőre kissé talán zavarba ejtőnek is tűnhet, holott épp ellenkezőleg, rendkívül érdekes és szórakoztató.
Noha az Arthur-mondakör sztárja, Sir Lancelot is vett részt lovagi tornán bájos hajadonnak öltözve, a lovagkor vitathatatlanul legnagyobb pucckirálynője Ulrich von Lichtenstein volt, aki művészi szinten elegyítette a már-már pogány szexuális rituálékat a keresztény virtussal, a makulátlan lovagi ideált a hibbant miszticizmussal.
| ||
A nemes Ulrich, gyakorló minnesänger, megannyi bajviadal és ütközet ragyogó bajnoka (IV. Béla ellen is harcolt II. Frigyes oldalán) Stájerországban született valamikor a 13. században, és számos erénye közül talán az állhatatossága volt a legnagyobb. A mellesleg boldog házasságban élő lovag, bár sokáig ostromolta magaköltötte szerelmes dalokkal szíve hölgyét (egy magasabb születésű és idősebb asszonyt, talán VI. Dicsőséges Lipót osztrák herceg feleségét), néhány visszafogottan biztató szón kívül semmit nem kapott, így aztán első körben az extrém testmódosítás felé fordult.
Egy grazi sebésszel megműtette nyúlszáját, leszíjazás nélkül, ahogy az egy daliához illik, amibe kis híján belehalt. Ezek után egy korábbi összecsapásban megsérült kisujját vágatta le és küldte el a hercegnének szűnni nem akaró szerelme zálogául. Miután így sem járt sikerrel, azt tette, amit egy úriembernek ilyen helyzetben tennie kell: Velencébe utazott, ahol divatos női ruhákat vásárolt magának. Tucatnyi szoknyát, ingvállat, alsóneműt, stílusos kiegészítőket, valamint derékig érő copfokba font, gyöngyökkel ékesített parókát.
Ebben a pompás öltözékben vágott neki Ulrich von Lichtenstein nagyszámú kíséretével a Velencétől Csehországig tartó 29 napos útnak, melynek során mint Vénusz Istennő, minden megállónál viadalra hívta a környékbeli lovagokat. A Priscilla, a sivatag királynője transzvesztita road movie-ját nyolcszáz évvel megelőlegező turné elsöprő sikerrel futott, a külhoni hölgyek rajongva fogadták a szerelem istennőjét, a vitézek pedig örömest ütköztek meg vele – néha maguk is jelmezben, szerzetesnek vagy nemesasszonynak öltözve.
A nevezetes Venusfahrt nem csak dicsőséget, hanem komoly sporteredményeket is hozott Ulrich-nak, aki több mint háromszáz kopját tört és négy lovagot ütött ki a nyeregből egy hónap alatt. A románca imádott hercegnéjével ettől teljesen független nem teljesült be, de ez már egy másik, nem kevésbé szokatlan történet.
A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a fenti eseményekről a lovag Frauendienst (A hölgyek szolgálatában) című művéből tudunk, ami ugyan nem tekinthető teljesen hiteles történelmi forrásnak, de ez minket cseppet sem zavar.
Ezzel majdnem párhuzamosan hasonlóan látványos események zajlottak néhány országgal arrébb. 1286-ban koronázták Jeruzsálem királyává II. Henriket Türoszban, az ceremóniát pedig egy pazar és merőben szokatlan lovagi torna varázsolta feledhetetlenné. Az egyik szemtanú beszámolója szerint ez volt az „elmúlt száz év leggyönyörűbb ünnepsége”, amelyen a lovagok hölgyeknek, majd apácáknak és szerzeteseknek öltözve csaptak össze, és még sok más „ragyogó, gyönyörűséges és kellemes játékot játszottak”, ami egészen fantasztikusan hangzik. Igazán kár, hogy nem ismétlik meg legalább négyévente.
___
Szabó Sz. Csaba kedvenc lemeze a Pink Flag, kedvenc regénye a Sylvie, tízszer látta Az elnök végveszélybent. Blogja, A léghajózás aranykora péntekenként jelentkezik a Narancson.
