Koncert

Scooter inda Művhaus

Ajtai Péter: Scooter Sarkadon

Kritika

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

A Scooter, amely az előző két évben futott fel a Hyper Hyper és Move Your Ass című örök­érvényű számaival, valójában csak a német és közép-európai táncszíntereken volt világhírű, egyszer-kétszer feljutott a holland, svájci és norvég toplistákra, de ez érthetően nem akadályozta meg a sarkadiakat abban, hogy úgy várják, mint a Beatlest. Hiszen a Scooter nem Pesten adta első koncertjét, nem is Csabán, Gyulán vagy Orosházán: Sarkad powa’!

Az utókor számára mégsem a Sweet Night Klubban megtartott koncert a legérdekesebb, hanem az, ami megelőzte. A Scootert maga a polgármester, Tóth Imre fogadta a városházán, ahol egy ügyetlen, de igyekvő tolmács segítségével elmondta az előző esti pesti éjszaka után állítólag teljesen bekészült, de nagyon-nagyon kedves zenészeknek, hogy ő maga is meghallgatta a Hyper Hypert, „ami valóban 165-ös tempóban dübörög”, és reméli, a techno rajongóira „úgy hat, mint valami zenei ópium, zenei kábítószer”. A polgármester egy-egy „varázsszőnyeget” is adott a bandatagoknak: „Ezen lehet repülni a slágerlisták csúcsára. De még kell hozzá a Scooter!”

A legendás, idővel mémmé vált videóból, amelyet a YouTube örökít tovább az utókorra, Ajtai Péter írt egész estés zenés színházi darabot. Aki ismeri a szabad improvizáció nagybőgős ördögének munkásságát, nem lephette meg, hogy a Scooter Sarkadon zenei világában nem az eurotrance, hanem az egyszerű gesztusokat, kakofóniát és radikális szabadságot magában foglaló free jazz dominál. Meg persze a humor. Az eredeti videó alig tízperces, itt azonban majd egyórányira nyúlik, mi meg rácsodálkozunk, hogy a tolmács – akit Pálos Hanna alakít, briliánsan – még annál is nagyobb bajban volt, mint első blikkre tűnt, tényleg benyögte két német szó között, hogy „beledöglök!”, miközben az operatőr egy törpebolygó szabadságával keringett a résztvevők között. Az opera zenekarát egy hegedűs, egy brácsás, egy nagybőgő (maga a szerző) és egy klarinétos biztosította, a Scooter rajongótáborát pedig egy osztálynyi gimis, akik anyjuk-apjuk fiatalkori ruhatárát túrták fel a jelmezekért. A polgármester szerepében Kárpáti Pál sürgölődött, a Scooter vokalistáinak szökdelve adta át a kilós kenyereket, és még klarinétozott is egy kicsit. A banda két zenésze, Porteleki Áron és Szabó Sipos Ágoston a dobok mögött vonóztak és gitároztak is. Az 1995-ben harminc­egy éves, de annál is fiatalabbnak tűnő H. P. Baxxter bőrébe pedig Hajduk Károly bújt, és persze egész más kisugárzást kölcsönzött a figurának: talán egy szőkébb és vidámabb alak szerencsésebb lett volna, bár az is igaz, hogy a színész megtört arckifejezése remekül működött ebben a szürreális drámában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.

A hírnévre vigyázni kell

Akár 80 millió forintot is ki kell saját zsebből fizetnie két Csongrád-Csanád megyei szakszervezeti vezetőnek, ha az ellenük indított perekben a makói gumigyárnak ad igazat a bíróság. A Continental gumiipari óriás az autógyártás válsága miatt jó ideje próbál spórolni a költségein.

„Nem kell olyannak lenni, mint a többiek”

Negyedszázadon át vett részt az idén 35 éves, a rendszerváltással egyidős iskola munkájában, amely a maga 900 diákjával a legnagyobb hazai zsidó közösség is. Intézményépítésről, identitásról, elitizmusról, szakmai döntésekről és fejlődési pályákról beszélgettünk vele.