A szerk.

Itt járt Ven Csia-pao kínai miniszterelnök, mondta, lesz pénz, nem lesz baj. Mi szerettük őt nagyon, felállva tapsoltunk neki az egyetemen, mert olyan okos dolgokat mondott (ahol pénz van, ott szeretet van, és ahol szeretet van, ott pénz is lesz), hogy azt ülve tapsolva ki se lehetett volna bírni. Miért nem kapott díszdoktori címet? Amikor azt mondta, lesz pénz, mi pár tibetit egy napig nem engedtünk haza onnan, ahová becsuktuk őket. Ennyi pénzért csak egy napra csuktuk be őket, de ha a következő kínai miniszterelnök több pénzt hoz, akkor több napra is be tudjuk őket csukni nyilván. Ha a következő még többet, lesz díszdoktori cím is, ha még annál is többet, akkor a friss doktor meg is műtheti a tibetieket, és kormánytisztviselők fogják egy szál alsónadrágban simogatni a tokáját, hogy te vadállat, te Don Jüan, te.

Órákon belül eldől, folytatódik-e a Fidesz választási zuhanórepülése. A részvétel alacsonyabb a tavalyinál és a veszpréminél is. Két rossz közül bejön-e a harmadik? Ezt írta A szerk.

Egy hónapnyi hallgatás után Simicska Lajos ismét megnyilatkozott.

Orbán Viktor úgynevezett évértékelő beszédével túl sok foglalkoznivalónk éppenséggel nincs: majd’ minden szavával a híveit igyekezett megszólítani, s mi nem vagyunk azok.

Fejest ugrottunk a 30 vagy 50 évvel ezelőttbe, vagy valami még rosszabba.

A befektetői pánik pillanatok alatt azt a Quaestor Zrt.-t is bedöntötte, amelynek fő tulajdonosa amúgy számos szálon kötődik a mai uralkodó párthoz. A repeszek tehát repülnek.

Múlt vasárnap a veszprémi időközi országgyűlési választáson a baloldali ellenzék által is támogatott független jelölt, Kész Zoltán a szavazatok 42,66 százalékával legyőzte a Fidesz–KDNP indulóját; csaknem 3000 vokssal szerzett többet, mint Némedi Lajos alpolgármester. A 44,76 százalékos részvétel – időköziről lévén szó – kifejezetten magasnak mondható. Az utolsó közvélemény-kutatások, ha csökkenő Fidesz-előnyről tudósítottak is, kormánypárti sikert jeleztek előre. A végeredmény így kétszeresen is meglepetés: egyrészt Kész első helye, másrészt és főleg győzelmének az aránya miatt.

Kezdődött azzal, hogy Putyin elnök úr szénné alázta a múlt kedden. Az egy dolog, hogy a magyar relációban pár bágyadt hazugságon kívül semmi számottevő nem hangzott el – maga Orbán is csak annyit tudott felhozni egy sebtiben összehívott újságírói háttérbeszélgetésen, hogy Putyin megígérte, hogy a Gaz­prom betartja a szerződéses kötelezettségeit, és leszállítja a fel nem használt, és részben már kifizetett gázt.

Áll büszkén a művész, mellette a falon a képe, nézik öten-hatan vagy többen is, és kacagnak. Kacag a művész is, együtt röhögik ki a festményen tagadhatatlanul viccesnek ábrázolt figurát, s fürdőznek a művészet nagyszerűségében, mely, lám, ilyet is tud.

Pár hónapos gyermekét öleli magához egy koszovói férfi, miközben Ásotthalom közelében egy nádason átgázolva próbál Szerbiából Magyarországra jutni, a baba cumija oldalt lóg.

Fölényesen győzött a múlt vasárnapi mezőtúri időközi önkormányzati választáson a jobbikos Kötél János.

Az ember csak túl akar élni – lehetőleg minél jobban. Ám amikor ebbéli igyekezetének intézményes megnyilvánulásaival találkozunk – kell-e mondani, egyre sűrűbben –, valahogy reménytelenebbnek tűnik minden.

Mit mondhatott Angela Merkel a színfalak mögött Orbán Viktornak, s mit felelt neki a magyar kormányfő?

Azt sehogyan sem bírjuk elhinni, hogy a levelet, amelyben Liszkay Gábor és a többiek felmondtak Simicska Lajosnak, egy nap alatt érlelték ki az aláírók, az után, hogy Simicska a reklámadó szétterítése miatt 180 fokos fordulatot követelt volna a felügyelete alatt álló médiamunkásoktól.