A szerk.

Térdelő állásból folytatják

A szerk.

Az ember csak túl akar élni – lehetőleg minél jobban. Ám amikor ebbéli igyekezetének intézményes megnyilvánulásaival találkozunk – kell-e mondani, egyre sűrűbben –, valahogy reménytelenebbnek tűnik minden.

Lapunk hátsóbb traktusában olvashatnak egy remek cikket, ahol mélyen érintett szerzőnk elmeséli, hogyan is zajlott az „őrségváltás” a birkózószövetség élén. A történet szerfelett jellemző, egyszersmind nagyon szomorú is, de kétségkívül nem egészen úgy történt a dolog, hogy Rezsi Szilárd feltépte a magyar birkózás kapuját, hogy hagyjuk a formaságokat, önök tudják, ki vagyok, jöttem elnöknek, hova tehetem az ejtőernyőmet? Németh Szilárd érkezésére ugyanis, ahogy mondani szokták, volt igény. Még akkor is, ha Németh nem hangoztatta úton-útfélen, hogy „rengeteg megkeresés érkezett hozzám, hogy vállaljam”. Mégis volt igény. S ezen igényt ismerjük már elég jól, először talán Lestyák Mihály fellépé­sekor találkoztunk vele. Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című művében a szabólegényből lett főbíró nem elkergetni akarja Kecskemétről a törököt, hanem éppenséggel behívni, mert ha benn lesz, ha itt lesz, akkor nem dúl a török, hanem berendezkedik, csinosít, a városra meg csak hullik az ezer áldás a portáról.

Ja, valószínűleg nincsen elég birkózószőnyeg, nincsen elég trikó és medicinlabda, a bordásfal sem a régi, egy jobb mögékerüléshez már buszbérletet kell venni, de megvonták róla a cafeteriát. Valószínűleg vannak egyesületek, egyesületi vezetők, akik úgy érzik, nekik több járna, mint amit a szövetség juttat, a másiknak meg kevesebb, s még az sem kizárható, hogy igazuk van, vagy éppenséggel egy szemernyit sincs. És lehetnek a sportvezetők között olyanok is, akik e gondok orvoslását úgy látják a leghatékonyabbnak, ha behívják
a törököt. S ha a török jön, nem számít már semmi, csak az, hogy az illető török. Mert aki török, az mindjárt mindenható is. Hozza majd talicskával a lovettát, és faltól falig szőnyeg lesz a birkózóknak, meg saját csarnok, világbajnokságot rendezünk, és mindenki Mer­dzsóval jár majd tusolni.

Ugyanezt csinálták öt-hat éve a filmesek. Megfújták a harsonákat jó előre, mert okosok voltak, hogy jön a Fidesz, jön a Fidesz, s kerestek maguknak valakit, akiről feltételezték, hogy jól be van kötve a Fideszhez, az sem volt baj, hogy nem is volt filmes az istenadta, de az majd megoldja, kijárja, elintézi. Ja, aztán jött tényleg a Fidesz, és kivágott mindenkit a hóra, s most a kaszinósnál lehet előszobázni a zsetonért. Egy csomó másik helyen is ugyanezt csinálták.

Hogy ki az a Hegedüs Csaba, azt feltehe­tően a birkózósporttal nem túl szoros szim­biózisban élők is tudják, a tuskirály meg minden ilyesmi: konkrétan ő a magyar sport (amit ezek ugyebár minden lefekvéskor az imáikba foglalnak, bár lehet, hogy csak a focit) 100. olimpiai aranyérmét nyerő fenomén. Mellesleg sikeres sportvezető, tán nem is rossz politikai kapcsolatokkal.

Azt pediglen, hogy kicsoda Németh Szilárd, pláne vágja mindenki, akit szerencséje szoros szimbiózisba kényszerített a magyar léttel. A bukott csepeli egyéni jelölt, a kopott rezsibiztos, akinek az ebbéli szolgálataira immár aligha lesz szüksége Orbán Viktornak, hisz rég lejött arról a tripről, hogy mindenféle költségcsökkentések ígérgetésével hülyítse szavazóit, s már elég rég az útdíjnál, a napelem­adónál, az internetadóról folytatott nemzeti konzultációnál tart. Ma már utánjátszó fideszes politikusok sem szajkózzák oly hévvel a rezsicsökkentés varázsigéit, a dolog passzé. Németh Szilárd egy nettó bukott ember, de birkózószövetségi elnöknek még jó lesz. Aki viszont azt gondolja, hogy na, majd ő fogja talicskával betolni a pénzeket a sportágba, az nem lát ki a fejéből.

S így megy tönkre ebben az országban minden, a szervezett önfeladás útján. Az önkéntes hátralépések miatt, a csoportosan felrakott kezekből csúszik ki minden. Mert ha Hegedüs tényleg rosszul vezette a birkózószövetséget, normálisabb helyeken nem az lett volna a megoldás, hogy a sportvezetők keresnek maguk közül egy nálánál jobbat?

Persze, tudjuk jól, hogy ha nem így menne, menne máshogy, hogy tényleg mindent elvesznek, de tudjuk azt is, hogy mit csinálnak mindavval, amit megkaparintottak. Elrontják, s a mozgatható részeket hazaviszik belőle, hiszen pontosan ebből a célból kapták. Dehogy az őket megválasztó szervezetektől, föntről. Különben hogy is mernék.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.