A szerk.

Térdelő állásból folytatják

A szerk.

Az ember csak túl akar élni – lehetőleg minél jobban. Ám amikor ebbéli igyekezetének intézményes megnyilvánulásaival találkozunk – kell-e mondani, egyre sűrűbben –, valahogy reménytelenebbnek tűnik minden.

Lapunk hátsóbb traktusában olvashatnak egy remek cikket, ahol mélyen érintett szerzőnk elmeséli, hogyan is zajlott az „őrségváltás” a birkózószövetség élén. A történet szerfelett jellemző, egyszersmind nagyon szomorú is, de kétségkívül nem egészen úgy történt a dolog, hogy Rezsi Szilárd feltépte a magyar birkózás kapuját, hogy hagyjuk a formaságokat, önök tudják, ki vagyok, jöttem elnöknek, hova tehetem az ejtőernyőmet? Németh Szilárd érkezésére ugyanis, ahogy mondani szokták, volt igény. Még akkor is, ha Németh nem hangoztatta úton-útfélen, hogy „rengeteg megkeresés érkezett hozzám, hogy vállaljam”. Mégis volt igény. S ezen igényt ismerjük már elég jól, először talán Lestyák Mihály fellépé­sekor találkoztunk vele. Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című művében a szabólegényből lett főbíró nem elkergetni akarja Kecskemétről a törököt, hanem éppenséggel behívni, mert ha benn lesz, ha itt lesz, akkor nem dúl a török, hanem berendezkedik, csinosít, a városra meg csak hullik az ezer áldás a portáról.

Ja, valószínűleg nincsen elég birkózószőnyeg, nincsen elég trikó és medicinlabda, a bordásfal sem a régi, egy jobb mögékerüléshez már buszbérletet kell venni, de megvonták róla a cafeteriát. Valószínűleg vannak egyesületek, egyesületi vezetők, akik úgy érzik, nekik több járna, mint amit a szövetség juttat, a másiknak meg kevesebb, s még az sem kizárható, hogy igazuk van, vagy éppenséggel egy szemernyit sincs. És lehetnek a sportvezetők között olyanok is, akik e gondok orvoslását úgy látják a leghatékonyabbnak, ha behívják
a törököt. S ha a török jön, nem számít már semmi, csak az, hogy az illető török. Mert aki török, az mindjárt mindenható is. Hozza majd talicskával a lovettát, és faltól falig szőnyeg lesz a birkózóknak, meg saját csarnok, világbajnokságot rendezünk, és mindenki Mer­dzsóval jár majd tusolni.

Ugyanezt csinálták öt-hat éve a filmesek. Megfújták a harsonákat jó előre, mert okosok voltak, hogy jön a Fidesz, jön a Fidesz, s kerestek maguknak valakit, akiről feltételezték, hogy jól be van kötve a Fideszhez, az sem volt baj, hogy nem is volt filmes az istenadta, de az majd megoldja, kijárja, elintézi. Ja, aztán jött tényleg a Fidesz, és kivágott mindenkit a hóra, s most a kaszinósnál lehet előszobázni a zsetonért. Egy csomó másik helyen is ugyanezt csinálták.

Hogy ki az a Hegedüs Csaba, azt feltehe­tően a birkózósporttal nem túl szoros szim­biózisban élők is tudják, a tuskirály meg minden ilyesmi: konkrétan ő a magyar sport (amit ezek ugyebár minden lefekvéskor az imáikba foglalnak, bár lehet, hogy csak a focit) 100. olimpiai aranyérmét nyerő fenomén. Mellesleg sikeres sportvezető, tán nem is rossz politikai kapcsolatokkal.

Azt pediglen, hogy kicsoda Németh Szilárd, pláne vágja mindenki, akit szerencséje szoros szimbiózisba kényszerített a magyar léttel. A bukott csepeli egyéni jelölt, a kopott rezsibiztos, akinek az ebbéli szolgálataira immár aligha lesz szüksége Orbán Viktornak, hisz rég lejött arról a tripről, hogy mindenféle költségcsökkentések ígérgetésével hülyítse szavazóit, s már elég rég az útdíjnál, a napelem­adónál, az internetadóról folytatott nemzeti konzultációnál tart. Ma már utánjátszó fideszes politikusok sem szajkózzák oly hévvel a rezsicsökkentés varázsigéit, a dolog passzé. Németh Szilárd egy nettó bukott ember, de birkózószövetségi elnöknek még jó lesz. Aki viszont azt gondolja, hogy na, majd ő fogja talicskával betolni a pénzeket a sportágba, az nem lát ki a fejéből.

S így megy tönkre ebben az országban minden, a szervezett önfeladás útján. Az önkéntes hátralépések miatt, a csoportosan felrakott kezekből csúszik ki minden. Mert ha Hegedüs tényleg rosszul vezette a birkózószövetséget, normálisabb helyeken nem az lett volna a megoldás, hogy a sportvezetők keresnek maguk közül egy nálánál jobbat?

Persze, tudjuk jól, hogy ha nem így menne, menne máshogy, hogy tényleg mindent elvesznek, de tudjuk azt is, hogy mit csinálnak mindavval, amit megkaparintottak. Elrontják, s a mozgatható részeket hazaviszik belőle, hiszen pontosan ebből a célból kapták. Dehogy az őket megválasztó szervezetektől, föntről. Különben hogy is mernék.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.

Sámson és a bibliás szavazók

Négyötödük a jobboldali elnökre szavazott, sokuk elutasítja a krisztusi szegénységet, újabban pedig az empátiát is. A második ciklusban a Republikánus Párt után az evangéliumi közösségeket is maga alá gyűri Donald Trump karizmája.

Orbán a román spájzban

Az államfő ideiglenesen tölti be posztját, a kormányfő ugyancsak. A költségvetés rendezését felfüggesztették, a nemzeti valuta értéke csökken, az euróval szemben átlépte az 5 lejes pszichológiai határt. A bukaresti tőzsde lejtmenetben, a bankok nem adnak kölcsönt az államnak, az IMF be-bekukucskál, a jegybank mozgósítja valutatartalékait. Az országra ki­helyezték a táblát: „Welcome to Romania – Under (re)construction”.