A szerk.

Térdelő állásból folytatják

A szerk.

Az ember csak túl akar élni – lehetőleg minél jobban. Ám amikor ebbéli igyekezetének intézményes megnyilvánulásaival találkozunk – kell-e mondani, egyre sűrűbben –, valahogy reménytelenebbnek tűnik minden.

Lapunk hátsóbb traktusában olvashatnak egy remek cikket, ahol mélyen érintett szerzőnk elmeséli, hogyan is zajlott az „őrségváltás” a birkózószövetség élén. A történet szerfelett jellemző, egyszersmind nagyon szomorú is, de kétségkívül nem egészen úgy történt a dolog, hogy Rezsi Szilárd feltépte a magyar birkózás kapuját, hogy hagyjuk a formaságokat, önök tudják, ki vagyok, jöttem elnöknek, hova tehetem az ejtőernyőmet? Németh Szilárd érkezésére ugyanis, ahogy mondani szokták, volt igény. Még akkor is, ha Németh nem hangoztatta úton-útfélen, hogy „rengeteg megkeresés érkezett hozzám, hogy vállaljam”. Mégis volt igény. S ezen igényt ismerjük már elég jól, először talán Lestyák Mihály fellépé­sekor találkoztunk vele. Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című művében a szabólegényből lett főbíró nem elkergetni akarja Kecskemétről a törököt, hanem éppenséggel behívni, mert ha benn lesz, ha itt lesz, akkor nem dúl a török, hanem berendezkedik, csinosít, a városra meg csak hullik az ezer áldás a portáról.

Ja, valószínűleg nincsen elég birkózószőnyeg, nincsen elég trikó és medicinlabda, a bordásfal sem a régi, egy jobb mögékerüléshez már buszbérletet kell venni, de megvonták róla a cafeteriát. Valószínűleg vannak egyesületek, egyesületi vezetők, akik úgy érzik, nekik több járna, mint amit a szövetség juttat, a másiknak meg kevesebb, s még az sem kizárható, hogy igazuk van, vagy éppenséggel egy szemernyit sincs. És lehetnek a sportvezetők között olyanok is, akik e gondok orvoslását úgy látják a leghatékonyabbnak, ha behívják
a törököt. S ha a török jön, nem számít már semmi, csak az, hogy az illető török. Mert aki török, az mindjárt mindenható is. Hozza majd talicskával a lovettát, és faltól falig szőnyeg lesz a birkózóknak, meg saját csarnok, világbajnokságot rendezünk, és mindenki Mer­dzsóval jár majd tusolni.

Ugyanezt csinálták öt-hat éve a filmesek. Megfújták a harsonákat jó előre, mert okosok voltak, hogy jön a Fidesz, jön a Fidesz, s kerestek maguknak valakit, akiről feltételezték, hogy jól be van kötve a Fideszhez, az sem volt baj, hogy nem is volt filmes az istenadta, de az majd megoldja, kijárja, elintézi. Ja, aztán jött tényleg a Fidesz, és kivágott mindenkit a hóra, s most a kaszinósnál lehet előszobázni a zsetonért. Egy csomó másik helyen is ugyanezt csinálták.

Hogy ki az a Hegedüs Csaba, azt feltehe­tően a birkózósporttal nem túl szoros szim­biózisban élők is tudják, a tuskirály meg minden ilyesmi: konkrétan ő a magyar sport (amit ezek ugyebár minden lefekvéskor az imáikba foglalnak, bár lehet, hogy csak a focit) 100. olimpiai aranyérmét nyerő fenomén. Mellesleg sikeres sportvezető, tán nem is rossz politikai kapcsolatokkal.

Azt pediglen, hogy kicsoda Németh Szilárd, pláne vágja mindenki, akit szerencséje szoros szimbiózisba kényszerített a magyar léttel. A bukott csepeli egyéni jelölt, a kopott rezsibiztos, akinek az ebbéli szolgálataira immár aligha lesz szüksége Orbán Viktornak, hisz rég lejött arról a tripről, hogy mindenféle költségcsökkentések ígérgetésével hülyítse szavazóit, s már elég rég az útdíjnál, a napelem­adónál, az internetadóról folytatott nemzeti konzultációnál tart. Ma már utánjátszó fideszes politikusok sem szajkózzák oly hévvel a rezsicsökkentés varázsigéit, a dolog passzé. Németh Szilárd egy nettó bukott ember, de birkózószövetségi elnöknek még jó lesz. Aki viszont azt gondolja, hogy na, majd ő fogja talicskával betolni a pénzeket a sportágba, az nem lát ki a fejéből.

S így megy tönkre ebben az országban minden, a szervezett önfeladás útján. Az önkéntes hátralépések miatt, a csoportosan felrakott kezekből csúszik ki minden. Mert ha Hegedüs tényleg rosszul vezette a birkózószövetséget, normálisabb helyeken nem az lett volna a megoldás, hogy a sportvezetők keresnek maguk közül egy nálánál jobbat?

Persze, tudjuk jól, hogy ha nem így menne, menne máshogy, hogy tényleg mindent elvesznek, de tudjuk azt is, hogy mit csinálnak mindavval, amit megkaparintottak. Elrontják, s a mozgatható részeket hazaviszik belőle, hiszen pontosan ebből a célból kapták. Dehogy az őket megválasztó szervezetektől, föntről. Különben hogy is mernék.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.