A szerk.

Térdelő állásból folytatják

A szerk.

Az ember csak túl akar élni – lehetőleg minél jobban. Ám amikor ebbéli igyekezetének intézményes megnyilvánulásaival találkozunk – kell-e mondani, egyre sűrűbben –, valahogy reménytelenebbnek tűnik minden.

Lapunk hátsóbb traktusában olvashatnak egy remek cikket, ahol mélyen érintett szerzőnk elmeséli, hogyan is zajlott az „őrségváltás” a birkózószövetség élén. A történet szerfelett jellemző, egyszersmind nagyon szomorú is, de kétségkívül nem egészen úgy történt a dolog, hogy Rezsi Szilárd feltépte a magyar birkózás kapuját, hogy hagyjuk a formaságokat, önök tudják, ki vagyok, jöttem elnöknek, hova tehetem az ejtőernyőmet? Németh Szilárd érkezésére ugyanis, ahogy mondani szokták, volt igény. Még akkor is, ha Németh nem hangoztatta úton-útfélen, hogy „rengeteg megkeresés érkezett hozzám, hogy vállaljam”. Mégis volt igény. S ezen igényt ismerjük már elég jól, először talán Lestyák Mihály fellépé­sekor találkoztunk vele. Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című művében a szabólegényből lett főbíró nem elkergetni akarja Kecskemétről a törököt, hanem éppenséggel behívni, mert ha benn lesz, ha itt lesz, akkor nem dúl a török, hanem berendezkedik, csinosít, a városra meg csak hullik az ezer áldás a portáról.

Ja, valószínűleg nincsen elég birkózószőnyeg, nincsen elég trikó és medicinlabda, a bordásfal sem a régi, egy jobb mögékerüléshez már buszbérletet kell venni, de megvonták róla a cafeteriát. Valószínűleg vannak egyesületek, egyesületi vezetők, akik úgy érzik, nekik több járna, mint amit a szövetség juttat, a másiknak meg kevesebb, s még az sem kizárható, hogy igazuk van, vagy éppenséggel egy szemernyit sincs. És lehetnek a sportvezetők között olyanok is, akik e gondok orvoslását úgy látják a leghatékonyabbnak, ha behívják
a törököt. S ha a török jön, nem számít már semmi, csak az, hogy az illető török. Mert aki török, az mindjárt mindenható is. Hozza majd talicskával a lovettát, és faltól falig szőnyeg lesz a birkózóknak, meg saját csarnok, világbajnokságot rendezünk, és mindenki Mer­dzsóval jár majd tusolni.

Ugyanezt csinálták öt-hat éve a filmesek. Megfújták a harsonákat jó előre, mert okosok voltak, hogy jön a Fidesz, jön a Fidesz, s kerestek maguknak valakit, akiről feltételezték, hogy jól be van kötve a Fideszhez, az sem volt baj, hogy nem is volt filmes az istenadta, de az majd megoldja, kijárja, elintézi. Ja, aztán jött tényleg a Fidesz, és kivágott mindenkit a hóra, s most a kaszinósnál lehet előszobázni a zsetonért. Egy csomó másik helyen is ugyanezt csinálták.

Hogy ki az a Hegedüs Csaba, azt feltehe­tően a birkózósporttal nem túl szoros szim­biózisban élők is tudják, a tuskirály meg minden ilyesmi: konkrétan ő a magyar sport (amit ezek ugyebár minden lefekvéskor az imáikba foglalnak, bár lehet, hogy csak a focit) 100. olimpiai aranyérmét nyerő fenomén. Mellesleg sikeres sportvezető, tán nem is rossz politikai kapcsolatokkal.

Azt pediglen, hogy kicsoda Németh Szilárd, pláne vágja mindenki, akit szerencséje szoros szimbiózisba kényszerített a magyar léttel. A bukott csepeli egyéni jelölt, a kopott rezsibiztos, akinek az ebbéli szolgálataira immár aligha lesz szüksége Orbán Viktornak, hisz rég lejött arról a tripről, hogy mindenféle költségcsökkentések ígérgetésével hülyítse szavazóit, s már elég rég az útdíjnál, a napelem­adónál, az internetadóról folytatott nemzeti konzultációnál tart. Ma már utánjátszó fideszes politikusok sem szajkózzák oly hévvel a rezsicsökkentés varázsigéit, a dolog passzé. Németh Szilárd egy nettó bukott ember, de birkózószövetségi elnöknek még jó lesz. Aki viszont azt gondolja, hogy na, majd ő fogja talicskával betolni a pénzeket a sportágba, az nem lát ki a fejéből.

S így megy tönkre ebben az országban minden, a szervezett önfeladás útján. Az önkéntes hátralépések miatt, a csoportosan felrakott kezekből csúszik ki minden. Mert ha Hegedüs tényleg rosszul vezette a birkózószövetséget, normálisabb helyeken nem az lett volna a megoldás, hogy a sportvezetők keresnek maguk közül egy nálánál jobbat?

Persze, tudjuk jól, hogy ha nem így menne, menne máshogy, hogy tényleg mindent elvesznek, de tudjuk azt is, hogy mit csinálnak mindavval, amit megkaparintottak. Elrontják, s a mozgatható részeket hazaviszik belőle, hiszen pontosan ebből a célból kapták. Dehogy az őket megválasztó szervezetektől, föntről. Különben hogy is mernék.

Figyelmébe ajánljuk

Így spórolhatunk a nyomtatáson otthon és az irodában

  • Fizetett tartalom

A nyomtatás sokak számára elengedhetetlen része a mindennapi munkának, legyen szó otthoni vagy irodai környezetről. Azonban a gyakori használat jelentős költségekkel járhat, főleg, ha nem figyelünk a fogyóeszközök, mint a papír és a festékpatronok árára. Szerencsére néhány egyszerű és könnyen alkalmazható tippel csökkenthetjük a nyomtatási kiadásokat, miközben a környezetünkre is odafigyelünk.

Praktikus és kényelmes megoldások otthonra – stílus és relaxáció egy helyen

  • Fizetett tartalom

Az otthonunk berendezése és kialakítása nem csupán esztétikai kérdés, hanem a mindennapi kényelem és funkcionalitás szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Akár egy új lakásba költözünk, akár a meglévő otthonunkat szeretnénk felújítani, a megfelelő elemek kiválasztása hosszú távon javíthatja életminőségünket. Ebben a cikkben két olyan praktikus megoldást mutatunk be, amelyek nemcsak hasznosak, de hozzájárulnak az otthon kényelmének és stílusának növeléséhez is: ezek az előtető és az elektromos masszázsfotel.

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.