Az sem túl érdekes, hogy ezt mekkora sikerrel művelte, nyilván alacsony fokúval, hisz nem volt értelmes közölnivalója sem a veszprémi eredményről, sem arról, hogy milyen Vlagyimir Putyin alfele testközelből. A polgár szó különböző formáit ismételgette mániásan, de ez akkor is az ő és hívei magánügye, ha történetesen a mi interjúnkra reagált vele.
Ellenben volt ennek a durván szétcsúszott beszédnek egy félmondata, ami mellett mégsem mehetünk el szótlanul, két okból sem. Egyfelől azért, mert oly jellemző. Másfelől pedig azért, mert oly mocskos.
Nos, azt találta mondani Magyarország miniszterelnöke, hogy „a magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt”. Arra sajnálatos módon nem tért ki a tudós vezető, hogy ez a „természeténél fogva” a maga szikár tényszerűségében mit is jelentene, pedig érdekes lenne: tahónak vagy tisztességtelennek született? Vérvonalilag inkorrekt, becstelen? Génjeiben rohadék a magyar ember? Nincs jó válasz.
Szónoki fordulatról lévén szó, persze adódnak lehetőségek a formula tágabb értelmezésére, de nincs olyan mező, ahol ez a megjegyzés ne lenne sértő arra nézve, akire alkalmazzák. Nem tisztünk elmagyarázni Orbán Viktornak, hogy helytelenül használta a kifejezést, hiszen a szövegkörnyezetből kiderül, hogy tudatosan járt el így. Csak rögzítjük gyorsan az alapállást; a politikailag korrekt viselkedés nem azt jelenti, hogy romát mondunk a cigány helyett, még csak nem is azt, hogy elhallgatunk adott esetben kényes dolgokat, hanem azt, hogy tisztelettel bánunk, beszélünk egymással, nem nyilvánítunk népcsoportokat eleve bűnösnek, nem uszítunk ellenük satöbbi, satöbbi, sorolhatnánk reggelig, de szükségtelen: mindenki tudja, s majdnem mindenki műveli is.
Viszont Orbán Viktor azt mondja, hogy aki politikailag korrekt, pláne szerencsétlenségére a természeténél fogva, az nem magyar ember. Aki magyar, velem tart, aki magyar, inkorrekt, már politikailag, mert például fizetni nyilván fizet határidőre. Nos, mi speciel politikailag korrekt módon igyekszünk intézni a dolgainkat, ilyenformán természetünknél fogva nem is lennénk magyar emberek – ebben a megvilágításban már eléggé tisztán látszik, hogy mit is jelent a természetről odabiggyesztett kitétel.
A helyzet az, hogy a politikai korrektség nagy dolog, hiszen többé-kevésbé nem jelöl mást e fogalom, mint a tisztességet. A politikai korrektség egyszerűen különb, mint Orbán Viktor. Ezért aztán tökéletesen alkalmas arra, hogy nevezett megkísérelje lerángatni maga fölül maga mellé, a sárba, ott megrugdosni, bemocskolni kicsit. S vele együtt bemocskolni mindenkit, akit pedig nem sikerül, azt kirekeszteni azonmód. Ez a tempó, mint jeleztük, szerfelett jellemző és gyalázatos is. Csupán gyalázatos.
Az viszont már nyilvánvalóan patologikus, hogy Orbán Viktor immár folyamatosan önmagával azonosítja a nemzetet. A természeténél fogva, vagy a fülénél.
