Ezt csak Liszkayék állítják, maga Simicska tagadja; és Simicska pénteki nyilatkozatai igenis mutatnak értelmet, koherenciát és célt. Simicska bekerítése és körbelövése hosszú hónapok óta zajlik; és bár ez is csak spekuláció, most juthattak el az ellenerők oda, hogy nagy rohamra induljanak az állásai ellen. (A furcsaság csak annyi, hogy pár hete inkább a kiegyezésre tippeltünk volna – de ebben a játékban, úgy tűnik, nincs egyezség: csak egy maradhat talpon.) A nyakunkat rá, hogy a távozást Liszkayék hetek óta tervezték és tárgyalták, és mindenki csak arra a pillanatra várt, amikor Orbán összegyűjti az erejét. És a pénzt, hogy el ne feledjük. Számos érdeklődő, köztük az Orbán dolgaiban mindig éleslátó Debreczeni József (hétfőn az ATV-ben) az orosz gáz forgalmazásán nagyot kaszáló cég, a MET elbirtoklását vélte egyfajta fordulópontnak. Ez a vállalat nemcsak Orbán új bizalmasainak a kezén van, de több tízmilliárd forint azonnali kivételére is alkalmas volt a közelmúltban; ez pedig azért baljós feltételezés, mert a MET nyeresége leginkább az orosz gáz árán múlik. Így következhet Orbán politikai jövője Putyin árképzéséből.
| ||
A múlt pénteki tűzijáték után mindenesetre az állás a következő.
Simicskának van a) pénze, b) lehet sok, a kormánypártra és Orbánra nézve kellemetlen információja, és egyelőre tartja c) a médiaportfólióját is. Régi szövetségesből és fegyverhordozóból viszont egyre kevesebb marad neki – az MVM-es Baji, a MÁV-vezér Dávid Ilona, Vida Ildikó, Töröcskei és Liszkay után Nyerges és Fonyó kihullása is aktuális lehet; velük együtt vándorolna az ellentáborhoz a Heti Válasz és az ingyenes, nagy elérést biztosító Metropol napilap. De a médiabirodalom jövője nem csak emiatt kétséges. Még ha Simicska korlátlanul is tud pénzt belehányni, ki fog ott újságot írni, és kinek? Lehet, még csak fenyegetni és pénzzel a köztévéhez vagy a Széles-érdekeltségekhez csábítani sem kell a Nemzet vagy a HírTv munkatársait (bár biztos nem árt), a Simicska-opció perspektívátlansága épp elég lehet ahhoz, hogy a „birodalom” üzemképtelenné váljon. Ha pedig a médiája kiolvad mögüle, Simicska az állítólagos kompromittáló információinak is csak korlátozott hasznát veheti. Azt sem becsülnénk le, hogy a konglomerátum robotosai egész egyszerűen abban hisznek, hogy a magyar jobboldal, a tábor, az ő szellemi és politikai otthonuk csak addig létezik, amíg Orbán nap mint nap tartalmat ad neki, és az se baj, ha mindennap mást, vagy az egyik nap pont az ellenkezőjét annak, amit a másik nap adott neki.
Ha tehát a fokozatos megsemmisülést el akarja kerülni, ha még játékban lévőnek gondolja magát, Simicskának a full contact politikai harcot kellene vállalnia. Az általa tulajdonolt médiumok fennmaradásához nemcsak a pénzre van szükség, hanem közönségre is; azaz valamilyen társadalmi, adott esetben választói támogatásra. Ez – Simicska mint politikai párt – elég elborult gondolat ahhoz, hogy ne is vesztegessünk rá szót.
Vegyük szemügyre most a másik oldal arzenálját. A támadó fél nemcsak az államhatalom majd’ minden eszközével diszponál, a köztévétől az adóhivatalon meg a médiahatóságon meg az állami reklámügynökségen át az ügyészségig, de busás hasznot hozó magánérdekeltségeit is szüntelenül és módszeresen terjeszti ki, épp a Simicska-céguniverzum rovására. Ez nyomasztó erőfölénynek tűnik. De akármi is történik Simicska médiaérdekeltségeivel, a magyarországi jobboldal médiahátországa ugyanaz már soha nem lesz, mint 1998-tól mostanáig volt. És meglehet, már megvannak az új macherek és gazdasági háttéremberek, de – elnézést az érintettektől – Garancsi István vagy Mészáros Lőrinc nem ugyanaz a klasszis, mint Simicska.
Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy Orbán tábora szétesett; de az szembetűnő, hogy minden nappal fogyatkozik. Simicska nyerni nem fog, inkább veszíteni: de annyi lap még van a kezében, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsa, és meggyengítse Orbánt.
