A szerk.

Elutasító mozdulat

A szerk.

Múlt vasárnap a veszprémi időközi országgyűlési választáson a baloldali ellenzék által is támogatott független jelölt, Kész Zoltán a szavazatok 42,66 százalékával legyőzte a Fidesz–KDNP indulóját; csaknem 3000 vokssal szerzett többet, mint Némedi Lajos alpolgármester. A 44,76 százalékos részvétel – időköziről lévén szó – kifejezetten magasnak mondható. Az utolsó közvélemény-kutatások, ha csökkenő Fidesz-előnyről tudósítottak is, kormánypárti sikert jeleztek előre. A végeredmény így kétszeresen is meglepetés: egyrészt Kész első helye, másrészt és főleg győzelmének az aránya miatt.

A Fidesz eddigi nyilatkozói (L. Simon László kivételével, aki „nagyon csalódott”) arra törekedtek, hogy kisebbítsék a vereség jelentőségét, ám a kiszivárgott információk szerint nagy az idegeskedés házon belül. Van okuk rá.

Veszprém, ellentétben a tudósításokban szereplő állandó jelzővel, nem a „jobboldal fellegvára”; az, hogy a baloldal totális összeomlása után 2010-ben és 2014-ben is a Fidesz nyert a városban, semmit nem jelent, hiszen ezzel az erővel Magyarország 90 százaléka „jobboldali fellegvárnak” számítana. Az eddigi választások alapján inkább klasszikus billegő körzetnek (illetve, mivel 2010 előtt Veszprémben kettő volt, körzeteknek) tekinthető, ahol többnyire a későbbi országos győztesek felé húztak a szavazópolgárok: 1990-ben két MDF-es, 1994-ben egy SZDSZ-es és egy szocialista, 1998-ban két Fidesz–MDF-es jelölt, 2002-ben és 2006-ban pedig, tükrözve a kiegyenlített viszonyokat, egy fideszes és egy szocialista induló szerzett mandátumot.

A legutóbbi két országgyűlési választás veszprémi adatai viszont példaértékűen igazolták vissza mindazt, amit az ún. centrális erőtér politikájával elérni – és konzerválni – óhajtanak annak kiagyalói. E szerint a szétaprózott, a választási szabályok megváltoztatása miatt szükségképpen egymásnak eső és még az összefogással is egymást gyöngítő baloldali pártokkal, valamint a kézben tartott szélsőjobboldallal szemben újra és újra az orbáni Fidesz szerzi meg a szavazatok többségét.

Vasárnap ez a konstrukció omlott össze látványosan. Pedig látszólag minden úgy történt, ahogyan eddig: volt negatív kampány Kész Zoltán ellen, volt gyurcsányozás, volt enyhén zsarolás ízű ígéret fejlesztésre, forrásra (ha a veszprémiek „helyesen” szavaznak). A köz­tévé azt nyomatta Veszprémről, amit ilyenkor a helyzet megkövetel egy NER-kompatibilis intézménytől, volt dezinformáció és volt nemcsak Kubatov-lista, hanem a mozgósítást a választás napján személyesen felügyelő Kubatov Gábor is.

A Fidesz mindezek ellenére veszített. A helyzet ráadásul az ő szempontjukból ennél is rosszabb. Kész Zoltán személye ugyanis nem a baloldal ellenállítása volt. Kész a Fideszből indult, a kétszer kétharmados Fideszből. Az orbáni hatalomgyakorlásból, az Orbán-klán és a kegyeitől függő oligarchák Magyarországából, az állami és uniós forrásokat leplezetlenül a saját gyarapodásukra felhasználó állami és pártvezetésből kiábránduló és azzal már szembefordulni is hajlandó tavalyi (és 2010-es) Fidesz-szavazót ugyanúgy képes volt hitelesen megszólítani, mint az Orbán Viktor rendszerét a kezdettől elutasító választót. Hogy ez a szembefordulás főleg passzivitásban vagy proteszt voksban nyilvánult meg, arról egyelőre nem tudni biztosat. Az adatokból az már most jól látható, hogy a választókörzetbe tartozó kistelepüléseken – a Fidesz-bázis igen fontos szegmensében – jóval alacsonyabb volt a részvétel, mint Veszprémben, illetve Kész számos olyan városi szavazókörben is több voksot gyűjtött fideszes ellenfelénél, ahol tavaly még tarolt Navracsics Tibor.

Az ózdi polgármester-választás vagy az újpesti időközi országgyűlési választás súlyos kormánypárti vereségeit megmagyarázandó a fideszes agytröszt kábíthatta magát és a párt híveit a hely szellemére hivatkozva. Ja, Északkelet-Magyarország romák lakta részein a Jobbik, míg a libsikomcsi főváros peremkerületeiben a szocialisták még mindig erősebbek a saját átlaguknál. De egy nyugat-dunántúli megyeszékhelyre ez a recept nem alkalmazható. Ez a vereség mással, mint a kutatásokban jó ideje jelzett elégedetlenséggel és az orbánizmustól való tömeges elfordulással aligha magyarázható. A Fideszben és a környékén is sokan látják ezt; több mint árulkodó például az a gyorsaság, ahogyan a NER-ből Brüsszelbe száműzött volt veszprémi képviselő, Navracsics Tibor gratulált a győztes Kész Zoltánnak, vagy az a Magyar Nemzet-vezércikk, amely a tisztelet hangján ugyan, de az eddigi kormányzás irányának felülvizsgálatát sürgeti a miniszterelnöktől.

Az Orbán-rezsim növekvő elutasítottsága az ősz végi, tél elejei tüntetéseken túl most mutatkozott meg először mindenki számára láthatóan – ráadásul egy szimbolikus ügyben. A kormányzat ugyanis ezzel elveszítette az Országgyűlésben a kétharmados támogatását. (Matematikailag tényleg annyi a minősített többségnek, csakhogy a „kétharmadosok” elfogadásához többnyire elegendő a jelen lévő képviselők kétharmadának a szavazata; innentől szervezés kérdése az egész, de ez most mellékszál.)

A baloldali ellenzék azonban mindezzel még aligha mehet bármire. A közvélemény-kutatási adatok szerint ugyanis legfeljebb hibahatáron belüli javulást hozott nekik az össznépi csalódás az orbánizmusban. Ebből következően is Veszprémben nem a baloldal verte meg a Fideszt. Mi több, Veszprémben egy baloldali jelöltet nagy valószínűséggel levert volna a Fidesz. Látni kell azonban azt is, hogy Veszprémben a baloldal – mindenekelőtt az MSZP – nélkül Kész Zoltán nem győzött volna. Már csak a szimpla választási matematika okán sem: Késznek a sikerhez szüksége volt a baloldali parlamenti pártok deklarált támogatására, hogy maga mögött tudhassa azok szavazóit. Legalább ilyen fontos tényező az infrastruktúra és a módszer, a technika, amit csak­is egy országos párt képes biztosítani.

Ez önmagában nem újdonság; az érdekes az, hogy az MSZP, a DK, az Együtt képes volt a siker érdekében a háttérben maradni. Veszprémben most ugyanúgy jót léptek, mint tavaly novemberben Újpesten: mindkét helyszínen megtalálták azt a személyt és azt a módot, aki és ami azon a helyszínen a legnagyobb eséllyel hozhat mandátumot.

Ezzel együtt sem állítható, hogy a problémáik kisebbek volnának, mint a Fideszéi. A parlamenti baloldal, kivált az MSZP elfogadottsága továbbra sem javult; ha ez így marad (egyelőre semmi nem utal az ellenkezőjére), és – ad absurdum – a következő általános választásokon a veszprémihez hasonlóan választják ki és támogatják nyerő embereiket a 106 egyéni körzetben, akkor az 1990 utáni Országgyűlések legtarkább és legkezelhetetlenebb kormánypárti frakciója alakulna meg.

Ez persze odébb van, és egyelőre merő spekuláció; Orbán problémája, rezsimjének látható megroggyanása azonban minél gyorsabb kezelést igényel. Ha a következő időközi választáson, április 12-én – ráadásul egy kifejezetten jobboldali körzetben – ismét bukik a Fidesz, az a jobboldalon tovább rombolná az Orbánba vetett, és az utóbbi időben alaposan megingott bizalmat. Mivel a baj nagy, Orbán emelni fogja a tétet – ám ahogyan a neki nem kedvező éles helyzetekben eddig is, úgy ezúttal is sokat hibázik majd. Minél többször, annál inkább bevadul. Érdekes időszak következik.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.