A leghülyébb ilyen eset az útdíjé: a beterjesztő elfelejtette megemlíteni (a kiadási oldalon) azt a röpke 42 milliárd egyszeri költséget, amibe a pénzbeszedés rendszere kerül, viszont az egész éves bevétellel számolt, jóllehet legjobb esetben is csak jövő nyártól esik le ebből valami. De mondhatnánk az észbontóan optimista 1,6 százalékra saccolt gazdasági növekedést, ami szintén nem lesz, a jegybank megadóztatását, ami ugyancsak nem lesz; azt az abszurd matematikát, ami képzelt, soha be nem folyó bevételekből óhajtott fedezni bizonyos népjóléti vagy a gazdasági növekedést serkentő intézkedéseket.
Meglehet, mindez a cirkusz csak azért volt fontos - hisz minek júliusban költségvetés? -, hogy az uniónak meg az IMF-nek legyen mit a pofájába vágni: nem, tisztelt zsidók, ezen meg ezen nem tudnánk változtatni, ha akarnánk sem, mert a magyar nép véste ezeket a számokat (választott képviselői kezével) kőbe. Már ez is mérhetetlenül infantilis, falmelléki magatartás volt, hiszen az EU-t és az IMF-et ez a színjáték hidegen hagyta. Ezek egyáltalán nem érzik magukat megtisztelve, hogy meghajolhatnak a szuverén magyar nép szuverén magyar akarata előtt, és ebben a hajlott tartásban átnyújthatnak egy kisebb, vagy inkább nagyobb összeget!
De a legnagyobb gáz mégsem az, hogy megint az IMF-et és az IMF-fel akart Orbán manipulálni. Hanem hogy egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a júliusi tervezet valóban csak puszta demagógia volt-e, vagy Orbán és Matolcsy komolyan gondolta. Mi van, ha ők ketten elhitték? Amit rajtuk kívül senki más az országban?
Hát, az van, ami most: a júliusi kalkulációhoz képest még az Orbánnal igazán nem barátságtalan Századvég Gazdaságkutató Zrt. is 350 milliárd forintnyi lukat lát a büdzsében. Mások meg 400-at vagy 600-at: ha a hiány nem lehet több 3 százaléknál, a hiányon felüli rés a ténylegesen remélhető bevételek és a tervezett kiadások között valahol ebben a sávban mozog. És ennyi pénzt - legyen mondjuk 500 milliárd - kell megspórolni, és/vagy ennyivel kéne többet beszedni. Ezt a pénzt valakitől el kell venni.
Hogy honnan, kitől, arról nemhogy elképzelésünk nincs, de arról sincs elképzelésünk, hogy nekik honnan lesz. És bárhová nyúlnak, rossz. Lehet ilyen-olyan külön- meg büntetőadókkal tovább fosztogatni a multikat, de nem lehet, mert lassan nem lesznek multik Magyarországon; és a hanyatlásnak amúgy is épp ez a legfőbb oka: a befektetők fosztogatása. Lehet tovább faragni a szociális kiadásokat meg a közszférára fordított pénzeket, de nem lehet, mert akkor még többen fognak ebben az országban az éhhalál szélén vegetálni, a magyar állam pedig csöndesen elsorvad, és azokat a közfunkcióit sem fogja tudni ellátni, amelyekkel eddig úgy-ahogy boldogult. Lehet növelni az adóterheket, de nem lehet, mert az adóterhek további növelése még több vállalkozást dönt be, vagy kényszerít a feketegazdaságba. (Ami adót tényleg lehetne növelni - a személyi jövedelemadót - azt azért nem lehet, mert csak.)
Mindezt, azt tudniillik, hogy Orbán és Matolcsy a magyar gazdaságot már 2010 nyarán, a visszamenőleges hatályú, puccsszerűen bevezetett, aránytalanul nagy bankadóval, majd a többi ágazati különadóval agyonütötték, és azóta újabb és újabb csapásokat mérnek rá, ezerszer megírtuk. Azt is, hogy ebből kijönni csak úgy lehetne, ha a) azonnal elkezdik nagyjából mindennek az ellenkezőjét csinálni, amit eddig, b) a valóban szükséges reformok finanszírozásához megállapodnak az IMF-fel és az unióval, c) az utóbbinál kisírják azt is, hogy a hiánycél magasabb lehessen 3 százaléknál; és d) e feltételek mindegyike teljesül. Ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni. A hanyatlás, az ország általános leépülésének a felgyorsulása, az fog megtörténni.
Ez a harmadik költségvetésük: az első kettőt, a 2011-est meg a 2012-est még úgy-ahogy a víz fölött tartották az egyszeri tételek, elsősorban a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások elrablása. Ezt a harmadikat nem fogja megmenteni semmi: ez lesz eddigi kormányzásuk minden kudarcának a foglalata. Nem is viszik el szárazon. De ne örüljünk ennek. Hisz Orbán kudarcaiért - lecsúszó, elszegényedő egzisztenciák százezreivel, bedőlő vállalkozásokkal, tovább pusztuló közszolgáltatásokkal; és az ezekből következő nélkülözéssel, megfosztottsággal, személyes, egyéni tragédiákkal, szenvedéssel és boldogtalansággal - az egész ország fog fizetni.
