A szerk.

A bukás ára

A szerk.

A magyar Országgyűlés júliusban elfogadta a 2013-as költségvetés fő számait, és ennek már akkor sem volt semmi értelme. Azokat a számokat senki egy pillanatra sem gondolta komolyan, olyan tételek szerepeltek benne (a bevételi oldalon), amelyek nem fognak bejönni, és olyanok nem szerepeltek (a kiadásin), amelyeknek viszont ott kellett volna lenniük.

A leghülyébb ilyen eset az útdíjé: a beterjesztő elfelejtette megemlíteni (a kiadási oldalon) azt a röpke 42 milliárd egyszeri költséget, amibe a pénzbeszedés rendszere kerül, viszont az egész éves bevétellel számolt, jóllehet legjobb esetben is csak jövő nyártól esik le ebből valami. De mondhatnánk az észbontóan optimista 1,6 százalékra saccolt gazdasági növekedést, ami szintén nem lesz, a jegybank megadóztatását, ami ugyancsak nem lesz; azt az abszurd matematikát, ami képzelt, soha be nem folyó bevételekből óhajtott fedezni bizonyos népjóléti vagy a gazdasági növekedést serkentő intézkedéseket.

Meglehet, mindez a cirkusz csak azért volt fontos - hisz minek júliusban költségvetés? -, hogy az uniónak meg az IMF-nek legyen mit a pofájába vágni: nem, tisztelt zsidók, ezen meg ezen nem tudnánk változtatni, ha akarnánk sem, mert a magyar nép véste ezeket a számokat (választott képviselői kezével) kőbe. Már ez is mérhetetlenül infantilis, falmelléki magatartás volt, hiszen az EU-t és az IMF-et ez a színjáték hidegen hagyta. Ezek egyáltalán nem érzik magukat megtisztelve, hogy meghajolhatnak a szuverén magyar nép szuverén magyar akarata előtt, és ebben a hajlott tartásban átnyújthatnak egy kisebb, vagy inkább nagyobb összeget!

De a legnagyobb gáz mégsem az, hogy megint az IMF-et és az IMF-fel akart Orbán manipulálni. Hanem hogy egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a júliusi tervezet valóban csak puszta demagógia volt-e, vagy Orbán és Matolcsy komolyan gondolta. Mi van, ha ők ketten elhitték? Amit rajtuk kívül senki más az országban?

Hát, az van, ami most: a júliusi kalkulációhoz képest még az Orbánnal igazán nem barátságtalan Századvég Gazdaságkutató Zrt. is 350 milliárd forintnyi lukat lát a büdzsében. Mások meg 400-at vagy 600-at: ha a hiány nem lehet több 3 százaléknál, a hiányon felüli rés a ténylegesen remélhető bevételek és a tervezett kiadások között valahol ebben a sávban mozog. És ennyi pénzt - legyen mondjuk 500 milliárd - kell megspórolni, és/vagy ennyivel kéne többet beszedni. Ezt a pénzt valakitől el kell venni.

Hogy honnan, kitől, arról nemhogy elképzelésünk nincs, de arról sincs elképzelésünk, hogy nekik honnan lesz. És bárhová nyúlnak, rossz. Lehet ilyen-olyan külön- meg büntetőadókkal tovább fosztogatni a multikat, de nem lehet, mert lassan nem lesznek multik Magyarországon; és a hanyatlásnak amúgy is épp ez a legfőbb oka: a befektetők fosztogatása. Lehet tovább faragni a szociális kiadásokat meg a közszférára fordított pénzeket, de nem lehet, mert akkor még többen fognak ebben az országban az éhhalál szélén vegetálni, a magyar állam pedig csöndesen elsorvad, és azokat a közfunkcióit sem fogja tudni ellátni, amelyekkel eddig úgy-ahogy boldogult. Lehet növelni az adóterheket, de nem lehet, mert az adóterhek további növelése még több vállalkozást dönt be, vagy kényszerít a feketegazdaságba. (Ami adót tényleg lehetne növelni - a személyi jövedelemadót - azt azért nem lehet, mert csak.)

Mindezt, azt tudniillik, hogy Orbán és Matolcsy a magyar gazdaságot már 2010 nyarán, a visszamenőleges hatályú, puccsszerűen bevezetett, aránytalanul nagy bankadóval, majd a többi ágazati különadóval agyonütötték, és azóta újabb és újabb csapásokat mérnek rá, ezerszer megírtuk. Azt is, hogy ebből kijönni csak úgy lehetne, ha a) azonnal elkezdik nagyjából mindennek az ellenkezőjét csinálni, amit eddig, b) a valóban szükséges reformok finanszírozásához megállapodnak az IMF-fel és az unióval, c) az utóbbinál kisírják azt is, hogy a hiánycél magasabb lehessen 3 százaléknál; és d) e feltételek mindegyike teljesül. Ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni. A hanyatlás, az ország általános leépülésének a felgyorsulása, az fog megtörténni.

Ez a harmadik költségvetésük: az első kettőt, a 2011-est meg a 2012-est még úgy-ahogy a víz fölött tartották az egyszeri tételek, elsősorban a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások elrablása. Ezt a harmadikat nem fogja megmenteni semmi: ez lesz eddigi kormányzásuk minden kudarcának a foglalata. Nem is viszik el szárazon. De ne örüljünk ennek. Hisz Orbán kudarcaiért - lecsúszó, elszegényedő egzisztenciák százezreivel, bedőlő vállalkozásokkal, tovább pusztuló közszolgáltatásokkal; és az ezekből következő nélkülözéssel, megfosztottsággal, személyes, egyéni tragédiákkal, szenvedéssel és boldogtalansággal - az egész ország fog fizetni.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.