A szerk.

Erőlegények

A szerk.

A BKV-per keddi tárgyalásán a harmadrendű vádlott, Antal Attila volt BKV-vezérigazgató bocsánatot kért Hagyó Miklóstól (elsőrendű vádlott), Mesterházy Ernőtől (másodrendű, Demszky Gábor volt tanácsadója) és Demszky Gábor egykori főpolgármestertől, amiért a rendőrségi kihallgatásokon rájuk vallott. Antal a bíróság előtt elmondta: korábban azért tett terhelő vallomást Hagyóékra, mert a rendőrök ehhez kötötték kiengedését az előzetes letartóztatásból. Azt is megemlítette, hogy tanúvallomását annak idején a rendőrség oldalanként faxolta át az ügyészségre, ellenőrzésre. Végül arra kérte a bíróságot, hogy a továbbiakban csak az előtte tett vallomását vegye figyelembe. Antal Attila tehát azzal vádolta a rendőrséget, illetve a rendőrséget utasító ügyészséget, hogy a nyomozati szakaszban kényszerrel bírták rá a vallomástételre.

 

Hagyó úrra nem lövünk


Hagyó úrra nem lövünk

Fotó: Mészáros János / MTI

Eszünkbe jut a Hunvald-per, ahol az elsőként letartóztatott gyanúsított néhány hónap után szabadon távozhatott, röviddel azt követően, hogy előzetesbe varrták az ügy politikus gyanúsítottjait. Ebben az ügyben még csak vélelmezhető volt, hogy az ügyészség vádalkut kötött. A Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert vagy a volt miniszterelnököt célzó eljárásban viszont tudjuk, hogy az alku vagy megtörtént, vagy az ügyészség mindent elkövetett azért, hogy a terhelő vallomás érdekében megszülessen. A Sukoró-perben Tátrai Miklós, a vagyonkezelő volt vezetője ügyészségi fölszólításra sem volt hajlandó Gyurcsány Ferenc ellen kamuvallomást tenni. A honvédelmi minisztériumi vezetők elleni büntetőper elsőrendű vádlottja viszont megtette ezt egykori feletteseivel szemben (érdekesség, hogy egyéb értékelhető bizonyítékot a vádhatóság nem prezentált). Jován László ügyvéd két évvel ezelőtt arról beszélt a Narancsnak, hogy a Kulcsár-perben megvádolt ügyfelét az ügyészség az általa kijelölt személyekre teendő terhelő vallomásra igyekezett rábírni. Cserébe megszüntették volna az előzetes letartóztatást.

 

Példáink kivétel nélkül politikai ügyek, melyekből az a látszat kelhet, hogy erős ügyészségi aktivitás tapasztalható bizonyos, az előző kormányzathoz kötődő közszereplők bármi áron történő lesittelése érdekében. Mi nem dőlünk be ennek a látszatnak, és csak annyit állítunk, hogy - épp a kiemelt figyelem miatt - ezekben a politikai ügyekben vált láthatóvá egy bevett ügyészségi gyakorlat.

A helyzet ezért sokkal aggasztóbb annál, mint ha pusztán koncepciós perekről kéne beszélnünk.

Mivel az ügyészek csak a törvényeknek felelnek, senki nem kérheti rajtuk számon, hogy például a BKV- vagy a Sukoró-esethez hasonló büntetőügyekben megkötött ún. nyomozati alkuik megalapozottak-e. Ezekre az alkukra a törvény lehetőséget ad, ám az egyes konkrét eljárások törvényessége egyedül a nyomozást felügyelő, irányító ügyész személyén múlik. Intézményes garancia nincs semmire. Ad absurdum elképzelhető tehát, hogy kényelemből, hanyagságból bírnak rá embereket ellenőrizhetetlen vádaskodásokra. Hamis vallomásokra, ne adj' isten. Az eszköz is megvan ehhez: az előzetes letartóztatás, amelynek amúgy szigorú törvényi feltételeit meglehetősen lazán kezeli a honi igazságszolgáltatás. Az előzetes számos, és nem csak politikai jellegű ügyben a kényszervallatás eszköze lett. Dalolj, madaram - mindenkinek jobb lesz, te húzhatsz elfele innen, én meg egy újabb rubrikát pipálhatok ki. Még egy megoldott ügy, veszkődjön vele tovább a bíróság.

Még az ügyészség politikai motiváltságát sem kell vélelmeznünk. Ha e gyakorlat oka csupán az, hogy a vádhatóság így kívánja lerövidíteni a vádemelésig vezető utat, hogy tehát az alkuval és a némi ráhatással kipréselt vallomással valójában az aprólékos bizonyítást, azaz a munkát akarja megspórolni - nos, ez önmagában is lesújtó.

Arról is van már tapasztalat, hogy miért az. Bár a vádhatóság mindig találhat olyan szerencsétlent, aki, csak hogy a bőrét mentse, bármit hajlandó eskü alatt vallani, erősen kétséges, hogy az így konstruált vád a bíróság előtt is megáll-e. És ez olykor üdvös, olykor dühítő fejlemény. Azt, hogy a Sukoró-ügy vagy a volt honvédelmi minisztériumi vezetőkkel szembeni vád - úgy, ahogyan azt az ügyészség megfuttatta - közönséges blöff, sejteni lehetett az elejétől fogva. A Hagyó- vagy a Hunvald-perben viszont a megismert, és lapunk által is feltárt tények alapján nehéz elhinni, hogy nem voltak súlyos visszaélések. Nem kizárt, hogy az ügyészség egyik esetben sem tudja majd ezeket hitelt érdemlően bebizonyítani. Hogy elszúrják. És ha elszúrják, abban bizonnyal komoly szerepe lesz az Antal Attiláéhoz hasonló kikényszerített vallomásoknak.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.