A szerk.

A csinovnyik halhatatlansága

A szerk.

A múlt heti diáktüntetéseknek volt egy furcsa és szomorú mellékszála, ami egy pillanatra élesen rávilágított a jelen magyar politikai rendszer működtetőinek lelkivilágára, s ezen keresztül a rendszer – oly szerfelett tisztátalan – természetére is.

A pénteki tanártüntetés után a rezsim – mint az várható volt – eleresztette a láncról a propagandistáit, s azok nyíttak, vonyítottak is rendesen. De olyan cefetül, hogy egyikük – hisz mindenki volt gyerek – középiskolai osztályfőnöke nem bírta tovább hallgatni, s nyílt levélben kérte ki magának egykori tanítványától az inzultust. A megszólítottat történetesen Deák Dánielnek hívják, de ez teljesen lényegtelen, lehetett volna bármelyik közülük – sokan vannak, s mind ugyanazt fújja.

Az Orbán-rendszer összes látható képviselőjét elhordták már minden tolvajnak, hazugnak, becstelen kurafinak a sajtóban, a parlamentben, tüntetéseken, sőt úton és útfélen is – általában jogosan és megalapozottan. Mégis nyugodtan kijelenthetjük, ennyire még nem szégyenült meg senki a magyar közéletben, mint ez a szerencsétlen. Talán csak Schmitt Pál vehetné fel vele a versenyt a maga lopott diplomájával, de ő is lemaradna a hajrában. Tényleg csak annak lehetne Deákkal szemben esélye, akinek a kedves édesanyja állna ki, hogy szégyelli gyermeke cselekedeteit.

S hogy mi volt különösen megszégyenítő a volt osztályfőnök megszólalásában? Nos az, hogy az ősz tanerő saját magát okolta a történtekért. Álljon itt még egyszer, mementóul. „Szégyellem magam, mert ezek szerint hat év alatt nem tudtam annyit elérni, hogy egy diákom megtanulja: mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani!”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.