A pénteki tanártüntetés után a rezsim – mint az várható volt – eleresztette a láncról a propagandistáit, s azok nyíttak, vonyítottak is rendesen. De olyan cefetül, hogy egyikük – hisz mindenki volt gyerek – középiskolai osztályfőnöke nem bírta tovább hallgatni, s nyílt levélben kérte ki magának egykori tanítványától az inzultust. A megszólítottat történetesen Deák Dánielnek hívják, de ez teljesen lényegtelen, lehetett volna bármelyik közülük – sokan vannak, s mind ugyanazt fújja.
Az Orbán-rendszer összes látható képviselőjét elhordták már minden tolvajnak, hazugnak, becstelen kurafinak a sajtóban, a parlamentben, tüntetéseken, sőt úton és útfélen is – általában jogosan és megalapozottan. Mégis nyugodtan kijelenthetjük, ennyire még nem szégyenült meg senki a magyar közéletben, mint ez a szerencsétlen. Talán csak Schmitt Pál vehetné fel vele a versenyt a maga lopott diplomájával, de ő is lemaradna a hajrában. Tényleg csak annak lehetne Deákkal szemben esélye, akinek a kedves édesanyja állna ki, hogy szégyelli gyermeke cselekedeteit.
S hogy mi volt különösen megszégyenítő a volt osztályfőnök megszólalásában? Nos az, hogy az ősz tanerő saját magát okolta a történtekért. Álljon itt még egyszer, mementóul. „Szégyellem magam, mert ezek szerint hat év alatt nem tudtam annyit elérni, hogy egy diákom megtanulja: mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani!”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
