A beszédben Nagy Imre neve nem hangzott el, és nem véletlenül. 2019-ben teljes mértékben az ’56-os forradalom rezsimhű interpretációja érvényesült, Nagy Imrét ignorálták, a szobrát eltávolították a Parlament közeléből, és az új mesében a forradalom kizárólagos hősei a pesti srácok lettek, senki más. Legfeljebb Mindszenty József. „Nagy Imre miniszterelnök volt a forradalom alatt, de sosem lett a forradalom miniszterelnöke” – mondta az idén Széchenyi-díjjal kitüntetett történész, M. Kiss Sándor, ugyancsak 2019-ben. Schmidt Mária teremtményei közül Desmond Childot addigra elfelejtették, Dózsa Lászlót nem. És még csak nem is azért, mert őt Orbán Viktor védte meg.
Aztán a következő két évben maga a forradalom került a perifériára. A 2020-as Orbán-beszéd a Covid miatt elmaradt, tavaly pedig a kampány jegyében inkább a 2006-os eseményeket emelte ki a miniszterelnök arcpirító hazugságokkal és költői túlzásokkal jócskán megtűzdelve. Orbán számára ’56 kulisszává, összehasonlítási alappá vált, rajongói azon meggyőződésének ugródeszkájává, mely szerint 1989. június 16-án az ő beszéde miatt fogták menekülőre az oroszok, és valójában a 2010-es választások eredménye volt az 1956-os álmok beteljesülése. Amiből persze az is következik, hogy végeredményben Orbán Viktor nagyobb hőse a forradalomnak, mint Nagy Imre, „aki sosem lett a forradalom miniszterelnöke”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
